Mivel akkoriban az űrprogram kiemelt propagandaértékkel bírt, a Szovjetunió mindent megtett, hogy a kudarcokat eltitkolja, így a rendszerváltás után is makacsul tartja magát a legenda Gagarin  szerencsétlen véget ért elődje(i)ről. 

A sikeres űrrepüléssel a Szputnyik után a Szovjetunió újból megelőzte az Egyesült Államokat az űrkutatás területén, amely a kutatás-fejlesztés szempontból létfontosságú területnek számított. Azonban csak az iratok titkosításának feloldása után derült ki, hogy Werhner von Braunnak, az amerikai űrprogram vezetőjének alapelve a többszörös biztosítás volt (redundancia), így ő a biztonságot helyezte a gyorsaság vagy az elsőség elé. Természetesen ehhez az is hozzájárulhatott, hogy az Egyesült Államokban a civil célú rakétaindítások akkor is médiaeseménynek számítottak, ha az űrhajósok történetesen hivatásos katonák voltak. 

Visszatérve Gagarinra, a korabeli szovjet sajtó mindent megtett, hogy fitogtassa sikerét. 

ennek során Magyarországra is eljutott. A sikerpropagandában a hidegháborús versengésen túl a nyugati civilizáció peremén elhelyezkedő orosz elit kisebbségi komplexusa is közrejátszhatott. Nagy Péter óta ugyanis napirenden van, illetve most már csak volt a Nyugathoz való felzárkózás. Hiába bukkantak fel időről időre zseniális tudósok Moszkvában, Szentpéterváron vagy bárhol máshol, sem a cári, sem a kommunista rendszer nem volt képes az innovációnak azt a széles infrastruktúráját biztosítani, mint egy demokrácia. Az egyik rendszerben a merev társadalmi rendszer, a másikban az ideológiai korlát, azaz a tárgyi, szakmai tudás mellett jelen kellett lennie a rendszer iránti hűségnek is.

Könnyű belátni, hogy egy orosz földműves, azaz muzsik intelligens gyereke miért nem kaphatott magas szintű oktatást, ahogy azt sem kell bemutatni, hogy a kulák vagy arisztokrata származású, illetve rendszer iránt nem kiemelten lojális értelmiségiek miért találták magukat inkább a gulágon, mint egy kutatóintézet élén. A fentire ékes példa a Paperclip-művelet keretében Amerikába vitt von Braun, aki nem sokkal korábban még Hitlernek tervezett megtorló fegyvereket (Vergeltungswaffe). Ezzel szemben

fogságban megtervezett eszközeiket sosem használták széles körben. 

Gagarin és a Vosztok–1 űrhajója a mai napig óriási tiszteletnek örvend, az Orosz Föderáció területén számtalan szobor, falfestmény és mozaik őrzi úttörő vállalkozásának emlékét, köztük egy hatalmas, több tízméteres oszlopon álló szobra Moszkvában. Az űrutazás emlékére „ünnepi járat érkezett” a Nemzetközi Űrállomásra, a két orosz és egy amerikai asztronautából álló legénység utazását a hatvanéves évfordulóra időzítették, ráadásul a Szojuz MSZ–18 nevű küldetésben az űrhajót magát is Gagarinnak hívják. Az esemény alkalmából az orosz hírügynökség az ismerősen csengő nevű TASSZ igazgatója az eredeti utazásról szóló hír másolatát adta át Dimitrij Rogozinnak, a Roszkozmosz vezérigazgatójának.

Kevéssé ismert, hogy az első szovjet űrhajósok nem a kabinban értek földet, hanem ejtőernyőn, így 108 perc repülés után Gagarin is katapultált 7 kilométer magasan, és nem messze a kabintól ért szerencsésen földet. Az első űrhajósnak sajnos rövid életpálya jutott, ugyanis az űrrepülésről letiltott nemzeti hős 1968-ben egy repülőgéppel lezuhanva életét vesztette.

A repülés emlékére a Szovjetunióban és utódállamaiban április 12-én ünnepelt kozmonauták napját az ENSZ 2011-ben az ötvenedik évfordulón az emberes űrrepülések nemzetközi napjává nyilvánította.