Bár nyugaton mintha csökkennének a legális opioid gyógyszerek túladagolása miatti halálesetek, a harmadik világban javában dühöng a második opiátjárvány. A krízis középpontjában egy nevetségesen olcsó, de annál veszélyesebb gyógyszer, a Tramadol áll, ami konkrétan olcsóbb, mint az élelmiszer.
Nyugat-Európában és Észak-Amerikában évek óta opiátkrízis dúl, az emberek tömegei úgy habzsolják a legális, receptre kapható ópiumszármazékokat, mintha nem lenne holnap. Ezen fájdalomcsillapítók kétszer annyi áldozatot szedtek hosszú ideig, mint a heroin, bár a legutolsó adatok szerint mérséklődni kezdett a legális gyógyszerek túladagolásából származó halálesetek száma.
Egyes gyártóknak milliárd dolláros kártérítéseket kell fizetniük, mert elhallgatták a betegek elől, hogy mennyire addiktív a fájdalomcsillapítójuk. Azt gondolhatnánk, hogy a túladagolt opioid fájdalomcsillapítónál nem létezhet első világbelibb probléma, hiszen szegényebb helyeken úgysincs rá pénzük. Csakhogy a harmadik világban is megvan a nép ópiuma: a Tramadol.
Ez is opioidszármazék, amit eredetileg a német Grünenthal gyógyszercég gyártott (ma már sok licenccelt és hamisított termék is van a piacon), és súlyos fájdalmak ellen alkalmazzák (hivatalosan). A Grünenthal neve onnan lehet ismerős, hogy nem sokkal a Tramadol kifejlesztése előtt az ő készítményük okozta a világ egyik legsúlyosabb gyógyszerkatasztrófáját. A thalidomid nevű hatóanyag, amelyek a hatvanas években Németországban még recept nélkül is lehetett kapni, 10-20 ezer gyermeknél okozott idegrendszeri és fejlődési rendellenességeket, ha az anya a terhesség első szakaszában szedte.
Nem új szerről van szó, a Grünenthal már 1963-ban szabadalmaztatta. Sokáig főként Németországban forgalmazták, és csak a kilencvenes években indult világhódító útjára, mint a szegények ópiuma. A harmadik világban egy tíztablettás doboz ára nem éri el a fél dollárt (150 forint).
olcsóbb, mint szinte bármilyen élelmiszer.
Minthogy opiátszármazékról van szó, a hatékony fájdalomcsillapítás mellé súlyos mellékhatások is társulnak. Pszichoaktív hatása mellett könnyű rászokni, és a pszichikai mellett fizikai addikció is kialakul, megvonási tünetekkel, illetve a túladagolásból származó sorozatos halálesetekkel együtt. 2018-ban egy év alatt Angliában 220-an haltak meg Tramadol-túladagolásban, Floridában 379-en. Néhány napja Walesben állították bíróság elé Cerys Price ápolót, akit azzal gyanúsítanak, hogy a Tramadolt túladagolva ült a volán elé, és így okozott halálos autóbalesetet.
De a Tramadol sokkal súlyosabb problémát okoz a harmadik világban – bár erről kevesebb hír terjed a világban, mint a nyugati tömeges gyógyszerfüggőségről. Ennek gazdasági és genetikai okai is vannak. A Tramadol abban tér el a legtöbb opioidtól, hogy át kell haladnia a májon, hogy részlegesen lebomolva kialakuljon belőle az igazán erős pszichoaktív hatású vegyület. Ez jelentősen megemeli az agy szerotoninszintjét, így eufóriát okoz. Csakhogy nagyon nagy populációs különbségek vannak abban, hogy a betegek szervezete milyen hatékonyan képes előállítani a Tramadolból a potensebb opiátokat, amelyek kisebb-nagyobb mértékben addiktívak.
Míg az észak-európaiaknak csupán 1 százaléka képes a Tramadolt a legaktívabb formává konvertálni, addig az észak-afrikaiaknak 30 százalékuk. Vagyis a harmadik világban az emberek sokkal érzékenyebbek a Tramadolra, miközben gyakorlatilag ez az egyetlen opiát, amit meg tudnak fizetni.
Ez tökéletes csapdahelyzet.
A Grünenthal továbbra is azt állítja, hogy a Tramadol kifejezetten alacsony kockázatú opioid fájdalomcsillapító, és azért lobbizik szerte a világon, hogy a hatóságok ne korlátozzák a forgalmazását. Addiktológusok, illetve az ENSZ szakértői viszont a Tramadolt teszik felelőssé a második opioidválságért. Utóbbiak szerint minden baj forrása, hogy a Tramadolnak valahogy sikerült mindeddig elkerülnie az egyéb opiátok forgalmazását erősen korlátozó intézkedéseket. Ennek az az oka, hogy olcsó.
Ez hatalmas dilemma
– nyilatkozta az AP-nek Gilles Forte, a WHO gyógyszerszabályozási bizottságának vezetője. A gyártó érvelése szerint ugyanis a Tramadolt azért kell gyakorlatilag szabadon forgalmazni a világban, mert más hatékony fájdalomcsillapító nem áll a fejletlen, háború vagy éhínség sújtotta, működésképtelen egészségügyi ellátórendszerrel rendelkező országokban élő betegek rendelkezésére.
