A magyarországi vasúti közlekedésről egy-egy ünnepi kivételtől eltekintve nem olyan kifejezések jutnak az ember eszébe, mint az innováció vagy a korszerűség. Magyarországon ráadásul az elmúlt években finoman szólva vegyesek a tapasztalatok a digitális tömegközlekedési jegyrendszerekkel kapcsolatban. A MÁV-nak viszont az elmúlt hónapokban sikerült olyan irányba elindulnia, amelytől tényleg kényelmesebb lett a vonatozás Magyarországon.

Ha nem cikket írnék, hanem teleshopos reklámot, most fekete-fehérben idézném fel azokat a borús időket, amikor a pénztárak vagy jegyautomaták előtti sorban toporogva vártam, hogy megvehessem a bérletemet, hogy aztán a papírfecnit a pénztárcámba gyömöszölve próbáljam rohamléptekkel éppen elérni a vonatot.

Közben a képernyő jobb oldalán, a jelen idő vibrálóan élénk színeiben, kezemben a reggeli kávémmal, a kanapén ülve, fél perc alatt megvásárolom a mobilappban a bérletet, hogy aztán azt a vonaton a személyi igazolványom felvillantásával mutassam be, mint egy Igazi Európai Polgár.

A MÁV már jó ideje dolgozik azon, hogy a bérletvásárlás és -használat teljes folyamata elektronikus lehessen, de a célhoz csak néhány hete, több lépcsőben sikerült elérni:

• Jegyet 2018 májusa óta lehet appban venni, de a bérletvásárlásnak ekkor még híre-hamva sem volt.
• A bérletet tavaly október végétől rendelheti hozzá bárki az újabb típusú személyi igazolványához, de az első hónapokban maga a vásárlás továbbra is csak a hagyományos sorban állós módszerrel volt abszolválható.
• A digitális bérletvásárlás először Androidra érkezett meg, itt decembertől van erre lehetőség a MÁV mobilappjában.
• Ugyanez a funkció iOS-en február 15-étől érhető el.

Ezzel szűnt csak meg végleg az a faramuci átmeneti állapot, hogy a digitális bérletet kizárólag a pénztári sort végigállva, személyesen lehetett rátöltetni a személyire. Innentől viszont az ingázóknak tényleg nem kell többé se nyomtatott papírcetlikkel, se a kijelzőn mutogatott kódokkal bűvészkedniük, se számolgatni, hogy reggel vagy este fér inkább bele a félórás sorbanállás.

(Frissítés: olvasói visszajelzések alapján úgy tűnik, nem egyértelmű, ezért inkább leírjuk: az e-személyis bérlet is gond nélkül használható munkáltatói bérlettámogatással, mert a munkáltatónak nem kell az e-személyi kódját leolvasgatnia. A vásárláskor ugyanúgy kérhető erről a bérlettípusról is számla – akár a mobilappban is –, mint bármilyen másik típusról, a vásárlás után pedig automatikusan megkapjuk emailben egyrészt a számlát, másrészt egy bérletigazolást, amelyet a munkáltató el kell, hogy fogadjon.)

Tényleg kényelmes

A személyihez kapcsolt bérlet a 2016. január 1-től kibocsátott e-személyikkel használható. Ezeknek a hátoldalán van egy vonalkód, amelyet a bérlet vásárlásánál be kell olvasni az appal (csak az első alkalommal, utána megjegyzi). A vonaton aztán már csak ugyanúgy fel kell mutatni az igazolványt, mint egy sima bérletet, és a kalauz ugyanazzal a csippantós eszközzel olvassa le róla a bérletet.

(Mellékes érdekesség, hogy ha az appban az e-személyinket adjuk meg, az igazolványon található kódot egy QR feliratú gomb megnyomása után tudjuk beolvasni. Bevallom, vonalkód-analfabétaként eleinte én is simán le-QR-kódoztam az e-személyi hátoldalán található krikszkrakszot, de jobban utánabogarászva konstatálnom kellett, hogy valójában egy másik fajta kétdimenziós vonalkódtípusról: DataMatrix-kódról van szó.)

