Míg a kétezres években még csak a számítógép-felhasználói képességeket tartották a munkaerőpiaci sikerek alapfeltételének, napjainkban egyre munkakörhöz várják el az algoritmusok alapvető mechanizmusainak ismeretét is. Erre reagálva használják a legtöbb nyugat-európai és kelet-ázsiai általános iskolában a grafikus programozástanító alkalmazásokat, leginkább a Scratchet. Ezek azonban, minthogy a képernyőn ábrázolt dobozok rakosgatását kívánják, hozzáférhetetlenek a látássérült diákok számára.

Ezt az ellentmondást igyekszik feloldani a Microsoft által évekig fejlesztett, és most bemutatott, Code Jumper névre keresztelt rendszer. Ez gyakorlatilag egy szó szerint fizikailag is megfogható programozási nyelv, amelyben a diákoknak vezetékekkel összekötött modulokat kell egymáshoz csatolniuk. A modulok között megtalálhatók az algoritmusok alapvető elemei.

A termék, amelyet első körben az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Indiában és Ausztráliában kezdenek árulni, majd az elkövetkező években várhatóan az egész világon bevezetik, a tavalyelőtt bejelentett Project Torino folyománya.

A tervezéskor követett fő alapelvünk a bevonódás volt. Nem akarjuk, hogy ezek a gyerekek megint kiszoruljanak [a többségi oktatásból]

- mondta Cecily Morrison, a Microsoft rendszert kifejlesztő cambridge-i kutatóközpontjának munkatársa. Az eszköz azonban nemcsak a látássérült gyerekek számára lehet hasznos, hanem mindenkinek, hiszen a fizikailag is létező blokkok tényleges összekapcsolása folytán mélyebben érthetik meg a modulok közötti kapcsolatokat.

Az eszközzel elsősorban a 7-11 év közötti gyerekeket célozzák. A segítségével „írt” programok főként hallható eredménnyel járnak, például dallamot állíthatnak össze, zajokból szervezhetnek ütemes hangeffektusokat. Miután a fizikai programnyelvet elsajátították, a fejlesztők szerint sokkal könnyebben térhetnek át a szöveges programnyelvek használatára, amelyet egyéb kisegítő lehetőségek tesznek számukra hozzáférhetőbbé.

Forrás: BBC