Laikusan gondolkodva nem tűnik olyan nehéz és összetett feladatnak, hogy egy használati tárgy amellett, hogy jól funkcionál, ne is nézzen ki borzasztóan. Már jó ideje rájöttek például a telefongyártók, hogy lehet bármilyen jó a telefon, ha nem az az első gondolata valakinek, hogy milyen szép az a készülék, akkor nehezen húzható rá a prémium jelző. Lassan már olyan hívószóvá válik a dizájn jelző, mint annak idején az ergonomikus kialakítás.
Nem valószínű, hogy nagy társadalomtudományi kutatásokba kell kezdeni, hogy egyszerűen megértsük ezt a jelenséget, elég egyértelmű, hogy
AZ EMBEREK KÉT HASONLÓAN JÓ TERMÉK KÖZÜL SZÍVESEBBEN VÁLASZTJÁK AZT, AMI SZEBB IS, FŐLEG HA UGYANANNYIBA KERÜL.
A bluetooth hangszórókról általában keveseknek jut eszébe valamilyen kecses dizájntárgy, és a letisztultság fogalma is ritkán párosul a legtöbbször mindenfajta színű fényben villódzó hangszórók látványával. Csak idő kérdése volt, hogy ezzel a helyzettel úgy kezdjen egy gyártó valamit, hogy az ne járjon felesleges kompromisszumokkal - azaz legyen valami funkciója, jól is szóljon, ne kerüljön egy vagyonba, és azért mégse legyen annyira extravagáns, hogy csak egy lakberendezési magazin steril lakásában mutasson jól. Ez most úgy tűnik, megoldódott az IKEA és a Sonos kollaborációjában.
Adva van egy cég, ami miatt sokan azt gondolják, hogy a bútordizájn az valami olyan dolog, amihez a skandinávok értenek a legjobban: ez az IKEA. És adva van egy másik cég, aminek az említésére minden audiofil felkapja a fejét, és elismerően bólogat: ez pedig a Sonos. Ők ketten összeálltak, és piacra dobtak egy olyan konstrukciót, ahol a zenehallgatás nem jelent egyet a bulizással és a fényekkel, hanem visszahozza a kedvet, hogy olvasgasson vagy a lemezborítót tanulmányozza zenehallgatás közben az ember. Arról nem is beszélve, hogy kevesebb helyet foglal, mintha külön lenne egy lámpánk és egy hangszórónk, nem kell annyi konnektor, és arra se kell odafigyelni, hogy mikor merül le a hangfal.
A Symfonisk család két tagból áll, az egyik egy könyvespolcra helyezhető hangszóró - ebben nem állítjuk, hogy a design kapta a legnagyobb szerepet, de tény, hogy beleolvad a könyvespolc látványába. Az asztali lámpás verzióról ez már nem mondható el, de mégis sokkal jobban illik bármilyen lakásba, mint a legtöbb kis bluetooth hangszóró, ugyanis egy klasszikus asztali lámpára emlékeztet, csak a play gombból lehet rájönni, hogy többet lehet várni tőle, mint hogy világítson. Ha nagyon egyszerűen szeretnénk leírni, akkor tulajdonképpen olyan, mintha a Sonos Play1 hangszóró tetejére applikáltak volna egy tejüveges burát, és kötöttek volna neki egy pulóvert. A hasonlat csak a külsőségekben egyezik meg, nem ugyanaz a két hangszóró, de hangzásban nagyon hasonlítanak, és ez most jó hír.
Hivatalosan is a Sonos Play1 és a Sonos One volt a prototípusa a Symfonisknak, azaz nagyon jól szól, cserébe viszont lámpástól is olcsóbb. Nem fog erről még senki diszkót üzemeltetni, nem viszi a kertbe, hogy partihangulatot csináljon, a szomszédot viszont lehet vele idegesíteni, tényleg nagyon tisztán és jó minőségben szól. Ebben segít a hülyebiztos kialakítás is, vagyis a kábel és a léptető gombok is úgy lettek elhelyezve, hogy egyértelmű legyen, hogyan kell állnia a lámpának, és hogy a bekapcsoló gomb az oldalán van, nem középen.