Az e-személyis bérlet előnye, hogy nemcsak papírmentes, de a személyije tényleg mindig ott van az embernél, és a bérlet akkor se válik elérhetetlenné, ha pont lemerül a telefon, betörik a kijelzője vagy ellopják. Ennél kényelmesebb – bár sokkal ijesztőbb – már tényleg csak akkor lenne, ha a kalauznak már fel se kéne ébresztenie, mert arcfelismeréssel ellenőrizné, hogy nem bliccelek-e.

Nemcsak az utasnak újdonság

Épp három hónapja érhető el, és én is azóta tesztelem – azaz használom nap mint nap – az appban vásárolt e-személyis bérletet. Statisztikát nem vezettem, és természetesen az egyéni tapasztalataim amúgy sem tekinthetők reprezentatívnak, de saccra azt mondanám, az első hónapban az ellenőrzések legalább harmadában kellett magyarázkodnom, hogy mégis mi a fenét szeretnék én a személyim mutogatásával.

Eleinte még én is bátortalanabb voltam, és kissé szégyenlősen emeltem fel a kis kártyámat. A legelső alkalommal a kalauz először az igazolványra pillantott, aztán türelmetlenül rám nézett, és nagyjából ez a drámai párbeszéd zajlott le közöttünk:

– Igen?
– Igen.
– És hol a jegye?
– Itt van rajta, a személyimhez kapcsolt bérletem van.

– Ja.

Miután ilyen szépen tisztáztuk a helyzetet, maga a leolvasás már gond nélkül ment. Nem úgy, mint a második alkalommal, amikor az ellenőr olyan komolyan zavarba jött, hogy már én sajnáltam őt, pedig én fizettem, hogy a vonaton lehessek, ő meg pénzt kapott érte. Amikor tisztáztuk, hogy a vonalkódot kéne leolvasni, idegesen elővette a telefonját, és annak kamerájával próbálta teljesíteni a feladatot. Láttam a telefon kijelzőjét, így nekem is ugyanolyan világos volt, mint neki, hogy nem történik semmi. Néhány kínosan hosszú másodperc után azzal vágta át a gordiuszi csomót, hogy közölte: rendben vagyunk, köszöni szépen, azzal továbbment.

Egy harmadik kalauz konkrétan velem vesztette el az e-személyisbérlet-szüzességét, és mivel én addigra már több hetes rutinnal rendelkeztem, igyekeztem finoman átvezetni a folyamaton. Amikor elétartottam, mondta, hogy ilyesmit még soha nem látott, és nem igazán tudja, mit kéne kezdeni vele. Mondtam neki, hogy a kollégák ugyanazzal a kütyüvel szokták kezelni, mint a hagyományos fajtát. Meg is próbálkozott a lecsippantásával, de nem járt sikerrel. Aztán átváltott az eszközén egy másik appra, és azzal már gond nélkül megoldotta a feladatot.

(Tippem szerint elsőre azért nem sikerülhetett a leolvasás, mert az appban vásárolt sima jegyeken nem DataMatrix-, hanem egy másik fajta vonalkód, ránézésre PDF417 található, amelyet, gondolom, másik appal lehet kisilabizálni.)

A MÁV csak egy esetről hallott

A továbbiakban is találkoztam még néhány “hát ezzel meg mit csináljak” típusú reakcióval, de aztán a helyzet látványos javulásnak indult, talán mert a kalauzok is több ilyen bérlettel találkoztak, és beépült a művelet a mindennapjaikba.

Azóta a rutinszerű leolvasáson kívül már csak olyan fordul elő rendszeresen, hogy a kalauz a személyim láttán elmormol egy köszönömöt, és ellenőrzés nélkül továbbmegy. Nem tudom, ennek mi lehet az oka, mert maga a leolvasás se nem tűnik bonyolultabbnak, se nem tart tovább. De végül is gyakran a papíralapú bérletemet se nézték meg rendesen, amíg azt használtam, úgyhogy az új e-személyis bérlet ilyen szempontból is az alapműködés részévé vált. (Hogy azt se mindig ellenőrizték, onnan tudom, hogy párszor előfordult, hogy én is csak utólag vettem észre, hogy már egy-két nappal korábban lejárt.)

