A techszektor óriásainál korábban soha nem látott dolgozói elégedetlenség feszíti belülről a Google-t, miközben a külső kritikák is egyre fokozódnak velük szemben. Az indulatok már évek óta forrnak a cégnél, de az utóbbi időben egyre többször jutnak a nyilvánosságig a korábban házon belül tartott viták, botrányok, tiltakozások. A Google alkalmazottai egyre élesebben, nem egyszer kirúgásig fajuló módon vitáznak egymással és a vezetőséggel a szólásszabadságról, a jobboldali vélemények állítólagos elnyomásáról, a kisebbségek hátrányos helyzetéről, a Donald Trumppal kapcsolatos viszonyról, a hevesen ellenzett katonai projektekről, a kínai cenzúra előtti meghajlásról, szexuális zaklatásokról és a hangjukat felemelő kollégákat célzó szivárogtatásokról. Mindeközben egyre többen ábrándulnak ki és válnak bizalmatlanná a saját munkahelyükkel, a világ egyik legértékesebb cégével szemben.
A Google-nél tapasztalható erősödő dolgozói elégedetlenség mintha az egész techszektort felrázta volna. Ahogy a Verge összegyűjtötte, az elmúlt bő egy évben az Amazonnál, a Microsoftnál, a Salesforce-nál vagy épp a Riot Games játékfejlesztő cégnél is tiltakoztak vagy tüntettek a munkakörülmények, a munkavállalói jogok, a hadiipari szerződések, a bevándorlási hivatallal való együttműködés vagy éppen a cég klímára gyakorolt hatása miatt.
Hogy ezeket a mozgolódásokat a Google-nél forrongó dolgozói aktivizmus ihlette-e, vagy ez is ugyanannak a korhangulatnak a szülötte, mint a többi cégnél indult tiltakozások, azt nehéz lenne megmondani, de az biztos, hogy a trend a kezdetekkor a “Don't be evil”, azaz “Ne légy gonosz” mottót a zászlajára tűző cégnél jelentkezik a leglátványosabban és a legnagyobb hatással.
Hogy miért, azt a különféle narratívák eltérő hangsúlyokkal magyarázzák. Az egyik szerint az egykor innovatív startupként indult cég emblematikus, nyitott és önkifejezésre ösztönző munkahelyi kultúrája egyre kevésbé alkalmas a gigavállalat problémáinak kezelésére, ezért a cég elkezdte felemészteni önmagát, a vezetői nem tudják megnyugtatóan feloldani ezt a disszonanciát, és a válaszlépéseik csak további feszültséget szültek. Egy másik megközelítés fordított irányt feltételez: maga a cégvezetés alakította át a vállalati kultúrát, hogy egy klasszikusabb, kevésbé demokratikus struktúra hatékonyabban nézhessen szembe a techóriásra váró kihívásokkal, de közben
a dolgozók a Google-re korábban jellemző nyitottságot és transzparenciát kérik számon a saját munkahelyükön.
Annyi biztos, hogy ez az átalakulás jelenleg is zajlik, és az eredménye óriási hatással lehet az egész techszektorra, és ezen keresztül a szektor cégeinek szolgáltatásait használó milliárdnyi felhasználóra is.
Már csak azért is, mert olyan pillanatban kezdtek igazán markánsan a felszínre törni a belső indulatok, amikor kívülről is egyre nagyobb nyomás alatt állnak a techcégek, köztük a Google is: egyre több és keményebb kritika éri őket a felhasználóik adatainak kezelése, a választási kampányokban betöltött szerepük, a jobboldali vélemények állítólagos elnyomása vagy éppen a túl nagy gazdasági-politikai hatalmuk miatt.
A Google-t Larry Page és Sergey Brin kifejezetten úgy alapította a kilencvenes évek végén, hogy a nyitott légkör ösztönözze a szabad és kreatív gondolkodást. Azt szerették volna, hogy az alkalmazottaik kötelességüknek érezzenek ellentmondani, amikor valamivel nem értenek egyet, és a magánéletüket, személyes érdeklődésüket és ideológiai meggyőződéseiket se hagyják a küszöb előtt, amikor belépnek a munkahelyükre.
