Harminc éve hullámzik az Apple

Harminc éve, 1976. április elsején alapította meg az Apple-t Steve Jobs, Steve Wozniak és Ronald Wayne. Azóta elképesztő magasságokat és mélységeket élt meg a társaság: sokáig úgy tűnt, a Macintosh lesz az otthoni számítógép, aztán jött az IBM meg a Microsoft, és átvette az uralmat. Bár az Apple manapság csak egyike a nagy gyártóknak, a cég mégis erősebb, mint valaha.

Steve Jobs nehéz főnök, akit csak kivételes idegrendszerrel lehet elviselni. Nem marad meg mellette egyetlen olyan alkalmazott sem, aki nem hajlandó száz százalékig alárendelni magát. A Time magazin tavaly októberben közölt egy hosszabb írást az Apple-ről, és annak atyaúristenéről, Jobsról, aki munkamódszereit fejtegette.

A mérnökök csak elrontják

Jobs & Wozniak, 1976

A koncepcióautós hasonlatot hozta elő: amikor a tervezők elkészítik egy majdani szériaautó első verzióját, az ötletes, látványos és eredeti. Aztán jönnek a mérnökök és elrontják az egészet. Ezt nem lehet, azt nem lehet, míg végül egy unalmas, érdektelen terméket kapnak a vásárlók. Jobs szerint náluk ilyesmi nem fordulhat elő, az ötletet mindenáron megvalósítják, tehetik ezt azért, mert a hardver és a szoftver is házon belül készül. Meg főleg persze azért, mert ő úgy dönt.

Az persze sehol sincs megírva, hogy Steve Jobs mindig jól dönt, ennek megfelelően előfordul, hogy néha rosszul dönt. Mégis, elképzelhetetlen az Apple nélküle. Pedig volt egy ilyen időszak is a cég életében, 12 évig más vezette a vállalatot: pár újítástól eltekintve ez volt a társaság legszürkébb időszaka.

Az első három

Az Apple története olyan közhelyesen indul, hogy manapság már kínos leírni: egy baráti társaság a '70-es években úgy dönt, hogy alapít egy számítástechnikai céget. Steve Wozniak, az elektronikai zseni egy garázsban megépíti az első számítógépet, az Apple I-et. Jobs a költségek fedezésére innovatív eszközöket vet be: elad mindent, ami mozdítható, így például egy Volkswagen kisbuszt is. A végleges gép leginkább egy asztalfiókba ejtett nyomtatott áramkörre emlékeztetett, és kevéssé mozgatta meg az akkor még csak formálódó számítástechnikai közösséget.

Utóda, az 1977-ben elkészült Apple II már nagyobb siker volt, köszönhetően a számtalan újításnak. Képes volt színes képet is megjeleníteni, ráadásul Jobs nyomásának engedve pofás borítást kapott, ami beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és népszerűvé tette a terméket. A gyártás beindításához pénzre volt szükségük, amit Armas Clifford "Mike" Markkula hozott magával: 250 ezer dollárért bevásárolta magát az akkor még csak reményteljes vállalatba. Kevéssel Mike érkezése előtt lépett ki a cégből az egyik alapító, Ronald Wayne, aki viszont alig 800 dollárért adta el tízszázalékos részesedését, ami ma 5,8 milliárd dollárt érne.

Az Apple II-ből több milliót adtak el világszerte, aztán jött az Apple III, a cég második sikertelen terméke a háromból. Az 1980-ban bemutatott konfiguráció túl drága volt, de nem csak ez volt az egyetlen probléma, és itt mutatkozott meg először Jobs filozófiájának gyenge pontja, miszerint a mérnökök csak arra jók, hogy elrontsák a remek koncepciókat. Persze először talán jó ötletnek tűnt kihagyni a ventillátort egy erősen melegedő gépből, aztán az ezrével visszahozott, meghibásodott gépek végül legyűrték Jobs ellenállását, és elfogadta, hogy az Apple III igenis hangos lesz.

