Ma már a marihuána legalizálásának támogatása számít mainstreamnek az Egyesült Államokban. Ez azért meglepő, mert még pár éve is pont fordított volt a helyzet. Mi történhetett? A New York-i Egyetem szociológusainak kutatása szerint az győzte meg az amerikaiakat arról, hogy a marihuána törvényesítése nem jelenti a világ végét, hogy a médiában egyre gyakoribbá váltak a kenderszármazékok orvosi alkalmazásait bemutató riportok.
1988-ban még csak az amerikaiak 24 százaléka támogatta a marihuána legalizálását. De ezután gyors változásnak indult a közvélemény ítélete, és mára a törvényesítéspártiak kerültek masszív túlsúlyba. Tavaly már az amerikaiak kétharmada nyilatkozott úgy, hogy semmi baja a törvényesen árult marihuánával, így mára a legális kannabioidok hippifantáziából a mindennapok valóságává váltak.
A közvélemény ilyen gyors fejreállása merőben szokatlan a szociológiában. Hiszen az efféle, alapvető meggyőződések, vallásos hit és neveltetés által meghatározott vélemények legfeljebb generációkon átívelő változások révén képesek árnyalatnyit is változni. Mi történhetett? Nos, a Social Science Research folyóiratban publikált tanulmány megállapításai szerint
a változásban a médiának van fő szerepe.
Előbb azonban nézzük azokat a faktorokat, amelyek azonnal eszünkbe juthatnának, mint a marihuánának kedvező hatások. A kenderszármazékok szívása némileg emelkedett az utóbbi évek Amerikájában. Míg 2002-ben még csak 10, addig 2015-ben már 13,5 százaléka a megkérdezetteknek nyilatkozott úgy, hogy szívott füvet az elmúlt évben. Ez a néhány százalékpontnyi emelkedés azonban nem indokolja a legalizáció narratívájának térnyerését.
A generációváltás sem magyarázza a jelenséget, hiszen a felmérések szerint az amerikaiak kortól függetlenül liberálisabban gondolkodnak ebben a kérdésben, mint korábban. E gondolkodásbeli változás egyértelműen párhuzamos a melegközösségek jogai iránti erősödő elköteleződéssel. Annak sem volt szerepe, hogy az ember a füvet legalizált vagy továbbra is tiltó államban élt. Emellett az általános véleményeltolódás gyakorlatilag azonos ütemű volt politikai, vallási, nemi, iskolázottsági, faji és etnikai különbségektől függetlenül. A szerzők megjegyzik, hogy annak ellenére, hogy Amerika szélsőségesen polarizálttá vált politikai értelemben, a marihuána tekintetében valamiféle szürreális konszenzus alakult ki a társadalomban?
Kiderült, hogy a legnagyobb hatással a média marihuánaábrázolása volt a közvéleményre. A New York Times marihuánáról szóló cikkeit vették alapul a vizsgálathoz, és kategorizálták őket a nyolcvanas évektől kezdve aszerint, hogy milyen kontextusban említik a szert. Azt találták, hogy pontosan azzal egy időben, hogy a legalizáláspártiak részaránya emelkedni kezdett, drasztikusan megnőtt azon írások száma, amelyek a marihuána orvosi alkalmazásaival foglalkoztak. Az ezt megelőző cikkek bűnözésről, kábítószer-csempészetről szóltak, és
egy kalap alá vették a marihuánát a kokainnal és a heroinnal.
Mindez a trend addig folytatódott, míg a kilencvenes évek vége felé már alig szóltak a hírek a marihuána csempészetéről, és a hozzá kapcsolódó bűnözésről. A tipikus marihuánafogyasztó képe is eltolódott a betépni akaró pernahajdertől a középkorú jómunkásember felé, aki fájdalomcsillapítót keres.
A marihuána támogatásának növekedésével együtt természetes módon emelkedni kezdett azok aránya, akik túl keménynek találták a nyolcvanas évek drogháború törvényeit. Az azonban nem egyértelmű, hogy melyik okozta a másikat. Vajon a túl kemény törvényeken (és az esetenként egy spangliért börtönbe zárt tinédzserek sorsán) elszörnyedt emberek kezdték erősebben támogatni a marihuána legalizálását vagy fordítva? Nem lehet tudni.
Forrás: The Conversation