Rákot okoz a wifi? Rákot okoz a 4G? Rákot okoz a 3G? Rákot okoz a GSM? Rákot okoz a tévé- és rádióadás? Úgy tűnik, ezt mindig el kell játszani, hiszen a vezeték nélküli adattovábbítási rendszereket üzemeltető cégek nem nyugszanak: újabb és újabb technológiákat fejlesztenek ki, csak azért, hogy végül csak sikerüljön tömegesen kivégezni azokat az előfizetőiket, akikből élnek.

A még sehol sem bevezetett 5G körüli aggodalmak 2017-ben kezdődtek (bár az lett volna a meglepő, ha ezt a generációváltást elkerülik ugyanazok az állítások és viták, amelyek elődeit körüllengték). Kezdetben 180, aztán még több kutató írt alá egy nyílt levelet, amelyben az ötödik generációs mobilinternet-hálózatok beindításának elhalasztását követelik. Mint ebben írják, mindaddig nem lenne szabad élesíteni ezeket a hálózatokat, amíg a lehetséges egészségi kockázatokat teljesen és végérvényesen ki nem vizsgálják az iparágtól független szakértők.

Erre leginkább azért van szükség – írják –, mert az 5G hálózatok jelentősen megemelik az emberekre nehezedő rádiófrekvenciás elektromágneses terek erejét, és az aláírók szerint ezek a terek bizonyítottan károsak az emberi egészségre és a környezetre. Ennek nyomán aztán közösségimédia-szerte beindultak a hivatásos rettegők, az 5G-t a chemtrail, a HAARP és a védőoltásokba rejtett agykontrollmikrocsipek világába  emelve.

A nyílt levél sejtetéseiről egy dolgot azonnal le kell szögeznünk: semmi sem bizonyítja, hogy az 5G hálózatok működésének bármiféle egészségi következményei lesznek, mivel ilyen vizsgálatokat még sehol sem végeztek. A rádiófrekvenciás elektromágneses sugárzás káros hatásairól pedig azt érdemes tudni, hogy ahol az ember számára is releváns mértékű és idejű sugárzást alkalmaztak (kísérleti állatokon), méghozzá a való életben is értelmezhető körülmények között, ott 

Rosszabbul terjedő 5G

Persze a megalapozott kijelentések ezen a területen is hátrányban vannak az emberek félelmeit és zsigeri reakcióit kihasználó állításokkal szemben. Hiszen a „még senki sem vizsgálta, de gyakorlatilag kizárható a káros hatás” soha nem lesz olyan feltűnő, mint az a nyílt levélben szereplő vészjósló felsorolás, mely szerint a rádiófrekvenciás elektromágneses sugárzás egészségi hatásai között ott „a megemelkedett rákkockázat, a sejtekre nehezedő stressz, a veszélyes szabadgyökök feldúsulása, genetikai károsodás, a szaporítószervek felépítésbeli és élettani változásai, tanulási és memóriakárosodás, neurológiai rendellenességek, és úgy általában negatív hatás az emberek általános jólétére”. Mindezt úgy, hogy egy szóval sem fejtik ki, hogy az ezeket bizonyító kísérletek köszönőviszonyban voltak-e az ember mobiltelefon-, tévé- vagy wifihasználata során elképzelhető szituációkkal.

Már önmagában az is szkepticizmusra ad okot az efféle állításokkal szemben, hogy minden technológiai előrelépéskor menetrendszerűen előkerülnek. Gyakran pontosan ugyanazok az emberek hangoztatják őket, akik a múltban már többször is olyan megoldások ellen keltették a hangulatot, amelyeket azóta emberek milliárdjai használnak (beleértve őket magukat is), mindenféle probléma nélkül. De azért nézzük meg, hogy a vélelmek szerint egyáltalán miért jelent nagyobb kockázatot az 5G a 4 és az az előtti G-khez képest!