Lopni érdemes

Macintosh 1984

A következő nagy dobás, az 1983-as Lisa volt (Jobs lányáról nevezték el), ezzel 75 százalékos eredményt ért el a társaság: a számos újítást felvonultató gép az Apple harmadik bukása volt négy gépből. Ezzel együtt ez a cég egyik legfontosabb terméke. A Lisával vezették be a grafikus felhasználói felületet, aminek az első Macintoshban bemutatkozott utódját lenyúlta, átdolgozta, és Windows néven piacra dobta a Microsoft. A sors fintora, hogy Jobs önként szolgáltatta ki a grafikus felületet: ő adta Bill Gates kezébe a rendszert, hogy a Microsoft szoftvereket írjon az Apple-nek.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Apple is lopta az elvet, méghozzá a Xeroxtól. Jobs és csapata még '79-ben látogatott el a társaság főhadiszállására, ahonnan a grafikus felhasználói felület és az egér ötletével tértek haza. Az egeret eredetileg szappantartóból és pingponglabdából fabrikálták, ez utóbbit aztán gumilabdával helyettesítették, hogy ne csúszkáljon az asztalon.

A Lisa sikertelenségének oka leginkább az volt, hogy a nagyközönségnek szánt gép árazásánál elszámolták magukat: tízezer dollárja keveseknek volt egy számítógépre. Aztán 1984-ben bemutatták a Macintosht, ami már meghozta a világsikert. Ebben a gépben mutatkozott be a Mac OS is, a kétezer-ötszáz dolláros, fekete-fehér monitorral egybeépített számítógépet elkapkodták a vásárlók.

Kirúgják Jobst

"Egész hátralévő életedben cukros vizet akarsz árulni, vagy inkább megváltoztatod a világot", kérdezte Steve Jobs 1983-ban John Sculley-t, a Pepsi vezetőjét, aki a cukros víz helyett végül az almát választotta, és vezérigazgatói tisztségben átvette az Apple irányítását. Ez lett egyben Jobs veszte is, Sculley 1985-ben kirúgta a nehezen kontrollálható alapítót, és megkezdődött az erjedés, aztán pár évvel később a mélyrepülés.

Az Apple-nek új kihívásokkal kellett szembenéznie: az IBM-alapú pc-k előretörtek, ahogy a Windows is egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. Az első években még sikerült növelni a cég versenyképességét, 1987 közepétől viszont olyan stagnálásba kezdenek az Apple részvényei, aminek csak az 1996-tal kezdődő mélyrepülés vet véget.

Sculley vezetése alatt a társaság túl sok projektbe kezdett bele, a haszon egyre csökkent, a gépek minősége romlott. A vezérigazgatót Michael Spindler követte 1993-1996-ig, regnálásához a PowerPC bevezetése, a kevéssé sikeres Newton ős-PDA megalkotása, valamint a soha be nem fejezett Copland kódnevű operációs rendszer köthető. Spindler uralkodása alatt az Apple is megpróbálkozott azzal, ami a Microsoftnak másfél évtizeddel korábban sikerült: licencelte a Mac OS-t. A Macintosh-kompatibilis számítógépek eleinte szép sikert értek el, hiszen gyakran olcsóbbak és gyorsabbak voltak apple-ös társainál, ahhoz mégsem volt elég erejük, hogy legyűrjék a Microsoftot. Amikor aztán az Apple eladásai gyengülni kezdtek, a klónok helyzete is nehezebbé vált, míg végül az anyacég 1997-ben visszavonta az engedélyt.

A Macintoshnak meg kell halnia

NeXT Cube

Közben Jobs saját céget alakított, ám a NeXT Computer gépei ugyanattól szenvedtek, mint a Lisa: bár teljesítményük és fejlesztéseik alapján jócskán megelőzték korukat, Jobs maximalizmusának hála megfizethetetlenek voltak. Egy másik döntése utólag sokkal jobbnak bizonyult: még 1985-ben megvásárolta a Pixart, a céget, mely később olyan sikerfilmeket készített, mint a Toy Story, a Szörny Rt., az Egy bogár élete, vagy a Hihetetlen család. A Pixart 2006-ban adta tovább a Disney-nek hétmilliárd dollárért, pontosabban részvényt cserélt a két társaság, így Steve Jobs lett a Disney legnagyobb egyéni részvényese.

Persze Jobs a NeXT-nél töltött évek alatt is foglalkozott első gyermekével, az Apple-lel, bár nem látott sok reményt arra, hogy valaha is újra a társaság vezéralakja lehessen. Két évvel a visszatérés előtt, 1995 őszén nyilatkozta a Fortune magazinnak: "Van egy tervem, amivel megmenthetném az Apple-t. A tökéletes terv és a tökéletes stratégia, de a cégnél már senki sem hallgat rám." Aztán fél évvel később még több részletet árult el a tökéletes tervből, ugyanennek a magazinnak: "Ha én vezetném az Apple-t, megszabadulnék a Macintoshtól, és serényen dolgoznék a következő nagy dobáson. A számítógépek háborújának vége. A Microsoft már rég győzött."