Az ennek a kultúrának a kialakításában fontos szerepet vállaló két vezető, Eric Schmidt és Jonathan Rosenberg 2014-ben könyvet is írt minderről Google – Így vezetünk mi címmel. Ebben azt írják, a szabad és vitára ösztönző légkörnek kulcsszerepe volt a legtehetségesebb fejlesztők bevonzásában. Schmidt szerint az igazán innovatív elmék gyakran olyan öntörvényűek, hogy nehéz elviselni őket, de meg kell becsülni ezeket a "dívákat" , mert ők képesek az igazán nagy dolgokra. Ezért érdemes olyan közeget teremteni, ahol ők jól érzik magukat.
A világot felforgató új szolgáltatások megálmodásához és fejlesztéséhez éppen ilyen szabad, provokatív légkörre lehetett szükség, de egy iparági mamut profitoptimalizálásához, új piacok biztosításához, nagy szerződések behúzásához és úgy általában a stabil működéshez már nem feltétlenül. És a ma már világszerte több mint 100 ezer embert foglalkoztató cégóriás vezetésének meg is gyűlik a baja ezzel a kulturális hagyománnyal.
Mintha az épp aktuális nagy társadalmi viták játszódnának le kicsiben a cégen belül is, ahol ugyanúgy megjelenik
Az első ügy, amely az elmúlt években látványosabban próbára tette a nyitott és pezsgő munkakörnyezetet, Donald Trump amerikai elnök nem sokkal a beiktatása után aláírt 2017-es beutazási tilalma volt. A Google vezetői jó viszonyt ápoltak az épp leköszönt Obama-kormányzattal, ezért a Trump-adminisztráció első napjaiban mindent megtettek, hogy elkerüljenek bármiféle konfrontációt, így eleinte a bevándorlás korlátozására irányuló elnöki rendelettel se akartak semmit kezdeni. A cég dolgozói azonban tömegesen kezdték követelni a nyilvános kiállást, és miután az egyik alapító, az orosz származású Sergey Brin magánemberként megjelent egy demonstráción, és csak annyit mondott, “azért vagyok itt, mert menekült vagyok”, végül a Google is teljes mellszélességgel állt bele a tiltakozásba.
A hasonlóan megosztó politikai témák ugyanakkor már jóval korábban is megjelentek a Google-ön belül, ahol a közhiedelemmel ellentétben nemcsak liberális beállítottságú emberek dolgoznak, és az eltérő ideológiák és vélemények találkozása idővel úgy elmérgesedett, hogy az már a nyilvánosság figyelmét sem kerülte el.
A Google nyílt vállalati kultúrájának egyik jellegzetessége, hogy a dolgozók sok ezer levelezőlistát, fórumot és más belső közösségi felületet tartanak fent, némelyiket több tízezer taggal, másokat érdeklődési kör, származás vagy más közös rendezőelv alapján szerveződő kisebb csoportoknak. Ezeken a platformokon bármit ki lehet beszélni szakmai kérdésektől munkahelyi ügyeken át a cicákig.
A Wirednek nyilatkozó egykori és jelenlegi Google-alkalmazottak szerint a céges fórumok egyik konzervatív kulcsfigurája egy Kevin Cernekee nevű Chrome-fejlesztő volt, aki már 2015-től aktívan részt vett a diverzitást és női esélyegyenlőséget érintő vitákban. Amikor ezek elmérgesedtek, ezért leállították őket, a cégvezetést is élesen kritizálta, amiért szerinte elfojtják a konzervatív véleményeket. A megnyilvánulásai stílusáért akkor írásbeli figyelmeztetést is kapott, évekkel később, 2018 júniusában pedig kirúgták. A Google szerint azért, mert szabálytalanul kezelt bizalmas céges adatokat.
Cernekee idén augusztusban tűnt fel újra, amikor a Wall Street Journal cikkében azt állította, valójában a politikai nézetei miatt küldték el a cégtől. Be is panaszolta a Google-t a Nemzeti Munkaügyi Tanácsnál (NLRB), az ügye jelenleg is folyamatban van. A cikk után a Fox Newson is többször szerepelt, ahol azt állította, a Google megpróbálja majd megakadályozni, hogy Trump nyerje a 2020-as elnökválasztást. Ezt maga az elnök is megosztotta Twitteren, sőt később névvel is megemlítette a férfit.