Viszont rosszabbul terjed, mint az alacsonyabb frekvenciájú rádióhullámok (a szilárd anyagon pedig aztán pláne gyatrán képes áthaladni), így egy-egy adótorony nem tud olyan nagy területet lefedni. Vagyis sűrűbbre kell építeni az adótornyokat, így az emberekre elvileg sokkal közelebbről érkezik a sugárzás. Furcsa érv, hogy egy sugárzás nagyobb terhelést jelent, mivel rosszul terjed, de nézzük meg, hogy mi lehet ennek hátterében.

Elnézést kérünk olvasóink nagy részétől, de talán mégsem haszontalan onnan indítani, hogy a „sugárzás”, dacára a hirosimai és a csernobili emlékeknek, nem mindig ártalmas dolog. Sugárzás például a fény is, aminek napi sok órában vagyunk mind kitéve, mióta világ a világ, mégsem szokás tömegesen belehalni. Az elektromágneses sugárzások hullámhosszuk szerint gyökeresen eltérő hatást gyakorolnak az élő szervezetekre – már ha van bármilyen hatásuk egyáltalán. A legdrasztikusabb különbség az ibolyántúli fénynél magasabb frekvenciájú, úgynevezett ionizáló sugárzások, illetve az alacsonyabb frekvenciájú, nem ionizáló sugárzások között van. Az előbbi, például a röntgen- vagy a gamma-sugárzás hat a DNS építőelemeire, abban mutációkat hozhat létre, amely rákot okozhat. A nem ionizáló sugárzások erre nem képesek.

Rákkeltő mobiltelefon?

Az 5G hálózatok jövőbeli üzemelési frekvenciája a mikrohullámú tartományba esik (a már most is szinte minden lakásban működő wifivel együtt), ami a látható fény alatt van, tehát nem ionizáló sugárzás. A mikrohullám említése a sütőt juttathatja eszünkbe, és rögtön felmerülhet, hogy ha nem lenne veszélyes a mikrohullám, akkor miért zárnák a sütőt olyan vastag falú dobozba. Nos, a mikrohullámoknak valóban van melegítő erejük, de nem mindegy, hogy ez milyen energiával jár. A mikrohullámú sütők tipikusan kb. 700 wattos mikrohullámú sugárzást képesek közölni a melegítendő étellel. Ehhez képest a világ hírközlési hatóságai által a mobiltelefonokra megszabott energiaelnyelődés felső határa általában 1,6-2,0 watt/kilogramm körül van. Tehát az ember testtömegének egy kilogrammjában a szabvány szerint legfeljebb 2 watt energia nyelődhet el (ez melegítheti), a mikrohullámú sütő 700 wattjához képest. Ez a standard az 5G bevezetésével sem fog változni.

Ott vannak ugyanakkor az adótornyok, amelyek sugárzása mindenkit ér, függetlenül attól, hogy mobiltelefonál-e vagy sem. Az 5G tornyok vajon okozhatnak-e egészségkárosodást (azt az esetet leszámítva, ha valakire rádőlnek)? A tényszerű válasz erre csak az lehet, hogy mivel sehol sem működnek ilyen 5G adótornyok élesben, senkinek sem lehetett még alkalma ezeket vizsgálni. Így sem arra nincsenek cáfolhatatlan bizonyítékok, hogy károsak, se arra, hogy nem. De ez messze nem azt jelenti, hogy mindkét eshetőség valószínűsége ugyanannyi. Ha a korábbi hasonló sugárzások egészségügyi hatásainak vizsgálati eredményei alapján próbálunk következtetni a lehetséges hatásra, egyértelmű, hogy

Itt azonnal felvethetők azok az elhíresült kísérletek, amelyek látszólag bizonyították, hogy az épp aktuális adatátviteli sugárzás pont ugyanolyan hatású, mintha a csernobili hűtővízben fürödnénk. A sok kutatás eredményeit együttesen értelmező vizsgálatok mindenesetre azt állapítják meg, hogy mindeddig nem tekinthető bizonyítottnak, hogy a mobiltelefon-használat során az embert érő sugárzások bármiféle egészségügyi kárt is okoznának. Ezzel az általános eredménnyel zárult az Egészségügyi Világszervezet (WHO) sokszor idézett Interphone vizsgálata is.