Nincs benne mikrofon, ami abból a szempontból jó, hogy így senki nem tud senkit lehallgatni, annak azonban rossz hír lehet, aki szeret Amazon Alexával beszélgetni, és nem zavarja, hogy a robotnőhöz intézett szavain esetleg más dolgozók is szoktak kacagni, szigorúan csak fejlesztési célzattal.
Helyette viszont van egy jól működő app, amivel egyszerűen lehet kezelni a zenelejátszót, az összes streaming szolgáltatót egy helyen meg lehet találni, és remekül össze lehet kötni más hangszórókkal (persze csak ha azok is Sonos márkájúak). Akik nyitottabbak az audiofilségre, azoknak érdekes adalék, hogy be lehet állítani két lámpát úgy, hogy az egyik bal, a másik jobb oldali hangszóróként funkcionál, illetve arra is van mód, hogy soundbarhoz csatlakoztatva háttérsugárzóként működjenek. Hamarosan érkezik hozzá az IKEA saját appja is, hogy az egész ikeás okosotthonos ökoszisztéma része legyen. Ami viszont mérhetetlenül hiányzik belőle, az a bluetooth. Persze, az a hangminőséget rontja, mégis jó lenne, ha opcióként azért ott lenne, mert vannak esetek, amikor kifejezetten jól jönne. Vagy legalább lehetne a Google Chromecasttal kompatibilis. De ennek a problémának a részletezése előtt ismerkedjünk meg egy új fogalommal:
Dizájnprojektor
A projektor már nem az a kategória, ami a legtöbb háztartásban előfordul, ennek ellenére az Epson most megpróbálkozik az új kategória bevezetésével, aminek a lényege, hogy ne legyen túl nehéz, ne foglaljon sok helyet, ne egy böszme fekete, jobb esetben fehér dobozt kelljen kerülgetni az asztalon, vagy a falra szerelni. Igazából itt három feladatot kellett megugrania az Epsonnak:
Azt nem lehet mondani, hogy teljesítették mindhárom pontot, de mindegyikben értek el részsikereket.
Az igaz, hogy nem néz ki rosszul az EF/100 W/B fantázianevű projektor (aminél egyébként a W a fejér, a B pedig a fekete változatot jelenti), és 150 hüvelykes méretű képig lehet vele vetíteni. Tényleg kompakt méretűre sikeredett, persze vannak a piacon ennél kisebb projektorok is, de azok más technológiát alkalmaznak. Azért azt ki kell emelni, hogy a bőrhatású tok és a por nem igazán jó barátok, ezt jó, ha mindenki megjegyzi, aki a polcon hagyná. A részben rejtett optika pedig első körben mindenkiből ugyanazt a kérdést robbantja ki, miszerint belelóg-e majd a képbe (nem lóg bele).
A 4K és 8K világában a HD ready már nem túlságosan vonzó hívószó, de valószínűleg aki ilyet szeretne, az már a dizájnprojektor megnevezésnél tudta, hogy nem ő a célközönség. Persze nyilvánvalóan a laikus projektorhasználók is jobban örülnének a nagyobb felbontásnak. Egyébként lézeres, 2000 lumen a fényerőssége, és 5 év vagy 12 ezer óra erejéig garanciát vállalnak az izzóra, de eco módban az ígéretek szerint 20 ezer órát is boldogan kibír.