(Egyébként nem nagyon van bizonyíték arra, hogy a Google bármiféle politikai elfogultsággal szűrné a megjelenített híreket vagy a keresési találatokat. Trump ennek ellenére hosszú ideje hangoztatja, hogy a Google és más nagy közösségi platformok elnyomják a konzervatív hangokat, és rendszeresen bedobja, hogy gátat szabna ennek a torzításnak. Legutóbb például augusztus elején merült fel, hogy már készül egy elnöki rendelet, hogy “megvédje az amerikaiakat az online cenzúrától”. Érdekesség, hogy eközben Trump bármelyik demokrata ellenfelénél többet költ hirdetésekre Facebookon és Youtube-on is.)
Cernekee tevékenysége azonban egészen mostanáig láthatatlan volt a cégen kívülről, így a nyilvánosságig elérő első nagyobb botrány sem az ő nevéhez fűződik.
A Google belső fórumain már egy ideje gyakori téma volt a munkahelyi diverzitás, ami Trump elnöki rendelete után csak még aktuálisabbá vált. 2017 júliusában egy James Damore nevű mérnök a Google belső fórumain közzétett egy 10 oldalas memót, amelyben a diverzitás ellen érvelt, azt állítva, hogy a nők nem a társadalmi alapú diszkrimináció miatt vannak alulreprezentálva a cégnél (és általában a techszektorban), hanem mert ezt biológiai-személyiségbeli különbségek indokolják.
Damore memója óriási felháborodást váltott ki egyes belső fórumokon, míg más zárt felületeken többen támogatólag terjesztették. Igazán azután szabadultak el az indulatok, hogy előbb maga a memó [pdf] került nyilvánosságra, majd a Damore-ral szimpatizáló dolgozók szivárogtatni kezdték a diverzitás mellett és Damore ellen felszólaló kollégáik hozzászólásait és személyazonosságát a jobboldali médiának.
Ez az ügy azért jelentett fontos fordulópontot, mert ez kapott először nagyobb nyilvánosságot a cégen kívül is. A Google-nél hagyományosan elfogadott volt, hogy a dolgozók nyíltan és őszintén beszélhetnek, vitázhatnak a cég belső ügyeiről, és nincs tabu, egészen addig, amíg mindezt a szervezeten belül tartják – és ez volt az alapvető előfeltétele annak az elvárásnak is, hogy a vezetés is minél nyíltabban beszéljen a dolgozókkal.
Ez a közösségi szerződés a Damore-ügy kapcsán kezdett visszafordíthatatlanul felbomlani.
A szivárogtatások hatására az érintettekre zaklatások és fenyegetések áradata zúdult, és ennek a cégvezetés se tudott gátat szabni vagy bármilyen számottevő módon reagálni rá. Így járt például a Liz Fong-Jones nevű transznemű nő, aki korábban arról volt ismert a cégen belül, hogy közvetítő szerepet töltött be a menedzsment és a dolgozók között vitás ügyekben. Ő és 14 társa ekkor döntöttek úgy, hogy szintén átlépik a cégen belül eddig biztonságos teret biztosító határt, és 2018 januárjában engedély nélkül a nyilvánossághoz fordultak – amiből a cégen belül megint nagy felzúdulás lett.
Innentől nem volt megállás, a szennyest kiteregető szivárogtatások folyamatossá váltak, és a helyzet odáig fajult tavaly augusztusra, hogy a legfontosabb céges fórumnak számító heti TGIF gyűlések egyikén, ahol bárki elmondhatta az aggályait bármiről, és közvetlenül a cégvezetőktől is lehetett kérdezni, valaki élőben szivárogtatta az elhangzottakat a New York Times újságírójának, aki néhány másodperces késéssel az egészet közvetítette Twitteren.
Damore-t végül 2017 augusztusában kirúgták, amivel óriási össztűz zúdult a Google-re, Damore pedig egy csapásra alt-right mártíralakká vált. (Néhány hónappal később egyébként egy másik alkalmazottat is kirúgtak, de őt éppen azért, mert Damore-t kritizálta éles hangvétellel.) Végül Damore 2018 januárjában egy másik volt Google-alkalmazottal csoportos keresetet indított a cég ellen, amiért az szerintük fehér, konzervatív férfiként diszkriminálta őket. A keresetben bizonyítékként mellékelt képernyőképek legalább 169 Google-alkalmazott adatait és elérhetőségeit hozták nyilvánosságra, ami újabb zaklatási hullámot indított be.
