2018. szeptember 12., szerda 05:23
A 2016-os "Nem esett messze az Alma a fájától" (40 éves az Apple) és a tavalyi "Nekem 8(bit)" című tárlat után, újabb izgalmas tematikus kamarakiállítás nyílt hétfőn este Budapesten Nagy Károly magángyűjtő és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) közös szervezésében. A "Mentsük, ami menthető" informatikatörténeti kiállítás információtárolás történetét mutatja be igen alaposan és a gyűjtők által kiállításra felajánlott izgalmas tárgyaknak köszönhetően kellően kézzelfoghatóan.
A kétértelmű című kiállítás (ugyebár egyszerre utal az adatmentésre, illetve a informatikai-történeti értékek mentésére, gyűjtésére) az információ- és adattárolás történetét mutatja be a barlangrajzoktól, kőtábláktól napjainkig, beleértve a nyomtatás, az álló- és mozgókép- illetve hangrögzítés történetét is. A kiállítás igen gazdag tárgyi anyagot mutat be ötletesen, a vitrinekben és asztalokon tematikusan elrendezett adathordozók és -lejátszók nemcsak a fejlődés vonalát vázolják fel, de rávilágítanak a műszaki fejlődés egyre gyorsuló tempójára, valamint az olykor párhuzamosan fejlődő technológiák vetélkedésére.
Az ingyenesen megtekinthető tárlat csak rövid ideig, szeptember 21-ig tart nyitva, hétköznap 10 és 18 óra között, az újpesti Ifjúsági Házban (Budapest, István út 17.). Az informatika-történeti "roadshow" jövő héten hétfőn Szegeden, a Szent-Györgyi Albert Agórán, az NJSZT Informatika Történeti Kiállításon folytatódik, ahol az idén ötvenéves Neumann-társaságról nyílik tárlat, az "NJSZT50". Szeptember végén a 2012-ben elhunyt Kovács Győzőről, az első magyar elektronikus számítógép, az M-3 egyik építőjéről nyílik kiállítás a túrkevei Finta Múzeumban.
A Mentsük, ami menthető kiállításhöz Nagy Károly és Képes Gábor összeállításában egy kísérőkiadvány is készült, ami letölthető, illetve a helyszínen beszerezhető. A meglehetősen alapos és sokoldalú negyvenoldalas összeállítás az ékírástól a DNS alapú adattárolásig ívelően foglalja össze az adattárolás történetét, az alábbi nagyképes összeállítás pedig ízelítőt szeretne nyújtani a kiállítás anyagából.
A tömörítetlen zenefájlok és mp3-lejátszók őse, a sípláda, amit falapokból összeállított lyukszalaggal kellett etetni, hogy megszólaljon a kívánt zenemű. A kiállítás egyik becses darabja ez az Organola sípláda az 1800-as évekből, amiben az orgonához hasonlóan sípok szólalnak meg a dobozban lévő fújtató és a lyukkártyaszalag segítségével, ahogy a kurblit tekerjük. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A hangrögzítés egy igen korai, de a mai lemezjátszókhoz már igen közel álló gépezete volt a teljes mértékben mechanikus gramofon. Egy felhúzással egy pár perces zeneszámot lehetett vele lejátszani a kemény, törékeny gramofonlemezekről. A zeneipari sztenderdet máig meghatározza ez a formátum, mármint olyan értelemben, hogy a slágerek manapság is csupán pár percesek. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Szovjet piacról mentett Hermes IGV 3000 hordozható táskaírógép cirill betűs kalapácsai. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A számítógépes adattárolás korai eszközei voltak a lyukkártyák, amikkel a korai szobaméretű kompjútereket lehetett programozni. A képen egy IBM kártyalyukasztó és néhány programkártya látható. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A képrögzítés egyik számunkra is fontos mérföldköve: a kiállítás legértékesebb darabja, egy magyar gyártmányú Duflex fényképezőgép. Dulovits Jenő 1943-ban szabadalmaztatott konstrukciója a világ első tükörreflexes kamerája volt, jóval megelőzve az összes nagy fényképezőgépgyártót. