Számtalanszor láttuk már az összehajtható kijelzőjű Samsung Galaxy Fold mobilt, de most életszerű körülmények közt is kipróbáltuk, a napi szinten használt appjainkkal. Erős, látványos, és szinte mindenre jó.
A Samsung megcsinálta a lehetetlent, újra feltalálta a mobiltelefont, és meghatározta a 2020-as évek témáját. Persze, a Royole mutatta be az első összehajtogatható mobilt, és a Huawei is előállt tavasszal a Mate X-szel, de a Samsung volt az első, ami fogyasztható formába csomagolta ezt az új technológiát, és világszerte piacra dobta.
Pont olyan érzés a Fold használata, mint amikor (korai Y-generációsként) megvettem életem első laptopját, és a korábban helyhez kötött munkák hirtelen hordozhatóvá váltak. Nem állítom, hogy a Fold egyenértékű lenne egy laptoppal, mert ez még a tabletekre is ritkán igaz, de a most 18 körüli Z-generációsoknak a Fold és utódai jelenthetnek majd hasonló felszabadító érzést. Nem kell majd többféle kütyüt venni a különböző online tevékenységekhez. Ehhez nyilván lesznek is majd másfajta változatok, eltérő igényekre szabva, de most koncentráljunk arra, ami már itt van.
A gyakorlatban nagyon hamar kiderült, hogy a Fold remek ekönyv-olvasó, a hírportálok rendes asztali nézetét is szépen megjeleníti, jó rajta hosszabb cikkeket olvasni. De még az emailek kezelése is nagyobb élmény, jó ránézni a naptár havi nézetére, a bejegyzések olvashatók, egy pillanat alatt levesszük, hogy melyik nap mi vár ránk. Ezeken kívül még egy rakás másik munkahelyi appot felsorolhatnék, amelynek jót tesz a nagyobb felület.
Ha oldalra fordítjuk a mobilt, sztereóban szól a két hangszórója, és hátborzongatóan jó a hang ahhoz képest, hogy csak egy mobilt tartunk a kezünkben. Simán beüvölt egy kisebb szobát. Videojátékokhoz is ideális ez a méret, bőven elférnek a kezelőfelület virtuális gombjai.
Nagy kijelzőn egyszerre legfeljebb három app fér el egymás mellett. Igazából elég lenne kettő is, mert akkor még mindkét appból egészen sokat látunk, de az is érthető, hogy a Samsung miért engedélyezett hármat. A Youtube-videók nagy részét csak hallgatni érdemes, esetleg időnként rápillantani. A Fold kezelőfelülete jól kezeli a párhuzamos munkát, egy laza mozdulattal áthelyezhetjük a három appot, ha más elrendezésben akarjuk folytatni, mert mondjuk mégis csak a videót szeretnénk nagyban látni.
A szétnyitott kijelzőn határozottan érzi az ujjunk a hajtás enyhén bemélyedő vonalát, vagy inkább árkát, de olvasás vagy mozizás közben ez egyáltalán nem feltűnő, nem volt olyan érzésem, hogy ez hátránya, gyenge pontja lenne a mobilnak. Sőt, a Galaxy Fold érezhetően jól van összerakva, józan ésszel használva nem hiszem, hogy tartani kéne a kijelző elromlásától. Nyilván rommá törhető, ha leejtjük a betonra, de aki nem képes odafigyelni az ilyesmire, az vegyen inkább ütésálló mobilt.
A sarokban lévő kamerasziget sem zavaró, a mozis appok eleve kihagyják ezt a sávot. Inkább az a meglepő, hogy a Fold pont a mozizáshoz nem passzol annyira, hiszen a filmek 16:9-es képaránya miatt a kijelző elég nagy része fekete marad.
Kicsit kisebb területet foglal el a film, mint egy Galaxy S10+ kijelzője.
Persze ez még mindig óriási felület, szépen jelennek meg a filmek, de sajnos sok appnak nem készült kimondottan Foldra szabott verziója. Emiatt például a Netflix mellé semmit nem tudunk megnyitni, illetve ha megpróbáljuk, a második app egy lebegő ablakba kerül, kitakarva a film egy részét. Azt sajnálom még a kijelzőkkel kapcsolatban, hogy a nagy felületre nem lehet tollal rajzolni és írni. Meglepően jól működik a Samsung kézírás-felismerő algoritmusa, és egy ekkora felületen már hatékonyan lehet jegyzetelni.