Az oda-vissza üzengetés és a szivárogtatások kész paranoiába torkollottak: a konzervatív dolgozók szerint elnyomják a hangjukat, a zaklatásnak kitett liberálisok szerint pedig a cég azért nem védi meg őket, mert félnek, hogy a jobboldali média rájuk süti az elfogultság bélyegét.
A Google-alkalmazottak nemcsak a kollégáik, de a cég vezetősége ellen is új frontokat nyitottak az elmúlt években. Az első ilyen a Project Maven nevű katonai program elleni tiltakozás volt.
A Maven célja, hogy mesterséges intelligencia segítségével minden korábbinál pontosabban lehessen drónfelvételeket elemezni. A Google 2017-ben kötött róla szerződést az amerikai védelmi minisztériummal, de az együttműködésről még cégen belül is kevesen tudtak, amíg a következő év februárjában a projekten dolgozó egyik mérnök egy belső közösségi felületen nem írt róla egy posztot. Ezután széles körben ellenérzéseket váltott ki, hogy a Google katonai fejlesztésekhez adná a nevét és a szakértelmét.
A cégvezetés azzal védekezett, hogy a technológiájukat ebben a projektben védelmi, és nem támadási célokra használják, de a kritikák szerint hosszabb távon ugyanúgy az autonóm fegyverek hatékonyabbá tételéhez járulnak hozzá ezzel. Pláne, hogy a Maven elsősorban nem is önértékén számított értékes üzletnek, hanem mert kaput nyitott volna a Google-nek nagyobb hadiipari megbízásokra is. Az se volt túl sikeres ellenérv a Google globális közösségénél, hogy az együttműködés végső soron úgyis a “saját”, azaz az amerikai hadsereget segíti.
A kérdés ezután újra és újra előkerült a TGIF gyűléseken. Rendszeressé váltak a Mavent parodizáló mémek a szintén a belső kritika jelentős színterének számító céges mémoldalon, és belső fórumokon, levelezőlistákon is folyt a vita a kérdésről. Az ügyet 2018 márciusában hozta nyilvánosságra a Gizmodo, és májusban már többen a felmondásukat is beadták a Maven miatt.
A Google végül tavaly júniusban bejelentette, hogy nem újítja meg a Mavenre vonatkozó szerződést, és a cég kiadta az MI-fejlesztésre vonatkozó etikai alapelveit is, amelyekben kifejezetten vállalja, hogy nem működnek közre fegyverek fejlesztésében. Az alapelveket az MI felelős felhasználásának biztosítására létrehozott etikai csapat állította össze.
Azt tavaly ősszel Jen Gennai, a csapat vezetője is elismerte, hogy a Mavennek szerepe volt az alapelvek publikálásában, de az Indexnek azt mondta, hogy a botrány csak az időzítésbe szólt bele, mert az elveken addigra már több mint egy éve dolgoztak, miután a cégvezér Sundar Pichai 2017-ben bejelentette, hogy a Google-nél prioritás az MI. Gennai szerint éppen az jelenti a garanciát arra, hogy a jövőben nem futnak bele hasonlóba, hogy transzparensek, kitették az ablakba, mit vallanak, és innentől ezeket számon is lehet rajtuk kérni. Sokan mégis elégedetlenek ezekkel az elvekkel, mert azok a kritikák szerint elég tágak és homályosak ahhoz, hogy a gyakorlatban ne jelentsenek igazán sokat.
Annyi mindenesetre biztos, hogy Gennai csapatának valamennyi beleszólása tényleg van abba, milyen projekt valósulhat meg, mert a másik nagy figyelmet kapott katonai projekttől, a Jeditól már etikai megfontolásból léptek vissza. (Persze a Maven után pr-szempontból se jött rosszul ez a lépés.) Több más projektet is leállítottak vagy visszadobtak módosításra, de ezeket Gennai nem akarta elárulni. Arra a kérdésre viszont, hogy van-e olyan projekt, amely még az ő ténykedésük előtt indult, de ha már működtek volna, beleszóltak volna, a Maven mellett a Dragonfly kódnevű cenzúrázott kínai keresőt említette.
