A Samsung Galaxy Z Flip a gyártó legújabb összecsukhatós telefonja, amit a Galaxy Folddal ellentétben úgy lehet összehajtani, mint annak idején a kihajthatós telefonokat. Vagyis majdnem úgy, mert ezt nem lehet csak egy laza mutatóujjas mozdulattal összecsapni, viszont elfér a zsebben, elnyeli a táska, és tényleg ki lehet vele tűnni a tömegből.
Hogy mit tud a telefon, azt már a bemutató után összefoglaltuk, és egy videót is készítettünk a legizgalmasabb tulajdonságairól, most viszont elkezdtük használni is, hogy megválaszoljuk azt a kérdést, amit a legtöbbször tettek fel a szerkesztőségben a kollégák a több mint 500 ezer forintos telefont forgatva:
Jó, jó, de minek?!
Azt már a bemutatón is hangsúlyozták, hogy ez nem egy egyszerű telefon, nem is úgy kell rá tekinteni. Voltak egyébként, akik ezt annyira komolyan vették, hogy nem is jöttek rá elsőre, hogy egy telefonról van szó, inkább valamilyen dizájner púderestükörre gondoltak, már ha létezik ilyen.
A bemutatón is elmondták, hogy ez a készülék olyan embereknek szól, akik ki akarnak tűnni a tömegből. Ezen felbuzdulva gondoltam, hogy reggel 8 óra előtt a 4-6 villamos lesz a legalkalmasabb helyszín, hogy a munkába induló emberek tömegéből kitűnjek, úgyhogy elővettem, nyitogattam, de csak egy láthatóan vidám tudatállapotú úriember jött oda hozzám azzal a felhívással, hogy énekeljem már el neki a Bikinitől a Közeli helyeken című dalt. Őszintén bevallom, hogy erre a fajta kitűnésre nem igazán számítottam, és a bemutatón látott kis videók sem hívták fel a figyelmet, hogy ilyen reakciókat válthat ki a készülék.
TÉNYLEG LE LEHET CSAPNI.
Az összecsukhatós készülékeknek az egyik sosem hangsúlyozott, de annál jobban működő funkciójuk volt, hogy rekreációs jelleggel rá lehetett csapni valakire a telefont. A helyzet nyilvánvalóan nem oldódott meg, de a mozdulatsoron annyi feszültséget le lehetett vezetni, ami pont elég volt arra, hogy kicsit lenyugodjon az ember. A mai készülékeken ki lehet nyomni ugyan a telefont, de abból mégiscsak hiányzik a drámai csattanás, vagy mégis van az is, az már túl nagy dráma.
ITT VISZONT NEMCSAK HOGY ÖSSZE LEHET CSAPNI A TELEFONT, DE A MÁSIK FÉLNÉL IS HALLATSZIK A CSATTANÁS, MIELŐTT SZÉTKAPCSOL A HÍVÁS.
Szintén a régi időket idézi, amikor még elfért a zsebben a telefon. Hogy milyen gyorsan elfelejtette az ember azt az időszakot, jól jelzi, hogy nagyjából 10 percenként emelkedett meg a pulzusom, hogy ellopták vagy kiesett a zsebemből a mobilt, igaz, előfordult, hogy az asztalon sem találtam, pedig ott volt a kezem mellett, csak nem nézett ki telefonnak.
Nem sokkal nagyobb, mint egy csomag zsebkendő, vagyis tökéletesen illik a kabátzsebbe, de egy női nadrág zsebében is kényelmesen elfér. A táskába csúsztatást csak olyanok próbálják ki, akik makulátlan rendezettséget tartanak a retiküljükben, ellenkező esetben a pulzusemelkedés akkor is garantált, mikor a táska aljáról próbálja valaki kikotorni. Ráadásul ez valószínűleg nem is tesz túl jót a telefon üvegborításának, ami már az ujjlenyomatokat is mágnesként vonzza.
Összecsukott állapotban is lehet hívást fogadni, ilyenkor egyből kihangosítva halljuk a hívó felet, és nem lehet rácsapni a telefont. A kis kijelzőn láthatóak az értesítések is, sőt ezeket meg is lehet nézni, igaz, sokkal kényelmetlenebbül, mintha a telefont kinyitva olvasnánk el őket.
Összecsukott állapotban is tud szelfit készíteni a telefon, ehhez a bekapcsológombot kell háromszor megnyomni jó ütemben, amit néha kicsit nehéz eltalálni. Aztán pedig a képen szerepelnie kell egy arcnak és egy tenyérnek, és indul a visszaszámlálás, készül a szelfi.
Egyébként az oldalsó bekapcsológomb trükkös, mert az egyben az ujjlenyomatolvasó is, viszont a telefon kikapcsolásához nem elég hosszan megnyomni, mert azzal csak a Bixby indul el, amit meg lehet kérni, hogy kapcsolja már ki a telefont, legyen olyan kedves. Ha éppen valamilyen oknál fogva nem hallgatna a parancsra, vagy nem bízik eléggé a virtuális asszisztensében, akkor pedig a bekapcsoló gomb és az alsó hangerőszabályozó gomb lenyomásával lehet a készüléket kikapcsolni.
A Z Flip nem veszi fel a versenyt az S20 család fotózási képességével, annak ellenére sem, hogy ebbe is bekerült az éjszakai hyperlapse is, amit a kihajthatóság miatt egyébként sokkal jobban ki is lehet használni, mert nem kell állvány, megáll magától a telefon. Ez hasznos videóhívásoknál vagy sima szelfizésnél is. Tud képet és videót készíteni 9:22-es képarányban is.
A telefon összességében erős, gyors, videónézésnél sem szaggat, és az ember játék közben sem zárja össze véletlenül. Ahogyan a Foldnál, úgy itt is látható egy kis bemélyedés, ami akkor lehet zavaró, ha éppen sötét a képernyő, de fehér alapnál gyakorlatilag nem is lehet észrevenni.
A főbb funkciók egy jelentős részét videóban is megmutattuk:
A bejelentés után a 3300 milliamperórás akkumulátor miatt már kifejeztük félelmünket, de a munkaidő végére is 75 százalékon áll az aksi annak ellenére, hogy valamennyivel többet használtam a készüléket, mint egy átlagos munkanapon szoktam, hiszen mindenkire rá kellett csapni a telefont, akire az elmúlt 10 vagy még ennél is több évben nem tudtam.
Hogy ez elég-e arra, hogy valaki több mint félmillió forintot fizessen érte, az már személyfüggő. Ha valaki a csúcstudást keresi, annak ott az S20 Ultra vagy más csúcstelefon, ami belefér a büdzsébe. Az nem feltétlenül ér meg 535 900 forintot, hogy rá lehet valakire csapni a telefont, és talán az sem, hogy újra lehet zsebben hordani a készüléket, de ez a telefon ezeknél a funkcióknál azért jóval többet tud. Leginkább tényleg azoknak való, akik hajlandóak azért fizetni, hogy egy nem mindennapi, izgalmas készülékük legyen, ami egészen biztosan nem lesz egy tömegtermék, viszont tényleg mindenki megnézi. Esetleg még egy dalt is kér.
(Borítókép: Németh Sz. Péter / Index)