Az átlaghőmérséklet növekedése és a hidegebb időszakok beköszöntének későbbre tolódása következtében elveszíthetjük az ősz legszebb jellemzőjét, a sárgás-vöröses színű leveleket.
Bár kellemes lehet az őszi meleg, a természet körforgása számára végzetes következményei lehetnek. A növekvő átlaghőmérséklettel felborul a levélhullás rendje, az egymással kölcsönhatásban élő fajok dinamikája, egyes kártevők elszaporodhatnak, és megváltozhat a költöző madarak vándorlásának időpontja is. Magyarországon az elmúlt negyed évszázadban közel egy fokkal emelkedett az őszi átlaghőmérséklet.
Az elmúlt ötven év őszeinek átlaghőmérsékletét vizsgálta Kis Anna meteorológus az Országos Meteorológiai Szolgálat adatait felhasználva. A Másfélfok által közölt számításokból kiderült, hogy 1971 óta közel egy fokkal nőtt a három őszi hónap (a szeptember 1. és a november 30. közötti időszak) átlaghőmérséklete. Negyed évszázadokra lebontva 1971–1995 között még 9,9 fok volt az őszi átlag, ehhez képest 1995 és 2021 között már 10,8 fok. Ha csak az elmúlt tíz évet nézzük, 2011 és 2020 között
az őszi átlaghőmérséklet már átlépte a 11 Celsius-fokot is.
A felmelegedés az átlaghőmérséklet emelkedése mellett az ősszel tapasztalt nyári napok számában is tetten érhető. Nyári napnak nevezik azt, amikor ősszel a napi maximum-hőmérséklet meghaladja a 25 fokot. Legtöbbször szeptemberben van ilyen, ritkábban októberben, novemberben pedig eddig nem rögzítettek ilyen adatot. Az októberi adatok vizsgálatából kiderül, hogy az elmúlt fél évszázadban 27 nyári napot rögzítettek a tizedik hónapban, ezek harmadát 2011 és 2020 között. A nyári napok számának növekedésével párhuzamosan a fagyos napok, azaz a 0 fok alatti minimum-hőmérsékletet mutató napok száma csökkent. 1971 és 1995 között még tizenhat fagyos napot rögzítettek, 1996 és 2020 között viszont már csak tizenegyet. Hosszú távon ez a hidegebb időszakok beköszöntének későbbre tolódását mutatja.
A meleg időszak kitolódása pozitív következményekkel is jár, hisz tovább élvezhetik az emberek a kellemes időt, kitolódik a vegetációs időszak, ami akár kedvezhet is a mezőgazdaságnak. Mellette viszont nem szabad elfeledni a hosszabb meleg negatív hatásait sem. A később érkező hűvös felborítja a természeti folyamatokat, például a levélhullást, a költöző madarak vándorlását, befolyásolja egyes fajok szaporodását, megbontja a természetes zsákmány-vadász és az egymással kölcsönhatásban élő fajok dinamikáját, illetve az ökoszisztémák nettó produktivitását. Ezzel megváltozik a szén- és nitrogénkörforgás is.
A növények leveleiben a nappalok hosszának és a hőmérsékletnek a folyamatos változása idézi elő a zöld klorofill csökkenését, ami közrejátszik az őszi színek megjelenésében. A levelek a klorofill hiányától halványulnak el, majd váltanak zöldből sárgára, narancssárgára, pirosra vagy lilára. A színek megjelenésében kiemelt szerepe van a hőmérséklet folyamatos csökkenésének, az éjszakai hidegek beköszönte ugyanis intenzívebbé teszi az őszi színeket.
Amennyiben a fokozatos hűlés helyett meleg nappalok és hirtelen fagyos éjszakák váltakoznak, a növények levelei még a színváltás előtt lehullhatnak.
Miért? Mert a hosszan tartó, forró nyarak megperzselik a még zöld leveleket, ha pedig a meleg szárazsággal társul, azok idő előtt lehullanak. A korai fagyok és az erős szelek is hirtelen levélhullást eredményeznek. Ausztráliában és Németországban végzett kísérletek azt bizonyították, hogy az ilyen hőstressznek kitett növények levelei az ősz megszokott színei helyett zöldről barnára váltanak lehullásuk előtt.
Egyes fajok különböző mértékben érzékenyek a hőmérséklet változásaira, ez pedig azt jelenti, hogy a megszokott őszi táj nagy léptéket tekintve megbomlik.
A hosszabb ideig tartó meleggel és a vegetációs időszak kitolódásával a levélevő bogarak, illetve kórokozók megjelenése is veszélyezteti a fákat és az őszi tájképet. A színcsökkentő nyárfarozsdának például kifejezetten kedveznek a meleg, nedves körülmények.
Az elmúlt negyedszázadban egész Európában rekordokat döntött a forróság, ami aggasztó jövőképet vetít előre, a klímaváltozás okozta veszteségek között pedig csak sokadik helyet foglalja el az őszi táj elvesztése.
(Borítókép: Őszi napfelkelte Angliában 2009. október 12-én. Fotó: Matt Cardy / Getty Images)