Alighogy elült a Maven körüli felhajtás, már érkezett is a következő vitás ügy: tavaly augusztusban írta meg az Intercept, hogy a cégnél készül a Dragonfly kódnevű kereső, amelyet a kínai piacra szánnak, és a kínai központi cenzúrával összhangban blokkolná az emberi jogokkal, demokráciával és hasonló veszélyes témákkal kapcsolatos találatokat. Erről a projektről is nagyon kevesen tudtak csak a cégnél – a hivatalos magyarázat szerint azért, mert még annyira kezdeti stádiumú volt –, ezért ezt sem előzte meg a Google kultúrájában mélyen gyökerező széleskörű vita.
A kínai piacra minden nagy nyugati techcég próbál betörni, mert óriási üzleti lehetőséget látnak benne, ugyanakkor nagyon nehéz kívülről bekerülni a zárt, államilag kontrollált és helyi cégek által dominált terepre. Pláne anélkül, hogy az adott cég valamilyen etikailag megkérdőjelezhető kompromisszumot kötne a kínai állammal.
Érdekesség, hogy a Google 2006-tól már egyszer jelen volt Kínában, de aztán 2010-ben otthagyták az országot. Ennek a közvetlen előzménye az volt, hogy az Auróra-hadműveletben harminc amerikai cég között őket is meghekkelték állami hátszelű kínai hekkerek, de csak a Google állt ezzel a nyilvánosság elé és vádolta meg nyíltan Kínát. A kivonulást akkoriban sokan a cégen kívül és belül is a gazdasági érdekekkel szembemenő, fontos etikai kiállásként értékelték –
a visszatérés pedig sokak szerint ugyanennek a kivonuláshoz vezető értékrendnek a feladását jelentette volna.
Pichai és a cégvezetés a kritikákra válaszul hangsúlyozta, hogy a küldetésük minden embert szolgálni, ezért a kínai felhasználókról sem mondhatnak le csak úgy, és a Dragonfly csak egy kezdeti fázisban járó tapogatózás, semmi nincs még eldöntve.
Ebben az ügyben a Google-t kívülről is támadták: emberi jogi szervezetek mellett mindkét nagy amerikai párt, de főleg a republikánusok gyanakvóan nézték az egyik legnagyobb amerikai cég és az egyik legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatnak tekintett Kína potenciális együttműködését. A Dragonflyt végül 2018 decemberében leállították.
Megint nem kellett sokat várni a következő nagy visszhangot kiváltó ügyre: 2018 októberében a New York Times írta meg, hogy a Schmidt által említett egyik legnagyobb "díva", az Android atyjának tekinthető Andy Rubin még 2013-ban egy hotelszobában orális szexre kényszerített egy női Google-alkalmazottat. Az ügyben a Google vizsgálatot indított, és a vádat megalapozottnak találták, de 2014-ben, amikor emiatt elküldték, nem hozták nyilvánosságra a távozása valódi okát, sőt, 90 millió dolláros végkielégítéssel váltak meg tőle.
Rubin mellett másokról is hasonló derült ki. Amit Singhal, a Google keresőért felelős egykori vezető több milliós végkielégítést kapott, miután egy kollégája zaklatással vádolta meg. Egy harmadik zaklatással vádolt vezető, Richard DeVaul pedig még a cikk megjelenésekor is az X kísérleti labor igazgatója volt, ő az ügyet borító cikk megjelenése után mondott le.
Rubin ügye volt a katalizátora az eddigi legnagyobb dolgozói megmozdulásnak a Google-nél.
2018. november 1-jén a cég alkalmazottai világszerte azzal tiltakoztak, hogy a munkájukat megszakítva tüntetni vonultak. Az akcióban Tokiótól Sydney-n át a Szilícium-völgyig 50 városban összesen több mint 20 ezren vettek részt.
A sztrájk közvetlen kiváltó oka a szexuális zaklatási ügyek és a zaklatókkal szembeni megengedő bánásmód, ezen keresztül pedig a női munkavállalók egyenjogúsága volt, de általában az átláthatóság hiányát és a munkahelyi kultúrával kapcsolatos elégedetlenséget is zászlójukra tűzték.
