A baktériumok - egyelőre kevéssé értett okból - olyan toxinokat is termelnek, amelyek önmagukra nézvést is mérgezők. Talán azért csinálják ezt, hogy előnytelen környezetbe kerülve ezzel lassítsák le a saját szaporodásukat, és így várják ki sorsuk jobbra fordulását. Mások szerint ez afféle öngyilkos vírusvédelmi mechanizmus: a vírusfertőzött baktérium harakirit követ el, hogy ezzel védje a szomszédos, vele gyakorlatilag tökéletesen megegyező géneket hordozó rokonait.

Bárhogy is, sok baktérium termel ilyen méreganyagokat, így a Mycobacterium tuberculosis is, de ha normálisak a körülmények, egy ellenmérget is termel, amellyel semlegesíti a saját maga szintetizálta toxin hatását. Ez a mechanizmus - derül ki Olivier Neyrolles, a toulouse-i Farmakológiai és Struktúrális Biológiai Kutatóintézet munkatársának tanulmányából -

A kutatók azonosították az egyik ilyen öngyilkos toxint, amit MbcT-nek neveztek el. Ez a fehérje, ha nincs jelen az MbcA jelű ellenméreg a rendszerben, akkor lebontja a sejt energiaellátásában alapvető feladatot ellátó nikotinamid-adenin-dinukleotid (NAD) molekulákat, és a baktérium meghal. Ezután molekuláris biológiai módszerekkel előállítottak olyan Micobacterium-törzseket, amelyek sem MbcT-t, sem MbcA-t nem termeltek alapból, viszont a toxinszintézisük kívülről beindítható volt. Amikor serkentették a méreganyag-termelést, a Mycobactériummal megfertőzött emberi- és egérsejt-tenyészetek túlélési rátája drasztikusan megnőtt, mivel leesett a fertőzőképes baktériumok száma.

A következő lépés az lesz, hogy olyan hatóanyagokat fejlesszenek ki, amelyek elválasztják egymástól a toxin és az ellenméreg molekuláit, ily módon felszabadítva a méreganyagot, hogy az végezhesse áldásos tevékenységét. Ehhez már meg is határozták a toxin-ellenméreg komplex háromdimenziós struktúráját.

Forrás: CNRS