Az eddigi legnagyobb, autizmussal foglalkozó epidemiológiai vizsgálat, amelyben több mint kétmillió gyerek adatait elemezték szerte a világból, kimutatta, hogy az autizmusspektrum-rendellenességek kialakulását 80 százalékban a genetikai faktorok magyarázzák. Vagyis a környezeti tényezők (így a táplálkozás, a vegyi anyagok, a tanulás) csak 20 százalékban tehetők felelőssé a betegségért.
Ez az eredmény számos szempontból mérföldkőnek tekinthető. Legfőképpen azért, mert újabb lökést adhat az autizmus genetikai okait feltárni igyekvő kutatásoknak, amelyek talán egyszer majd a hatásos terápiát is elhozzák. Másrészt megnyugvást adhat a szülőknek, főként az anyáknak, akik eddig sokat tépelődhettek amiatt, hogy talán az anya testsúlya, a szülés időpontja és módja, az általa fogyasztott ételek, illetve a felőle érkező egyéb hatások okozhatták a gyerek betegségét.
A vizsgálat megállapításai szerint az anyai hatások gyakorlatilag EGYÁLTALÁN nem hatnak az autizmusra.
Harmadrészt pedig az eredmények végérvényesen hiteltelenítik az MMR-oltás és az autizmus közötti kapcsolatról szóló alaptalan áltudományos állításokat.
“Ez a vizsgálat az eddigi legerősebb bizonyítékkal szolgál arra, hogy az autizmusspektrum-rendellenesség kialakulásáért leginkább a genetikai hatások tehetők felelőssé” – mondta el a WebMD-nek Sven Sandin, a stockholmi Karolinska Intézet munkatársa.
Noha az eredmények ennél már nehezen lehetnének egyértelműbbek, a kutatók reményei, miszerint ezek tudatában az emberek majd nem hisznek többé a soha nem bizonyított állításoknak az autizmus és az oltások közötti kapcsolatról, túlzottan is optimistának tűnnek.
Az oltásellenes szubkultúra már milliószor bizonyította, hogy gondolkodását nem hagyja befolyásolni a tények által.
A kutatás nemcsak az eddigi legnagyobb, de egyben a legszigorúbb módszertani szabályok mentén végzett autizmusvizsgálat a világon. Több mint kétmillió gyerek kórtörténetét követték végig születésétől 16 éves koráig. Közülük 22 ezernél jelentek meg az autizmusspektrum bizonyos formái. A statisztikai elemzés kimutatta a genetika 80 százalékos szerepét. Ugyanakkor ennél pontosabb információval nem szolgált sem a szerepet játszó génekről, sem a 20 százalékban felelős környezeti faktorok jellegzetességeiről.
Az eredmények nem lephették meg az autizmuskutatókat, minthogy hasonló eredményre jutottak korábban a jóval kisebb léptékű vizsgálatok is. Más szakértők ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy bár a környezeti hatásoknak kisebb a szerepük, mint a genetikának, mégsem szabad őket elhanyagolni. De persze a komolyan vehető szakemberek e környezeti hatások közé sem sorolják oda az oltásokat.