– Budapesten ezekben az években zajlik egy nagyon szélsőséges városiasodási folyamat, az agyhalott tőkésrécéké.
– Agyhalott tőkésrécék???
– Agyhalottak, mert fölmennek mondjuk a negyedik emeleti erkélyre, a parlamenttől háromszáz méterre, és ott költenek. A tőkésréce az a récefaj, ami faodúban, ágvillában költ, és leugrálnak a kis fiókák, amik azért vannak ennyire kibélelve, tollal körbevéve, hogy visszapattanjanak a gyepről, vagy hullott falevélről, berongyolnak a vízbe és a szülők csak felügyeletet biztosítanak, de egyébként önmaguknak kell megkeresniük a kaját. Most amikor [a tojó] fölmegy mondjuk egy panelháznak a lapos tetejére, aminek van mondjuk 40-60 centiméter magas pereme, ott éhen pusztulnak. Ez egy szupernormális viselkedés az agyhalott tőkésréce tojóktól, ez egyelőre ma még Magyarországon csak Budapestre jellemző.
A fenti beszélgetésrészlet a TNT podcast vasárnapi adásában hangzott el, amiben Orbán Zoltánnal, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivőjével beszélgettünk többek között arról, hogy egyre több madár urbanizálódik, újabb és újabb fajok jelennek meg a nagyvárosokban, alkalmazkodnak az ottani körülményekhez. (A kissé dehonesztáló "agyhalott" jelző miatt ezúton is elnézést kérünk tőkésréce származású olvasóinktól.)
A hétvégén egy érintőlegesen kapcsolódó kis színes hír is megjelent az Indexen a járványügyi veszélyhelyzetet kihasználó, a bezárt Lukács fürdő medencéjében fürdőző kacsacsaládról, hétfőn pedig a madártani egyesület külön közleményben és cikkben hívta fel a figyelmet az elmúlt évtizedben jelentkező, új típusú települési madárvédelmi problémára.
Az MME szerint nyakunkon az épületek erkélyein, lapos tetőin költő tőkés récék március-májusi kelési időszaka:
Ekkor találkozhatunk „tetőn szaladgáló” vagy „utcán mászkáló” röpképtelen récefiókákkal, melyek a magas peremmel rendelkező tetőkről nem tudnak lejutni, így éhen és szomjan pusztulhatnak, nagy magasságból betonra, aszfaltra esve halálra zúzzák magukat, autók ütik el őket. A jelenség egyelőre Budapestre jellemző, de számítani lehet arra, hogy a viselkedés az ország más nagyvárosaiban is megjelenik.
Az MME magyarázata szerint egyes vízimadárfajok rendszeresen költenek vízközeli sziklafalak párkányain, erdők fáinak odvaiban is, ahonnan a frissen kikelt fiókáknak a mélybe kell vetniük magukat. Ez azért nem gond, mert a fiókák "vastag és tömött, levegővel teli tollazata az azonnali úszóképesség mellett a sok méter magasan lévő fészekből kiugró fiatalok testi épségét is biztosítja, nagy százalékban megóvva őket a becsapódás végzetes sokkjától". Természetes közegükben is előfordulnak persze balesetek, és elpusztulhatnak a szerencsétlenül pottyanó fiókák, de összességében ezt az időszakot mindig túléli annyi fióka, hogy a kockázat megérje a fajnak.
Na, de mi az a szupernormális viselkedés, amiről a podcastunkban is szó volt? A szupernormális viselkedés az, amikor az erős motivációs (többnyire a fajfenntartáshoz kapcsolódó) hatás alatt álló élőlény bizonyos kulcsingerek hatására a szemlélő számára megdöbbentő, rekorddöntési kísérletnek tűnő dolgot tesz. A madarászok szerint a városok magas épületei ilyen szupernormális kulcsingert jelentenek a költési izgalomban lévő tőkésréce-tojók számára, amelyek így a fészkeiket a majdan kikelő fiókák számára nem megfelelő helyekre építik.
Az olvasókban felmerülhet a kérdés, hogy mit lehet tenni a nem túl szerencsés helyre született kis tőkésréce fiókák érdekében. Az MME szerint a bajba került tőkésréce-családokon viszonylag egyszerűen lehet segíteni:
a fiókák kikelését követően a fiatalokat és a tojót külön szállítódobozba téve (a madarak legtöbbször kézzel is könnyen befoghatók) a közeli Dunához, nagyobb vízhez lehet vinni, ahol nyugodtan elengedhetjük őket.
Az MME megemlíti még azt is, hogy újabban az eredetileg kavicsos zátonyokon, fövenyeken fészkelő kis lile is fel-felköltözik gyöngykaviccsal burkolt lapos tetőkre (elsősorban településszéli szuper- és hipermarketek tetőire), ahol fészekhagyó röpképtelen fiókái hasonló problémával szembesülnek, mint a récék. Mindezekről a viszonylag új keletű városi madárjelenségekről további részleteket lehet olvasni az MME oldalán.
(Borítókép: Vadkacsa a koronavírus-járvány miatt bezárt Aquarius Élményfürdő egyik kültéri termálmedencéjében Nyíregyháza-Sóstógyógyfürdőn, 2020. március 17-én. Fotó: Balázs Attila/MTI)