Ennek ellenére a WHO 2011-ben az esetlegesen rákkeltő hatások közé sorolta a mobiltelefon-használatot, és ezt soha nem felejtik el kihangsúlyozni a legújabb technológia ellen tüntetők. Csakhogy ebbe a kategóriába 320 különböző anyag és hatás tartozik, közöttük az ázsiai pácolt zöldségek, az aloe vera levélkivonat és a tűzoltók munkahelyi ártalmai. Bele sem merünk gondolni, hogy mi történhet azzal a tűzoltóval, akinek a kínai étteremben szólal meg a mobilja, miközben aloe vera levet szürcsölget.

Fals pozitív patkányok

Alapvetően két nagy kutatás létezik, amelyben találtak bármiféle hatást patkányokon, illetve egereken. Az egyiket az amerikai országos toxikológiai program keretében végezték. Ebben átlagosan 6 watt/kilogrammos erősségű (tehát az embereknél engedélyezettnél háromszor-négyszer erősebb) mobiltelefon-sugárzással sugarazták a patkányok teljes testét, hosszú időn keresztül. Találtak néhány tumortípust, amelyek előfordulása gyakoribbá vált, mint a kontrollcsoportban, de rengetegen kritizálták az egész vizsgálat felépítését, amely szinte előrebocsátotta, hogy sok fals pozitív eredményt fognak kapni.

Egy másik vizsgálatot a bolognai Ramazzini Intézetben végezték, és ez is bizonyos ráktípusok megnövekedett kockázatát mutatta ki a rádióhullámoknak kitett patkányokban (így például egy általában jóindulatú szívtumort, illetve az agyban lévő gliasejtek daganatos megbetegedését). Ráadásul ezek a hatások hasonlók volt az országos toxikológiai program kutatásának eredményeihez. Főként ezen állatmodelleken végzett kutatások eredményei miatt került a mobiltelefon az esetlegesen rákkeltő hatások közé a WHO-nál. Ezt sokan úgy értelmezik (félre), hogy a WHO szerint is rákkeltő a mobiltelefonok sugárzása. Valójában azonban pont ennek ellenkezőjét mondják:

Az elmúlt két évtizedben sok vizsgálatot végeztek a mobiltelefonok esetleges egészségügyi kockázatairól. Mindeddig egyetlen káros egészségi hatást sem bizonyítottak, amely a mobiltelefon-használatnak volna tulajdonítható.

Ezt a kijelentést nem állatkísérletekre alapozták (amelyek eredményeit mindenki úgy fordítja le az emberek világára, ahogy az előítéletei megkívánják), hanem emberek százezreinek több évtizedes megfigyelésére. Egy dán vizsgálatban például 358 403 embert követtek 27 éven keresztül, és nem találtak összefüggést a mobilhasználatuk és daganatos megbetegedéseik között. Persze nem tilos az emberek tömegeit vizsgáló kutatások eredményeit figyelmen kívül hagyni, és helyette ezer sebből vérző állatkísérletek hébe-hóba nekünk kedves irányba billenő statisztikáit kimazsolázni,

Tényleges megbetegedésnek nyoma sincs

Megkérdeztük a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot (NMHH) az 5G várható, illetve a jelenleg is használt rádiófrekvenciás elektromágneses sugárzást kibocsátó eszközök esetleges egészségi hatásairól. Az NMHH kommunikációs igazgatósága válaszában kifejtette, hogy „bármely új technológia bevezetése, illetve új frekvenciasávok megnyitása esetén nemzetközi munkacsoportok vizsgálják a feltételeket, melyek mellett úgy lehet az új technológiát bevezetni, illetve az adott sávot megnyitni, hogy az az emberi szervezetre ne legyen hatással, valamint már működő rádiótávközlő hálózatok működését se akadályozza. Neves tudományos szervezetek, kutatóintézetek több évtizedes vizsgálatai támasztják alá, hogy az egészségügyi határértéken belüli sugárzás nem károsítja az emberi szervezetet – ezek közül az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfontosabb kapcsolódó vizsgálati eredményei bárki számára elérhetők."

