Sikeresen visszatért kettő a három autonóm robot-tengeralattjáró közül, amelyeket egy évvel ezelőtt indítottak el a Washingtoni Egyetem kutatói, hogy az antarktiszi jégsejf víz alatti állapotát vizsgálják. Ezek voltak az első jég alatt üzemelő önműködő tengeralattjárók.
A robotokat tavaly januárban állították szolgálatba, a projektet Paul Allen alapítványa támogatta. Az év során, amelynek nagy részét a víz alatt töltötték a tengeralattjárók, 18 küldetést teljesítettek az antarktiszi Dotson-self alatt, és többször 40 kilométer mélyen is behatoltak a jégben kialakult víz alatti barlangba. A selfjég a szárazföldi jégpáncél tengerbe nyomuló része.
E vizsgálatok jelentőségét az adja, hogy a korábbi feltételezésekkel szemben a sarkvidéki jég gyakran erősebben olvad alulról, a melegedő tengervíz felől, mint felülről, a közvetlen napsütés révén. Viszont a jég alsó felszíne sokkal nehezebben vizsgálható, hiszen
a több tíz kilométer mély üregrendszerek emberi búvárok számára gyakorlatilag hozzáférhetetlenek.
A kutatók azt remélik, hogy ha többet megtudnak arról, hogy a tengervíz hogyan hat kölcsön a jégself aljával, akkor realisztikusabb modelleket tudnak majd alkotni az antarktiszi, illetve a grönlandi jégtakaró olvadásáról.
A self olvadása nemcsak a benne fagyott víz felszabadulása miatt aggasztó. A stabil, érintetlen selfjég torlaszként szolgál a mögötte lévő szárazföldi jégpáncél előtt. Ha a self meggyengül és összetöredezik, akkor már nem lesz semmi, ami a nála sokkalta nagyobb tömegű szárazföldi jég tengerbe nyomulását megakadályozná.
A most véget ért küldetés pontosan egy évvel ezelőtt indult, amikor tavaly január 24-én a robot-tengeralattjárókat vízbe bocsátották a koreai R/A Araon jégtörő hajó fedélzetéről. A két autonóm hajó egy teljes éve folyamatosan üzemel. A brit Antarktisz-kutató intézet korábban már többször indított hasonló robothajókat, amelyek ugyancsak több tíz kilométeres mélységben behatoltak a self üregeibe, de azok csak egy-két napig üzemeltek, így nem volt lehetőségük a hosszú távú folyamatokat monitorozni.
A most visszatért robotok ezeknél kisebbek, viszont autonóm működésre képesek, és nem igénylik a kutatóhajó folyamatos támogatását. A tengeralattjárók mellett más automata mérőberendezéseket, illetve a robotok tájékozódását segítő helymeghatározó jeladókat is telepítettek az antarktiszi vizek mélyére.
A tengeralattjárók útvonala négy hónap alatt
Az elmúlt év során az eszközrendszer számos mérföldkőnek tekinthető eredményt ért el. Az egyik tengeralattjáró egyszer 50 kilométer mélyen hatolt a nyugat-antarktiszi Dotson-self alá.
A leghosszabb jég alatti küldetés során 140 kilométeres távolságot tett meg az egyik robot.
Az adatok letöltése után az egyik tengeralattjáró újabb éves küldetésre indul a jég alá.
Forrás: University of Washington
(Borítókép: Jason Gobat / University of Washington)