Az Apple-nek tényleg egyre rosszabbul ment, 1996-ban Gil Amelio váltotta Spindert. Az új vezérigazgató a költségek radikális lefaragásával próbálkozott, aminek az lett az eredménye, hogy 1997-ben 12 éve nem látott mélypontra jutottak a társaság papírjai, és 708 millió dolláros veszteséget voltak kénytelenek elkönyvelni. A pénzügyi egyensúly felborulását csak részben indokolhatta, hogy ebben az évben az Apple felvásárolta a NeXT-et 402 millió dollárért, amivel hozzájutott a cég készülő operációs rendszeréhez. Ebből lett később a Mac OS X.

A visszatérés

iMac 1997

A bevásárlással Steve Jobs is visszatért az Apple-höz, először csak mint tanácsadó, aztán ideiglenes vezérigazgató (ahogy magát hívta: iCEO). Persze egyből munkához látott, lefújt olyan projekteket, mint a sikertelen Newton, és elkezdte terrorizálni beosztottait. Legendák keringtek arról, hogy az alkalmazottak remegve szálltak be a liftbe, mert attól féltek, hogy menet közben összetalálkoznak Steve Jobsszal. Attól tartottak, hogy az Apple alkalmazottjaként lépnek be, de már munkanélküliként szállnak ki a felvonóból. "Senki sem próbált lenyelni minket, amióta visszatértem. Szerintem félnek attól, hogy milyen lenne az ízünk", nyilatkozta Jobs akkoriban, ezzel is ráerősítve arra a képre, hogy elviselhetetlen. Alig pár hónappal a NeXT megvásárlása után Jobs visszaszerezte a hatalmat, és egydolláros éves fizetésért elhagyhatta az "i"-t a CEO elől.

Jobsnak volt ideje azon gondolkozni, hogy annak idején mit rontott el, így egyből munkához látott. Elpusztította a klónokat, és stratégiai partnerséget kötött a Microsofttal. Bemutatták a PowerBook G3-ast és a Power Mac G3-ast, bár ezeknek még a korábbi időszakra jellemző unalmas külsejük volt. Jobs országszerte Apple boltok építésébe kezdett, így a társaság már közvetlenül értékesíthette gépeit.

Új generáció

Egy évvel az alapító visszatérése után a cég piacra dobta az első iMacet, ami óriási siker lett: 12 hónap alatt 800 ezer darabot adtak el belőle, és a társaság 1993 után először tudta (309 millió dolláros) nyereséggel zárni az évet. A gép teljesítményében nem volt különösebben előremutató, viszont színes volt a burkolata, ami sokak tetszését elnyerte. Kényelmes időszak következett, 1999-ben bemutatták a szintén színes iBookot, valamint a már kötelezően divatos külsejű Power Mac G4-est, a részvényesek pedig elégedetten nézték, ahogy papírjaik egyre híznak.

Kétezerben mutatták be a Power Macintosh G4 Cube-ot, a divatos külsejű, ám ventilátorok híján a húsz évvel korábbi Apple III-as tüneteit produkáló monitor nélküli számítógépet. A Cube drága is volt, meg problémás is, így Jobs visszatérése óta ez lett az első sikertelen számítógép. Közben világszerte csökkentek a számítógép-eladások, ráadásul a dotkomlufi is ereszteni kezdett, így amikor Steve Jobs három év után az első veszteséges negyedévről volt kénytelen beszámolni, a piac hisztérikusan reagált, és a 2000. szeptember 28-i 26,75 dollár után másnap 12,875 dolláron zártak az Apple részvényei. A mélypont decemberben következett, akkor már kevesebb mint hét dollárért hozzá lehetett jutni egy részvényhez. Nehéz időszak következett, a papírokat 2003 második negyedévéig gyakran lehetett ebben a sávban megtalálni.

Jön az iPod

Az ötödik generáció

A 2001-es bizonyult a legfontosabb évnek az Apple történetében: bemutatták az új, hófehér iBookot, az alumíniumházú PowerBookot, a NeXTstepből kifejlesztett új operációs rendszert, a Mac OS X-et, valamint egy mp3-lejátszót, amiről akkor talán még nem is sejtették, hogy alapjában rajzolja újra a cég kontúrját: az iPodot.

