A szakértő elbírálás és publikáció előtt álló tudományos dolgozatokat közlő ArXiv adatbázisban megjelent munka szerint a világegyetem hiányzó tömegének nagy része neutroncsillagok belsejében rejtőzködő apró fekete lyukakban található.

A számítások szerint az univerzum anyagának 75-80 százaléka sötét anyag. A sötét anyag egy elméletben létező anyag, ami az általunk ismert anyaggal nem lép kölcsönhatásba, ezért nem sikerült eddig kimutatni és bizonyítani a létezését.

Egy másik elmélet szerint a sötét anyag túlnyomó része az ősrobbanás után létrejött hatalmas ősi fekete lyukakban tűnt el. Ennek az elméletnek a nagy gyengesége, hogy ha ezek az óriási fekete lyukak léteznek, rég észleltük volna őket. Viszont minél kisebb egy fekete lyuk, annál rövidebb életű, ezért ha mégis léteztek, de nem voltak óriásiak, az évmilliárdok során a Hawking-sugárzás miatt elpárologtak.

Az új elmélet szerint az ősi fekete lyukak parazitává válva zárták magukba a sötét anyagot. A szerzők szerint két forgatókönyv lehetséges: az egyik, hogy az ősi fekete lyukak neutroncsillagokkal találkoztak, és a csillag magjába süllyedtek. A másik, hogy a neutroncsillagok maguk ejtették fogságba a sötét anyagot, amelytől összeomlott a magjuk, fekete lyukat hozva létre.

A Illinois Egyetem és a Bowdoin Főiskola fizikusai kiszámolták, hogy mennyi ideig tart, amíg egy fekete lyuk elfogyaszt egy neutroncsillagot. A neutroncsillagok tömegének felső határa a Nap tömegének 2,3-szorosa, a fekete lyukak mérete jóval kisebb lehet egészen a kisbolygószinting. A Nap tömegének 10^-21-edét kitevő mini fekete lyuk jóval kevesebb idő alatt falna fel egy neutroncsillagot, mint az univerzum kora. 

Utóbbi esetben az ősi fekete lyukak komolyan megtizedelték volna egy adott kornál idősebb neutroncsillagok populációját. Ezt nem sikerült kimutatni, így nem áll meg sem az óriási, sem az apró ősi fekete lyukak elmélete.

Nyitott ugyanakkor a lehetőség, hogy a neutroncsillagok beszippantják és fekete lyukká összeomló magjukba továbbítják a sötét anyagot.