Ezek alapján nem azonosítható olyan kockázat, amely szerint az ötödik generációs vezeték nélküli hálózatok káros hatással lennének majd az egészségre.

Az NMHH emellett kiemeli, hogy a tudományos eredmények alapján az 5G-re, illetve a 4G-re vagy más, mobilcélra használt elektromágneses sugárzások hatásai nem térnek el egymástól. A hatóságnak egyébként nincs tudomása olyan esetről, amikor bárki megbetegedett volna a mobiltelefonokhoz köthető sugárzástól. Viszont – mint írják – sokak csak akkor nyugszanak meg, hogy nem éri őket káros hatás, ha ezt az állítást mérési eredmények is alátámasztják. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság ezért indította el évekkel ezelőtt Mérőprogram az egészséges lakókörnyezetért elnevezésű projektjét, melyben hiteles és ingyenes mérési adatokat szolgáltat az elektroszmog-szennyezettség, azaz a rádiófrekvenciás elektromágneses sugárzás mértékéről.

Az elérhetetlen bizonyíték bűvöletében

Gyakori érv, hogy ha nincs bizonyíték az egészségkárosító hatásra (ami valóban nincs), az még nem bizonyítja a biztonságosságot. Ez a megjegyzés egy kutató szájából kifejezetten meggondolatlan, hiszen neki pontosan tisztában kell lennie azzal, hogy a tudományos módszer gyakorlatilag alkalmatlan arra, hogy negatív eredményeket bizonyítson. Ha feltételezünk egy hatást, azt bizonyítani tudjuk, ha az eredmények ezt alátámasztják. Ha viszont nem támasztják alá, akkor örökké ott lesz a bizonytalanság, hogy ennek hátterében az áll, hogy valóban nem létezik a hatás, vagy csak nem sikerült kimutatni.

Ha azonban szigorúan vesszük a tudományos kutatás szabályait, akkor csak azt a hatást tekinthetjük létezőnek, amelyet jelentős (szignifikáns) bizonyítékok támasztanak alá. Márpedig ilyenek a mobilinternet egészségkárosító mivolta esetében nem léteznek.

Amikor az a néhány szakember (és a hozzájuk csatlakozó sok laikus) azt követelik, hogy mindaddig ne vezessék be az ötödik generációs mobilinternet-hálózatokat, amíg végérvényesen nem bizonyosodik be, hogy biztonságosak, azzal gyakorlatilag azért kampányolnak, hogy soha ne kapcsolják be ezeket, ahogy semmi mást se, amit a jövőben fejlesztenek ki. Soha nem lesznek ugyanis olyan kutatási eredmények, amelyek tökéletesen kizárnak minden kockázatot. Hiába lesz a veszély elhanyagolhatóan kicsi, mindig lesz egy hozzáértőnek látszó ember, aki - megragadva e kis esélyt - azt kihasználja majd az emberek riogatására.

Tökéletes példát szolgáltatnak erre a génmódosított élelmiszerek vélt egészségi ártalmai (hogy most kivételesen ne a kézenfekvő oltásellenes riogatást említsük). Mielőtt ezeket az Egyesült Államokban és a világ más tájain emberi fogyasztásra is engedélyezték volna, pontosan ugyanezek az ijesztő állítások, félelmek hangzottak el, petíciók születtek, amelyek a világvégét jövendölték, amint az első amerikai beleharap egy génmódosított kukoricába. Aztán ahogy telnek az évtizedek, emberek százmilliói ették-eszik rendszeresen a génmódosított növényekből készített élelmiszereket, és még egyetlen egy ember haja szála sem görbült meg bizonyítottan a GMO-tól.

