Több hónapos harc után nagy vonalakban megállapodott egymással a Magyar Tudományos Akadémia és a Palkovics-minisztérium. Az MTA belement, hogy leválasszák róla a kutatóintézeteit, cserébe az intézethálózat (egyelőre) egyben marad, megőrzi az MTA brandet, az MTA meg formálisan a vagyonát. Hogy ezt hogy töltik meg tartalommal, mennyire sikerül megóvni a tudomány autonómiáját, még a jövő zenéje.
Pénteken újabb tárgyalási forduló zajlott a tudományfinanszírozás átalakításáról a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) között, és a felek hosszú idő után közel kerültek a megállapodáshoz: Lovász László MTA-elnök és Palkovics László közös szándéknyilatkozatot írt alá – derül ki az MTA közleményéből.
Több is ez szándéknyilatkozatnál; lényegében az Akadémia és a kormány közötti megállapodásról van szó, ha fontos részletekről nincs is még döntés, illetve az MTA elnökségének és közgyűlésének is rá kell erre bólintania. Nézzük először a megállapodás főbb pontjait, azután egy kicsit értelmezzük a dolgokat.
A szándéknyilatkozat értelmében az MTA tudomásul veszi, hogy
a kormány kiszervezi a kutatóintézet-hálózatot 2020. január 1-től.
Cserébe a kormány elfogadta, hogy a hálózat működtetése az alábbi elvek szerint fog történni:
A két fél megállapodott, hogy a következő hetekben kidolgozzák a fenti pontok részleteit, és az így születő javaslat a megfelelő eljárásrendben az Akadémia legfőbb döntéshozó testülete, a Közgyűlés elé kerül.
Az MTA és egyben a magyarországi tudományfinanszírozás körüli kálvária tavaly nyár óta tart. Ennek az összes pontját most nem vennénk át újra, a lényeg, hogy Palkovics László innovációs (és nem hivatalosan kvázi tudományos) miniszter alapjaiban akarja átalakítani a magyar tudomány rendszerét, az innováció nevében kérdőjelezi meg az MTA kutatóintézeteinek, vagyis a magyar tudomány krémjének eddigi működését, és nagyobb kormányzati befolyást követel, miközben pénzügyileg, a törvény szerint járó költségvetés visszatartásával zsarolja az MTA-t, hogy fogadja el a feltételeit. Utóbbiak folyamatosan változnak. Bár júniusban a miniszter még kijelentette, hogy az akadémiai kutatóintézet-hálózathoz nem nyúlnak, az marad az MTA-nál, mostanra több fázison keresztül eljutottunk odáig, hogy a teljes intézethálózatot elveszik.
Az elmúlt hetekben újraindult tárgyalásoknak ez volt a minisztérium részéről a sarokpontja, a mostani szándéknyilatkozat pedig annak a konstatálása, hogy a Magyar Tudományos Akadémia vezetése belement: elveszíti a közvetlen irányítást a kutatóintézetei felett, melyek inkább csak nevükben őrzik majd meg az MTA brandet. Korábban már több helyen kiszivárgott, hogy Palkovicsék azt kommunikálják Lovász Lászlóéknak, hogy ebben a kormány nem hagy mozgásteret, a kutatóintézeteket így is, úgy is el fogják venni, és az MTA jobban jár, ha belemegy az alkuba, és egy megállapodásban maga mond le az eddigi intézményi struktúráról. Mint látjuk, az Akadémia tárgyalódelegációja ezt mostanra elfogadta, és kénytelen volt maga lemondani a kutatóintézeteiről.
Az új konstrukcióban egy közösen felállítandó irányító testület fogja irányítani a kutatóintézeteket. A „közös” azt jelenti, hogy az MTA és a kormány paritásos alapon, azonos számban delegál majd ebbe az irányító testületbe. A testület elnökét az MTA elnöke és Palkovics közös javaslata alapján Orbán fogja kinevezni. Ez az irányító testület kulcskérdésekről dönthet majd: ők határozzák meg az egyes kutatóintézetek költségvetését, vagyis hogy mennyiből lehet kutatni az egyes témákat, sőt, strukturális változásokban is illetékesek lesznek, vagyis – ha jól értjük – akár be is zárhatnak egyes kutatóintézeteket vagy azok részeit.