Megkérdeztem a MÁV-ot, hogyan készítették fel az ellenőröket az e-személyis bérlet kezelésére, illetve tapasztaltak-e fennakadásokat ezen a téren. Válaszuk szerint minden kalauz kapott erről képzést, utaspanasz pedig egyetlenegy esetben érkezett hozzájuk. Ez persze érthető, hiszen ha az utasok nem jelentik az ilyesmit, az nem is fog visszajutni a céghez – és hát minek is jelentenék, én se tettem, vannak ennél nagyobb problémák a világon, de még a MÁV-nál is.

Csapatépítő BKK-bérlettel

Egy vonatos cikkben talán megengedhető egy mellékvágány beiktatása. Külön élmény ugyanis mobilos BKK-bérlettel együtt használni az e-személyis vasúti bérletet.

A BKK-s mobiljegy tavaly nyáron indult, bérletet szeptember végétől lehet telefonnal használni. Itt is vonalkódos a rendszer (egyébként ez sem QR-, hanem Aztec-kód), de a MÁV megoldásához képest egészen túlbonyolított felhasználói szempontból:

• Metróban vagy elsőajtós járaton az utasnak kell egy kódot leolvasnia, majd a kijelzőn megjelenő animációt felmutatnia. (Illetve metrónál újabban elég kiválasztani az állomást az appban.)
• Más járatokon neki kell leolvasható kódot előcsalnia az appból, ha ellenőrrel találkozik.
• Vonaton mindez még tovább komplikálódik, mert ha a kalauz kéri a BKK-bérletet, ő fog felmutatni egy kódot, amelyet az utas leolvashat.
• Ráadásul a BKK mobilbérleténél a kódbeolvasáshoz internetkapcsolatra is szükség van, miközben a MÁV appjában nemcsak a személyis, de a sima mobilos bérlethez sincs.

A vonaton a kalauzok – akárcsak a hagyományos bérlet esetén – ritkán kérik el a csatlakozó BKK-bérletet, de amikor mégis, abból olyan kölcsönös kódleolvasó parti kerekedik, hogy az csapatépítő tréningnek is beillene:

1. először felmutatom a személyimet, amelyről a kalauz leolvassa a kódot az egyik eszközével, és konstatálja, hogy a vasúti bérletem rendben van;
2. aztán elővesz egy másik eszközt, előcsalogatja a kijelzőjére a BKK-s kódot;
3. én előveszem a telefonomat, és leolvasom az ő kódját;
4. végül összehasonlítjuk a kis animációinkat, és örömmel állapítjuk meg, hogy egyeznek – ha épp nem kell a BKK-s bérlet miatt netkapcsolatra várni, mert az elővárosi vonalakon nem mindenhol van térerő, a vonatok wifije viszont általában nem működik. 

De térjünk vissza a MÁV-hoz: a statisztikáik szerint magát az appot is egyre többen használják, már több mint 283 ezren regisztráltak benne, és az itt vásárolt jegyek száma az elmúlt évben az ötszörösére, a 2018-as 880 ezerről 2019-ben 4,6 millióra nőtt. Bérletet ugye decembertől lehet az appban venni, januárban 1315-en éltek ezzel a lehetőséggel.

Január 1-29. között 181 ilyen bérlet kelt csak el, ez az összes bérlet 0,2 százaléka. Az is egyértelmű azonban, hogy akik élnek ezzel a lehetőséggel, azoknak a nagy része örömmel hagyott fel a sorban állással: januárban az összes e-személyis bérlet 69,6 százalékát vették az appban. Ez a 126 e-személyis az összes appban vásárolt bérlet 9,5 százaléka.

Tegyük hozzá, hogy nemcsak a kedves utasok, de a közlekedési társaságok sem csipkedik magukat, hogy az e-személyivel kényelmesebbé tegyék az utazást: annak ellenére, hogy már 2016. január 1. óta elérhetők az erre alkalmas új típusú igazolványok, és 2016. november 14. óta mindegyik új személyi automatikusan képes ezt a funkciót kezelni, a mai napig mindössze két magyarországi cég járatain lehet e-személyivel utazni: elsőként a debreceni DKV vezette ezt be 2017. októberében, majd a MÁV szinte napra pontosan két évvel később. De legalább bevezette, ráadásul még működik is, és manapság már ennek is örülni kell.