Indiában különösen tarthatatlanná vált a Tramadol-válság. Minden utcasarkon lehet kapni a hamisított, illetve csempészett verzióit, amelyek piaca akkor robbant be, amikor a kormány 2018-ban lecsapott a szer legális forgalmazóira. Akkor gyakorlatilag betiltották az árusítását, sok százezer tablettát lefoglaltak, gyógyszergyárakat zártak be. Ennek hatására a tízdarabos kiszerelés korábbi 35 centes (103 forintos) ára 14 dollárra (4140 forintra) ugrott fel.
Az ENSZ drog- és bűnözésügyi szervezetének (UNODC) szakértője szerint Maliban, a világ egyik legszegényebb országában, ahol a terrorizmus és a polgárháború gyakorlatilag általános, már évekkel ezelőtt is a Tramadol-függőséget és -túladagolást nevezték meg az emberek, mint a mindennapi életüket leginkább megkeserítő sorscsapást.
Kamerunban pár éve azt hitték a kutatók, hogy az egyik helyi fában felfedezték (az egyébként szintetikus) Tramadol természetes megfelelőjét, mivel egy fa szöveteiből sikerült kimutatni. Aztán kiderült, hogy nem erről van szó. Az állattenyésztők fájdalomcsillapítóval etetik a marhákat, mert úgy hiszik, hogy ettől majd jobban viselik a hőséget. A Tramadol ezután a vizeletükkel és az ürülékükkel bekerül a talajba, a növények pedig felszívják.
Az éhségövezetekben az anyák tramadolt kevernek a gyerekek teájába, mert a szer csökkenti az éhségérzetet.
A Tramadol-függés népbetegséggé vált, és ez persze magával hozta a szervezett bűnözés, illetve az új finanszírozási megoldások iránt mindig nyitott terrorcsoportok figyelmét is. 2017-ben Afrikában 75 millió dollár értékben foglaltak le indiai eredetű Tramadol-tablettákat, amelyeket az Iszlám Államnak, illetve a Boko Haram terrorszervezetnek szántak, továbbértékesítésre.
A Tramadol népszerűségében – olcsósága mellett – a legutóbbi időkig az játszotta a főszerepet, hogy egyes vizsgálatok szerint kevéssé okoz függőséget, illetve túladagolása kevésbé veszélyes, mint azoké az opioidoké, amelyek miatt Amerikában szenvednek emberek százezrei. Csakhogy az utóbbi években kezdik megkérdőjelezni e vizsgálatok megbízhatóságát. Az igaz, hogy a Tramadol túladagolása kisebb eséllyel okoz életveszélyes légzési elégtelenséget (a hirtelen halálesetek egyik fő oka), de éppen a biztonságosságába vetett hit okozza hosszú távon a sokkal szélesebb spektrumú problémákat.
A Grünenthal váltig bizonygatja, hogy a szer a hasonló készítményeknél kisebb kockázattal jár, és a harmadik világbeli visszaélésszerű használatért a hamisítványok a felelősek. Kezdetben valószínűleg ők sem tudtak a Tramadol jelentős pszichoaktív hatásról, hiszen a szer intravénásan befecskendezve (ahogy a legtöbb opioid a legpotensebb) nem különösen üti ki az embert. Szájon át kell bevinni a hatás érdekében, ekkor halad ugyanis keresztül a májon, mielőtt belép a vérkeringésbe.
Ugyanakkor rövidlátó lenne a Tramadolt minden rossz forrásának tartanunk, hiszen a krízisövezetekben működő segélyszervezetek is használják, sőt függnek tőle. Nincs alternatívája ugyanis, a többi opiát a szigorú kereskedelmi korlátozások miatt hozzáférhetetlen. A Tramadol valóban hatékony fájdalomcsillapító, így ha egyik napról a másikra betiltanák, szenvedő betegek tömegei maradnának hatásos fájdalomcsillapítás nélkül. Ez az oka annak, hogy
a gyógyszer mindeddig kimaradhatott az egyéb opioidokkal megegyező szabályozás alól.
Bár a szabadalmi védettség már régen lejárt, a Tramadol még mindig remek üzletnek számít. A világpiac éves értéke 1,4 milliárd dollár, amelyből a Grünenthal 191 millióval részesedik. A fennmaradó részt a több mint 500 különböző márkanéven forgalmazott, gyógyszercégek tömegei által gyártott generikumok teszik ki.
Persze költségek is vannak. A Grünenthal belekeveredett a tavaly tavasszal kirobban olaszországi korrupciós botrányba, amelyben a „Pain League”-nek (fájdalomligának) csúfolt gyógyszercégek vagyonokat fizettek befolyásos orvosoknak azért, hogy azok opioidtartalmú fájdalomcsillapítókat írjanak fel a betegeiknek.
A cég lobbistáinak fő érve az egyre több orvos által követelt szigorúbb ellenőrzés ellen az, hogy ezzel csak a feketepiac irányába löknék a felhasználókat, és ezzel tovább növekednek a veszélyeztetettségük. A Mayo klinika kutatói elemezték azon betegeik kórtörténetét, akiket a veszélyes opioid fájdalomcsillapítókról korábban a biztonságosabbnak hitt Tramadolra állítottak át. Az adatokból kiderült, hogy ők még nagyobb valószínűséggel váltak krónikus használókká, vagyis rászoktak. A szerzők így összegzik a konklúziókat:
Nem létezik biztonságos opioid. A Tramadol sem biztonságos alternatíva. Hiba, hogy ezt nem ismertük fel korábban. Sajnálatos, hogy ez a felismerés ilyen sokáig tartott. Még sok mindent kell tanulnunk róla, de ahhoz eléggé ismerjük már, hogy tudjuk: nem várhatunk a cselekvéssel.
Borítókép: Xaume Olleros/Anadolu Agency/Getty Images