Összehajtva egy kisebb kijelző kerül elénk, ami jó ötlet, mert energiatakarékos, a napi teendőink tetemes részét el tudjuk intézni rajta, ráadásul egy kézzel. De még a játékok is futnak, olyan érzés így játszani, mintha egy modernebb kvarcjátékot vagy kézikonzolt nyomkodnánk. Pár nap használat után úgy tűnik, biztonságosabb ez a megoldás, mint ha körbebugyolálná a kijelző a telefont, ahogyan a Huawei Mate X-nél használják a hajlékony panelt. Megnyugtató lehet, hogy ha mégis történne bármi a belső kijelzővel, még mindig ott a külső, amin minden app elérhető. Ha nagyon perverzek akarunk lenni, még a Netflixet is nézhetjük azon.
A tényleg lapát méretű belső kijelző egyik nagy hátránya, hogy egy kézzel lehetetlen használni. Olvasás közben nyilván meg tudjuk tartani egy kezünkben, de a kezelőfelületen az Android három navigációs gombja vagy az egyik térfélen van, vagy középen, szóval nem biztos, hogy az ujjaink elérik azokat. Ebben a Samsung lehetett volna ügyesebb, hogy egy suhintással át tudjuk húzni a gombokat a másik oldalra, ha valamiért éppen a másik kezünkben tartjuk a mobilt. A másik nagy hátránya, hogy a Galaxy Fold nem vízálló, viszont a méretéből adódóan remek esőcseppgyűjtő. Az erős és kiálló káva miatt a port is ügyesen összegyűjti a Fold, alig néhány nap után már ki kellett pucolni, hogy készen álljon a fotózásra.
Elgondolkodtató, hogy vajon a Samsung Galaxy Fold egybeépített megoldása, vagy a korábban bemutatottkét kijelzős LG V50az előnyösebb. Az utóbbin hülyeség lenne két kijelzőre széthúzni a Netflixet, hiszen középen lenne egy nagy törés, ugyanakkor jobban kettéválasztható a V50 kijelzőin futó két app. Ráadásul az LG-nél működik a kettéválasztás fekvő nézetben is, amit a Samsung valamiért kihagyott. Másrészt viszont az LG V50 messze nem olyan elegáns, újító és izgalmas, mint a Samsung Galaxy Fold. A jövőre nézve az utóbbi megoldásban van nagyobb potenciál, tovább lehet növelni a belső kijelző méretét, és talán sikerül majd leszorítani az árat is.
Nemcsak drága és nagy, de a Galaxy Fold a Samsung egyik legerősebb 2019-es telefonja is egyben, ebben csatlakozik a szintén tavasszal bemutatott Galaxy S10-hez. A kameráik teljesen ugyanolyan felbontásúak, videózásban vannak kisebb eltérések, és a formája miatt a Foldnak kapnia kellett plusz egy lencsét az előlapi kijelző fölé, hogy így is lehessen videótelefonálni. Fél terabájtos a tárhelye, de ezt nem tudjuk kártyával bővíteni. 12 GB RAM és Snapdragon 855 rendszercsip tartozik hozzá.
Jackdugót ezen sem találunk, el se férne rajta
Mivel nagyon sok app csak ujjlenyomathoz hajlandó hozzákötni a biztonságos beléptetést, a Galaxy Fold is kapott egy leolvasót az oldalára, a bekapcsológomb alá. Természetesen az arcfelismerés is működik.
Rendszere Android 9, frissített One UI 1.5 kezelőfelülettel. Megtaláljuk az életünket gördülékenyebbé tevőBixby-rutinokat, amelyekkel beprogramozható a mobil, hogy hol és mikor mit csináljon: adott helyen lője le a wifit, vagy lefekvés előtt kapcsoljon le minden értesítést. Megvan a Samsung kiforrott naptára, a Notes jegyzetek, a fájljainkat a Samsung felhőjébe is el tudjuk menteni. Ezen is fut a Dex, amikor a telefon külső monitorral és billentyűzettel kiegészítve számítógépként viselkedik.
A Samsung jól összerakta a Foldot, és alighanem lesz olyan presztízse, mint egy másik korszakban a Nokia Communicatornak volt. A 700 ezer forintos ár viszont nagyon meredek, és talán azt jelzi, hogy a mobiltelefonok tetőző piacát is utoléri az a trend, ami a pécék piacán megteremtette az egymilliós laptopokat. A gémerek és a vállalati felhasználók hajlandók fizetni az extra tudásért és minőségért. Én azért abban bízom, hogy a Galaxy Fold nem egy árkategória, hanem egy termékkategória megteremtője, és a következő években, ha nem is jövőre, látunk majd megfizethető hajtogatós mobilt is. Akkor sem lesz mindenkinek szüksége ilyesmire, ahogyan régen is megvolt a fliptelefonok és a csokitábla mobilok vevőközönsége, de legalább létrejön még egy izgalmas választási lehetőség.
(Borítókép: Bődey János / Index)