A köznyelv szuperholdnak nevezi azt a jelenséget, amikor egyszerre van telihold, és a Hold a keringési pályáján a Földhöz legközelebb helyezkedik el. Az égitest Földről látható látszólagos mérete ilyenkor a legnagyobb.

A kifejezést Richard Nolle csillagász találta ki 1979-ben. A csillagászatban nem használják, mert nincs csillagászati jelentősége a holdtölte és a földközelség egybeesésének.

A Hold földtávolban körülbelül 405 ezer kilométerre, míg földközelben 356 ezer kilométer távol van a Földtől, emiatt a látszólagos mérete nagyjából tizennégy százalékkal, a fényessége pedig harminc százalékkal nő meg a legkisebb értékhez képest. Az átlagos holdtöltéhez képest a Hold nagysága látszólag olyan hét százalékkal nő meg. Fényessége körülbelül tizenhat százalékkal erősebb.