Az egyszerű kezelhetőség feladatát sikerült teljesíteni, tényleg nagyon gyorsan és laikusoknak is könnyen be lehet állítani, minden felesleges sallang kikerült a menürendszeréből, letisztult, és kezelhető a menürendszere. Csak a legszükségesebb gombok kerültek az egyébként szintén nem nagy távirányítóra, és a gépen sincs sok felesleges gomb, vagyis teljes lelki nyugalommal kezdhet hozzá bárki a beállításnak, nem lesz nehezebb összeszerelni, mint annak idején a diavetítőt. A projektor háta levehető, ide lehet elrejteni a különböző stickeket. Igaz a Google Chromecast pont nem passzol bele, viszont azt ígérik, hogy hamarosan érkezik az Epson saját, streamelést segítő eszköze, ami tökéletesen illeszkedni fog. Egyébként a legtöbb stick belemegy, és egy gyors tanulmányozás után találtunk néhány olyan pöcköt, tartót és részt is, amit úgy tűnt, könnyedén ki tudnánk törni belőle, hogy pontosan beilleszthető legyen a Chromecast, de ezt csak szemmérték alapján merjük állítani, mert rövid gondolkodás után elvetettük, hogy ezt élesben is kipróbáljuk a tesztkészüléken. Az egyszerű formának köszönhetően az oldalára is lehet állítani, azaz akár a plafonra is vetít. A beépített hangszóró nem ad éppen moziélményt, de sorozatnézéshez vagy focimeccshez nem rossz, aki ennél többre vágyik, az kicsit életszerűtlen megoldásként választhatja, hogy fülhallgatót csatlakoztat jack dugón keresztül, vagy hangszórót bluetooth-on.
Ha már egyébként is nálunk volt egy dizájnprojektor és egy dizájnhangszóró, nem hagyhattuk ki azt a ziccert, hogy vajon mennyire érzem magam szupertrendi fiatalnak, ha ezt a kettőt összekapcsolom. Hiszen elvileg pont ez lenne az IoT lényege, hogy minden kommunikál mindennel, ha ezt meg még dizájnosan is teszem, akkor tényleg elmondhatom magamról, hogy bejött az élet arra a pár napra, amíg teszt tart.
De nem jött össze, a két dizájncucc köszönni sem hajlandó egymásnak.
A projektor bluetooth-, vagy jack-kapcsolatot tud kezelni, a lámpás hangszóró pedig csak wifit vagy közvetlenül a routerhez csatlakoztatható, és a Chromecast sem tudott békítőbíróként közvetíteni. Van olyan IKEA-hangszóró, ami erre alkalmas, csak hát az Eneby meg semmivel sem több mint egy szimpla bluetooth hangszóró, és még csak nem is Sonos gyártmány (igaz, nem néz ki rosszul).
A Symfonisk lényege az, hogy Sonos hangrendszerek tudnak egymáshoz csatlakozni, és egyszerűen lehet irányítani, hogy minden szobában szóljon a zene, azaz ha a nappaliban hallgat egy lemezt, de neki kell állni a főzésnek, akkor nagyon egyszerűen meg lehet azt oldani, hogy a konyhában ugyanonnan folytassa a lejátszást a hangszóró, ahol a nappaliban abbamaradt.
Azért félig mégis csak menőnek érezhettem magam, ugyanis bluetooth soundbarral kompatibilis, zökkenőmentesen csatlakozott, és jól működött, igaz dizájnnak nem nevezném, de túlzottan csúnyának sem, és legalább együttműködő.
Az ideális az lenne, ha nem kellene kompromisszumokat kötni, azaz nem kerülne többe ha valami követi az aktuális trendeket, és nem tudna kevesebbet csak azért, mert akinek fontos a design, annak biztos nem olyan lényeges mondjuk a képminőség.
Egyelőre ez még nem igazán valósult meg, bár az IKEA Symfonisk lámpája 59 990 forint, ami azoknak lehet érdekes infó, akik egyébként Sonos play1 vagy Sonos One vásárlásán gondolkoznak. Az Epson dizájnprojektora pedig 313 ezer forintba kerül, ami olcsónak nem nevezhető, főleg ha az a cél, hogy belépő szinten megismerkedjenek és megszeressék a projektorhasználatot az emberek.
(Borítókép: Ajpek Orsi/Index)