Kísérleti radartechnológia segítségével készült fotó a Hold Tycho-kráteréről. A sikeres kísérletnek hála tovább bővíthetik a rendszert, mely ha működésbe kerül, megváltoztathatja azt, miként látjuk a kozmoszt.
A Green Bank Obszervatórium (GBO) és teleszkópja (GBT), a Raytheon Intelligence and Space (RI&S) védelmi- és űrkutatási konglomerátum és az amerikai Nemzeti Rádiócsillagászati Obszervatórium (NRAO) közös munkájának köszönhetően készült el az az 1,4 milliárd pixel felbontású fotó, melyet az NRAO weboldalán publikáltak. A kép nagyjából öt méter széles és öt méter magas, egy 200 × 175 kilométeres területet fed le a Hold felszínén, jobb oldalán a 86 kilométer átmérőjű Tycho-kráterrel.
A Tycho-kráter a Hold Föld felé eső oldalán található, az égitest déli felföldjén. A kráter és több ezer kilométerre kiterjedő sugársávrendszere akár puszta szemmel is megfigyelhető a telihold korongján, szemünkkel egy fényes felületet kell keresnünk. Ám esélytelen, hogy úgy lássuk a krátert, ahogy a Green Bank Teleszkóp (GBT) képe megmutatja. Érdekesség, hogy a Tycho-kráter egy volt az Apollo–15 tervezett leszállóhelyei közül, de végül a misszió a Hadley-Appenninek egyik völgyét választotta. A GBT fotóján a Hadley-hegység és a Hadley Delta-hegy közti völgy is látható, ahol 1971-ben landolt Dave Scott és Jim Irwin.
Az obszervatóriumról korábban többször is írt az Index, itt van a világ legnagyobb, teljesen kormányozható rádióteleszkópja, amely az Egyesült Államok Nemzeti Rádiócsend Zónájának közepén található Green Bank településén helyezkedik el. A 33 670 négyzetkilométernyi zónában, legszigorúbban Green Bankben és közvetlen környékén tilos elektromos jeleket kibocsátó eszközöket használni, mivel az ezek által kibocsátott rádiójelek tönkre is tehetnék a kutatók munkáját azzal, hogy zavarnák az akár több fényév távolságból a GBT-vel befogott rádióhullámok vételét. Arról, hogy milyen az élet Green Bankben annak a közel 140 embernek, aki ott lakik, ebben a cikkben olvashat bővebben.
Ahhoz, hogy a hatalmas felbontású kép elkészülhessen, a GBT-t 2020-ban a Raytheon és a Green Bank Obszervatórium által közösen fejlesztett új rádióhullám-adóval szerelték fel. Ezzel már nemcsak érkező jeleket tud fogadni az űrből a teleszkóp, de küldeni is képes. Tavaly novemberben tesztelték először az adót és a VLBA-rendszert, a Hold felszínéről most közzétett kép egy jóval kisebb felbontású változatát pedig 2021 februárjában már megosztották.
A rádiójelekből a SAR, vagyis a szintetikus apertúrájú rádiólokátor technológiája segítségével lesz fénykép. A GBT rádiójeleket sugároz, melyek elérik a Hold felszínét, onnan visszaverődnek, a visszaverődő jeleket pedig a VLBA-rendszer tagjai segítségével és a GBT-vel befogják, majd az adatokat a Földön tárolják. A tárolt adatokat összehasonlítják, elemzik, együttesükből készül el a látható nagy felbontású kép. Az, hogy az adó, a cél és a vevők is folyamatosan mozgásban vannak, ahogy a Föld és a Hold halad az űrben, csak segíti a SAR-ral történő képalkotást, mivel különbségeket okoz az eltérő radarjelekben. Ezeket a különbségeket elemezhetik, aminek segítségével jóval nagyobb felbontású kép állítható elő, mint amit egy fix pontból lehetne rögzíteni.
Galen Watts, a GBO mérnöke elmondta, ilyen radaradatokat ekkora távolságból és ilyen felbontásban még soha nem szintetizáltak. Az adatok feldolgozása és a kép előállítása hatalmas számítási kapacitást és rengeteg munkaórát követelt. „Ha tíz évvel ezelőtt próbáltunk volna meg hasonlót, a számítógépek lehet, hogy egy éven át dolgoztak volna, mire előállítanak a fogadott adatokból egyetlen képet is” – írta Watts az NRAO közleményében, ahol a kép megtekinthető nagyobb felbontásban is.
(Borítókép: NRAO / GBO / Raytheon / NSF / AUI)