Az utóbbi években egyre sokasodnak az aggasztó felismerések a veterán amerikaifutball-játékosok agysorvadásáról. A játék során szinte minden ütközés erős traumaként hat az agyra, amely nem múlik el nyomtalanul. Az NFL szabályváltoztatásokkal igyekszik elejét venni a várható sok millió dolláros kártérítési pereknek, de az "amatőr" egyetemi bajnokságot eddig sokkal kevésbé rengették meg a botrányok. Eddig. Most kiderült, hogy már egyetlen évadnyi amerikaifoci az egyetemen is roncsolja az agyat. És ehhez még csak agyrázkódás sem kell.
Az amerikaifutball-pályák mellett használatos agyrázkódás-vizsgáló protokoll szerint néhány egyéb reakció mellett a beszéd zavarodottságát, a koordináció pontosságát, illetve a pupillák fényre adott reakcióját ellenőrzik. Ha ezeken a teszteken átmegy a játékos, akkor konstatálják, hogy nincs agyrázkódása, és úgy tekintik, hogy nem szenvedett agysérülést – sokszor vissza is engedik azonnal a pályára tovább játszani és ütközni. Pedig
a maradandó agykárosodás nem feltétlenül követeli meg az agyrázkódást.
A New York-i Rochesteri Egyetem kutatói 38 egyetemi amerikaifutball-játékost vizsgáltak egy évadon át. A játékosok agyát a szezon előtt és után is MRI-vizsgálatnak vetették alá, sisakjukra pedig gyorsulásmérőket szereltek, hogy regisztrálni tudják a fejükre ható erőket.
E kutatásban különösen a középagy állapotát figyelték, amely olyan primitív, nem tudatos életműködéseket irányít, mint a hallás vagy a testhőmérséklet szabályozása. A szerzők érvelése szerint noha a fejet ért ütések minden agyterületre hatnak,
a középen lévő középagy szinte mindig érintett, bármelyik irányból is érkezzen a sokkhatás.
Az eredmények szerint a 38 játékos több mint kétharmada szenvedett el középagysérülést a szezon alatt – noha mindössze kettejüknek volt diagnosztizált agyrázkódása. A sérülés konkrétan a középagy fehérállományában létrejött szerkezeti változást jelentette. A Science egyik testvérlapjában megjelent tanulmány megállapításai szerint különösen a fej elfordulását okozó, egyik oldalt érő ütések a legveszélyesebbek a középagyra.
Vizsgáltak olyan alanyokat is, akiknek biztosan volt agyrázkódásuk. Az ő középagy-MRI eredményeik sem különböztek jelentősen azoktól az egyetemi focistáktól, akiknek elvileg nem érte különösen nagy ütés a fejét játék közben. A középagyban bekövetkező változások összefüggtek a tau fehérjék vérben mérhető koncentrációjával.
Ezek a proteinek a neuronok roncsolódásakor jönnek létre, és a feltételezések szerint feldúsulásuk kapcsolatba hozható több neurodegeneratív betegséggel, például az Alzheimer-kórral, illetve az amerikaifutball-játékosok agysorvadását okozó krónikus traumás enkefalopátiával (CTE) is.
A CTE súlyos esetben memóriavesztést, hangulati ingadozást, illetve demenciát okozhat.
A középagy úgy működik az agyban, mint a kanári a szénbányában
- nyilatkozta a Science-nek Bradford Magon, a Carnegie Mellon Egyetem kutatója, a tanulmány egyik szerzője. Azt remélik, hogy ennek az agyterületnek a vizsgálatával a közeljövőben részletesebb képet alkothatnak arról, hogy az ismétlődő ütések milyen károsodást okozhatnak az agyban.
A nagy kérdés persze az, hogy mit kezd az amerikaifutball-közösség (vagyis a teljes amerikai társadalom) ezekkel az információkkal, amelyek ma már cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy a sport agysorvadást okoz a játékosoknak – legyenek ők felnőttek vagy gyerekek. Vajon felelős szülőként engedheti-e bárki, hogy gyermeke ezt a sportot válassza?