Jogosan várnánk, hogy a világtörténelem legkiterjedtebb élelmiszer-tesztelésének eredményeit látva a GMO rák- és egyéb betegségokozó hatásait vallásszerűen hangoztató csoportok belátják a tévedésüket, és a világ megy tovább. De hát a fenét látják be, ehelyett inkább globális összeesküvés-elméleteket terjesztenek, és továbbra is arra hivatkoznak, hogy attól még, hogy sok százmillió embernek semmi baja nem lett tőle, még nem jelenti azt, hogy biztonságos.

Az újra és újra fellángoló félelemkeltésben a tudományos publikációk rendszere is ludas. A negatív eredmény senkit sem érdekel, így ha valaki azzal a tanulmánnyal kezd házalni a folyóiratok szerkesztőségeiben, hogy nem sikerült bizonyítania, hogy a mobilsugárzás agyrákot okoz, akkor köszönik szépen, de nem fognak a cikkéből kérni, hiszen mindig mondhatják azt, hogy az eredménytelenség oka, hogy elrontottak valamit a kísérletezés közben. Így a kutatónak nem növekszik az idézettsége, nem kap ezekért újabb kutatási támogatásokat, és sikertelennek érezheti magát. Ezt senki sem akarhatja magának.

a sokkal több negatívot pedig mélyre süllyesztik az asztalfiókba (a pozitív eredmény itt nem értékítélet, hanem a kezdeti hipotézis beigazolódását jelenti). Ha az istennek sem akar pozitív eredmény születni, addig bűvészkednek a beállításokkal és a statisztikai elemzéssel, míg mégis sikerül szignifikanciát kifacsarni a rendszerből. Sokszor azonban ezeknek az eredményeknek már semmi közük a valósághoz, de legalább a média imádja őket.

De mit lehet mondani akkor konkrétan az 5G-ről? Megalapozottan semmit, de ez nem akadályozza meg azokat, akik néhány extra kattintásért hajlandók lebegtetni a gyakorlatilag kizárt egészségi veszélyek kockázatát. A nem létező kutatások nem létező eredményeit úgy értelmezik, mintha azok bizonyítanák, hogy az 5G hálózat élesítése egy veszélyes (és valószínűleg rosszindulatú) emberkísérlet kezdete lesz. Minthogy az 5G hálózatok  frekvenciasávjai ugyanúgy a mikrohullámú tartományba esik, ahogy a wifiadók által használt frekvenciák, nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy ugyanolyan egészségügyi kockázatai lesznek annak is, mint a wifinek: szinte semmilyen (a szintét pedig csak kötelességből írjuk ide, hiszen a valóságban semmilyen kockázat nem nulla, csak elhanyagolhatóan kicsi).

Sőt, a korábbi mobilinternet-sávoknál jellemzően magasabb frekvenciájú 5G nem is képes olyan mélyre hatolni az emberi szervezetben, mint a hosszabb hullámhosszú sugárzások (például nem megy át a csontokon), így például az agytumort helyből ki is zárhatjuk.

Reálisan tehát nem találunk olyan tényezőt, amelynél akár csak felmerülne a gyanú, hogy az 5G mobilinternet veszélyes lehet az egészségre. Ettől függetlenül természetesen kísérleteket kell majd végezni a ténylegesen működő hálózatok kiváltotta terhelésről, mert senki sem tévedhetetlen. Nem árt ugyanakkor mérlegelni a kockázatot és a fejlődés lehetséges jótéteményeit, mielőtt leállítunk minden rádiófrekvenciás adót, és visszatérünk a füstjelekhez.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)