Az egyik kardinális kérdés, hogy kiket és milyen elvek mentén fognak delegálni ebbe az irányító testületbe. Erről a jelek szerint még nincs megállapodás, a mostani közlemény legalábbis még a létszámot sem tartalmazza. Annyi derül ki belőle, hogy a tudományos közösség többségi részvétele biztosítva lesz, magyarán a kormány is fog tudósokat jelölni. Az MTA környékén talán abban bíznak, hogy a tudomány iránt elkötelezett kormánydelegáltak jönnek, akik nem fogják hagyni, hogy súlyosan sérüljön a tudomány autonómiája. Lehet, hogy így lesz, de az is elképzelhető, hogy a kormány fogja informálisan elérni, hogy az Akadémia részéről olyanok is bekerüljenek, akik kevésbé élesen állnak ki.
Azt már most ki lehet jelenteni, hogy a kormány képes lesz jelentős mértékben meghatározni, hogy mit kutassanak a kutatók állami pénzből.
Az MTA-nak ugyanakkor megmarad a közvetett befolyása a kutatóintézetek működésére. Hogy ez döntő befolyás lehet-e, ebben a pillanatban nem tudható, de nem is tűnik túlságosan valószínűnek.
Korábban Palkovics azt akarta, hogy egy vagyonkezelő alapítvány legyen a gazdája a kutatóintézeteknek. Erre a héten a Parlament a törvényi lehetőséget is megteremtette, a mostani megállapodásba azonban ez már nem került bele. Úgy tűnik, ehelyett egy másik konstrukció valósul majd meg. Hogy megmaradhat-e a kutatóintézeti dolgozók közalkalmazotti státusza, explicit módon szintén nem derül ki, de a korábbi Palkovics-nyilatkozatok alapján erre nem nagyon látszik esély.
A Magyar Tudományos Akadémia azért elért bizonyos kompromisszumokat. A közvetett befolyása mellett a legfontosabb, hogy egyben marad a kutatóintézet-hálózat, megmaradnak a legveszélyeztetettebb intézetek is, a bölcsész- és a társadalomtudományi kutatóhelyek. Legalábbis egyelőre, hiszen a szándéknyilatkozat szerint a későbbi strukturális átalakítások elképzelhetőek. Korábban arról volt szó, hogy ezekre, ha szükségesek, majd a most zajló intézethálózati átvilágítás tesz javaslatot. Időközben azonban Palkovics már nem támogatja annyira ezt az – eredetileg általa kezdeményezett – átvilágítást, és mint a megállapodásból látszik, itt sem számol vele – ez az Akadémiának előnytelennek látszik.
Azt az MTA ugyanakkor elmondhatja, hogy a vagyonát nem veszik el (Orbán ma erről azt mondta, hogy az egy polgári társadalomban nem is lenne elképzelhető), vagyis például a kutatási infrastruktúra pro forma az övé marad, bár nyilván nem lesz más választása, mint azt ingyenes használatba adni a tőle elvett kutatóintézeteknek. A zsarolási alapként használt idei költségvetési forrásaikat a megállapodás értelmében részben szintén megkapják, „az ITM minisztere biztosítja a 2019. január 1. és 2019. május 31. közötti időszakra az MTA kutatóintézet-hálózat működését szolgáló személyi és dologi forrásokat” – olvashatjuk.
A további részleteket a következő hetekben fogják tárgyalni. Ezek nem lesznek lényegtelenek, sok múlik majd az új irányító testület felállításán és annak a döntésein. Összességében azonban most az látszik, hogy a Magyar Tudományos Akadémia több hónapos kőkemény politikai nyomás után elveszítette a kutatóintézet-hálózatát, és ebbe bizonyos kompromisszumok fejében maguk mentek bele.
A következő kérdés, hogy ezt el fogja-e fogadni az MTA közgyűlése és kutatói közössége. Ők az utóbbi időben úgy tűnt, jóval keményebb beleállást várnak el, és az intézethálózat elvesztését sokan kapitulációnak tekintik. A minisztériumi tárgyalásokon a Magyar Hírlapban kiszivárgott jegyzőkönyvek szerint az MTA alelnökei nagyon kompromisszumkészen léptek fel, ezt sokan nem vették túl jó néven a kutatók közül. A mostani szándéknyilatkozatot az MTA elnökségének, majd pedig a közgyűlésnek is el kell még fogadnia, hacsak nem a teljes konfrontációt választják.
(Borítókép: Lovász László az MTA előtt 2019. február 12-én. Fotó: Ajpek Orsi / Index)