Az Apple mutatói fokozatosan javultak. Az új, lapos képernyős iMac eladásai jól alakultak, ahogy a G4-es PowerBook sikere is jól jött a cégnek. 2003-ban mutatták be a G5-ös Power Macintosht, ennek teljesítménye már kielégítette az erős gépre vágyók igényeit is. Két évvel ezelőtt került forgalomba az iPod mini, és ebben az évben megtáltosodott a társaság: az akkori 33 dolláros részvényenkénti ár 2006 januárjára 86,4 dollárra emelkedett. Persze ebben szerepet játszott az új, 2004 augusztusában bemutatott, még laposabb képernyőjű iMac, és talán kicsit a Mac mini, minden idők legmegfizethetőbb Macintosha is. Közben a társaság meghatározta a fő csapásirányt: a digitális életet, melyet az iLife programcsaláddal népszerűsít az Apple.

A Macintoshok egyre sikeresebbek, 2005-ben az Apple lett a negyedik legnagyobb számítógépgyártó az Egyesült Államokban, az utolsó negyedévben 1,25 millió konfigurációt értékesítettek, ami húszszázalékos növekedést jelent egy év alatt.

Áttérés

A társaság igazi erőssége azonban már a zene: az utolsó három hónapban 14 millió iPodot sikerült eladni, háromszor annyit, mint egy évvel korábban, az eddig értékesített 42 millió lejátszóból 32 milliót 2005-ben adtak el. Ehhez kapcsolódik az iTunes sikere, az online zeneáruházból már több mint egymilliárd dalt töltöttek le az elmúlt évek alatt. Az Apple még soha nem volt ennyire nyereséges, a negyedéves profit félmilliárd dollár volt. Az iPod már az ötödik generációnál tart, a kezdeti, 5 gigabájtos, fekete-fehér képernyős, csak Macekkel használható verzióból 4 év (és generáció) alatt az univerzális, színes kijelzős, videolejátszós, 60 gigabájtos változat lett, miközben ára végig 399 dollár maradt.

A tavalyi más szempontból is fontos év volt: Steve Jobs bejelentette, hogy az Apple áttér az Intel processzoraira. 2006 elején jelent meg a Macintoshok új generációja, a kétmagos Core Duókkal szerelt MacBook Pro , valamint az új iMac. Kősöbb aztán megérkezett az inteles Mac mini, ahogy a MacBook is, majd a sort 2006 augusztusában a Power Mac utódja, a Mac Pro, valamint az Xserve család zárta. Ezekbe már az Intel újgenerációs csipjei, a Core Woodcrest-ek kerültek, így elődeikhez képest kétszer gyorsabbak lettek az újdonságok. Ezzel lezárult az átállás, azóta mindegyik gépben az Intel processzorai dolgoznak.

Ellenség a véremből

Intel iMac

A huszonegyedik század első évtizedének közepére újra erős céggé vált a társaság. A Brandchannel kutatása szerint 2004-ben az Apple volt a legerősebb márkanév a világon, 2005-ben már csak a második helyet tudták megcsípni a Google mögött. Az Intel processzoraival mindenképpen jól járt a társaság, hiszen gyorsabbak, teljesítményükhöz mérten olcsóbbak, és kevesebbet fogyasztanak, mint IBM-es elődeik.

A nagy kérdés az, hogy meddig tart ki az iPodok lendülete. Tény, hogy a társaság elsősorban az mp3-lejátszónak köszönheti a sikereit - még ha bevételeinek hetven százaléka a számítógép-eladásokból érkezik is -, hiszen a Macintoshok is részben az iPodok miatt fogynak. A formatervezett, egyszerűen használható lejátszó sok pc-s felhasználót csábított át az Apple-höz, abba azonban bele sem mernek gondolni a részvényesek, hogy mi történik, ha elcsitul az iPodok körüli izgalom. Pletykák szerint rövidesen megjelenik a harmadik pillér, az a készülék, ami az iPodok és a számítógépek mellett biztosítja az Apple nyereséges működését. Hogy ez mi lesz, azt még senki sem tudja, de a legtöbben egy saját mobiltelefonra gyanakodnak.

A következő nagy dobás a szoftverek háborúja lehet: most már közös a platform, a Windows és a Mac OS X közvetlen ellenfelekké váltak, bár azt senki nem merné megjósolni, hogy ez milyen hatással lesz az Apple eredményeire. Egy biztos: a pc és a Mac harca újrakezdődött, és talán keményebb lesz, mint valaha, miközben már több bennük a közös, mint korábban bármikor.

Index Vakbarát Hírportál