A Maven, a Dragonfly és a zaklatási ügyek közös pontja, hogy sokáig cégen belül is titoknak számítottak. Ezt a dolgozók közül sokan a korábbi transzparencia feladásaként értékelték, és azzal vádolták a cégvezetést, hogy egyre több olyan döntést hoz meg zárt ajtók mögött, amelyek a szélesebb Google-közösséget is érintik. Pichai szerint korábban is voltak bizalmas projektjeik, csak amíg jóval kisebb volt a cég, nagyobb eséllyel tudtak ezekről arányaiban többen.
A Google vezetése mindenesetre próbált bizonyos lépéseket tenni a dolgozói követelések kielégítése érdekében. Például megígérték, hogy igyekeznek több teret biztosítani a céges ügyek közös megvitatására a mára kinőtt TGIF gyűlések mellett. Új csatornákat hoztak létre a szexuális zaklatások könnyebb jelentésére is. Előírták, hogy minden belső online fórumnak rendelkeznie kell egy moderátorral, aki elvégez egy tréninget, hogy kordában tudja tartani a vitákat. És persze végső soron a Maven tavaly júniusi, majd a Dragonfly decemberben leállítása is részben ide sorolható.
Mindemellett 2019 februárjában sikerült egy klasszikusabb munkavállalói követelést is átvinni. A Google eddig arra kötelezte az alkalmazottakat, hogy a vitás munkaügyi kérdéseket választottbírósági eljárásban, azaz zárt ajtók mögött rendezzék a céggel, ezt az előírást azonban a sztrájkolók követelésére eltörölték. Ennek a változásnak magán a Google-ön is túlmutató hatása lehet, mert a dolgozók egy csoportja egészen Washingtonig vitte a kérdést, ahol önerőből lobbiznak a gyakorlat általános törvényi tiltásáért.
Továbbra sincs megállás a Google-nél: augusztus közepén a cég dolgozóinak egy csoportja nyilvános fórumon kérte a vezetőségtől, hogy fogadják meg, hogy nem fognak együttműködni a Trump-adminisztráció bevándorlásüggyel kapcsolatba hozható ügynökségeivel: a határvédelemmel (CBP), a bevándorlási hivatallal (ICE) és a menekültelhelyezési irodával (ORR). A nyílt levelet a cikk írásáig 1471 Google-alkalmazott (és 83 külső támogató) írta alá. A kiállást közvetlenül az generálta, hogy a félelmek szerint a Google versenyben lehet a CBP felhőszolgáltatásokra vonatkozó új szerződéséért. Az aláírók szerint a CBP aktív részese az ország déli határánál folytatott emberi jogi visszaéléseknek, ezért a cég az integritását adná fel némi pénzért, ha együttműködne vele.
A novemberi sztrájk utórengései még fél évvel később, idén áprilisban is éreztették hatásukat, amikor a szervezők közül néhányan egy nyílt levélben azt állították, hogy a Google a megmozdulásban betöltött szerepük miatt akarta büntetni őket (a cég ezt tagadja). Május 1-jén dolgozók egy csoportja ülősztrájkkal tiltakozott az állítólagos megtorlások ellen, amelyek a sztrájk szervezése vagy éppen a szexuális zaklatások jelentése miatt érték őket. A nagy novemberi sztrájk szervezőinek nagy része mára már nem dolgozik a cégnél.
A Google-t mint szervezetet viszont alighanem visszavonhatatlanul megváltoztatták az elmúlt néhány év belső viharai.
Az egykor áthatolhatatlan falak között zajló nyílt vitákat felváltották a nyilvánosság előtt (is) vívott csörték és a polgárháborús hangulat, és két törésvonal is minden korábbinál jobban elmélyült. Egyrészt a baloldali beállítottságú dolgozók a hagyományos szakszervezeti szervezkedést idéző aktivizmussal és a médiafigyelem felhasználásával tematizálnak, míg a jobboldaliak fáradhatatlan szivárogtatással tartják sakkban őket. Másrészt a jelek szerint az alkalmazottak és a vezetőség közötti egykori kölcsönös bizalom is komolyan megrendült.
A szövegben jelzett forrásokon kívül a cikk a Fortune és a Wired nagy Google-portréira támaszkodott.
(Borítókép: Az Amnesty International aktivistái tartanak egy felfújható szitakötő formát a Dragonfly ellen tiltakozva a Google madridi központjában 2018. november 27-én. Fotó: Oscar Del Pozo / AFP)