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A Sony "Digital Mavica" egyike volt a kilencvenes évek végén megjelenő digitális fényképezőgépeknek. A korai Mavica változatok 3.5" 1.4 MB 2HD floppy-lemezekre rögzítették a 640 x 480 pixeles képeket .jpg formátumban. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A számítógépes adatrögzítés 1952-es technológiája a ferritgyűrűs mágneses adatrögzítés. Az információ tárolását mágnesezhető kerámiagyűrűk mágneses polaritásának változtatásával érik el. A ferritgyűrűs memóriát a két különböző mágneses állapot lehetősége teszi alkalmassá bináris információk tárolására. A felmágnesezett ferritgyűrű a tápfeszültség megszűnése után is megtartja mágneses állapotát, ezért rendszerösszeomlás esetén sem vész el feltétlenül a tárolt adat. A ferritgyűrűt a 70-es évek végéig alkalmazták adattárolásra. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Colorvox zenélő képeslap a hatvanas évekből, hordozható Supraphon lemezjátszón. A P2P zenemegosztás egyik korai formátuma volt a barázdált műanyagfelületű képeslap, amire egy-egy sláger fért rá. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Az otthoni mozgóképlejátszás egyik korai, már sokak által elérhető eszköze: egy kis 8 mm-es filmvetítő és hozzá klasszikus szovjet rajzflmek a kiállítás retró gyöngyszemei között. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Masszív zárható tok védte a Scotch mágnesszalagot a mechanikai sérülésektől. A mágnesszalagos adattárolás, legyen az hang, mozgókép vagy számítógépes program, állomány, az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek fontos formátuma volt, de megbízhatósága és nagy kapacitása miatt ma is viszonylag széles körben használatos adatrögzítési mód. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Ez a 3M UCA 60 videókazetta a Magyar Népi Együttes egyik amerikai fellépést őrzi (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Mikrofilmolvasó gép egy autószerelő műhelyből, autók műszaki rajzait, autóvillamossági kapcsolási ábráit jelenítették meg vele a szervizben. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
CM 5308 bolgár mágnesszalag egység 1983-ból. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Egy csodaszép szerkezet: Ampex Nagra VPR5 egyhüvelykes C-formátumú videófelvevő, ami egy 5,5 hüvelykes tárcsára 20 percnyi anyagot volt képes rögzíteni. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Hiába volt kafa a Wafa. A Rotronics Wafadrive adatkazetta-olvasója Sinclair ZX Spectrum számítógépekhez 1984-ben jelent meg, nem sokkal azután, hogy a Sinclair piacra dobta kisebb és jobb saját perifériáját, a ZX Microdrive-ot. A rossz időzítés miatt a Wafadrive nem lehetett igazán sikeres. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
300 MB-os IBM 3350 merevlemez1975-ből. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Talán kevesen tudják, de a hosszú ideig igen népszerű kisfloppy magyar szabadalom. Az MCD-1 mágneslemez-olvasó és a hozzá tartozó lapos, négyszögletes, belül hajlékony mágneslemezt rejtő adathordozó Jánosi Marcell 1974-es találmánya (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A mágneslemezek sokáig voltak a számítógépes adathordozás fontos eszközei. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A kiállítás Nagy Károly magángyűjtő (jobbra) gyűjteményén alapul, a társrendezője, Képes Gábor, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság főmunkatársa (balra). A meglehetősen jól tükröző tárgy pedig egy hanglemezekkel nagyjából egyező meretű, 30 centiméter átmérőjű lézerlemez, ami 1978-ban jelent meg, mint az optikai adatrögzítés úttörő formátuma, amit egyre kisebb CD-k, majd a DVD-k és Blue-Ray lemezek követtek. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)