A csillagok életük végén nem tűnnek el, hanem legtöbbször egy hatalmas robbanás közepette szupernóvává válnak, ami nemcsak hatalmas fényjelenséggel jár, de a csillag helyén jellegzetes gázfelhők is maradnak. Valószínűleg nem ez történt azokkal a fénypontokkal, amik 70 éve még megvoltak, de azóta ismeretlen helyre távoztak a világűrből. Többségük valójában nem csillag, csupán átmeneti fényjelenség lehetett.

A svéd Nordic elméleti fizikai intézet munkatársa, Beatriz Villarroel ilyen csillagokat keres a VASCO program keretében. A program neve az egy évszázadnyi adat alapján eltűnő és megjelenő objektumokat (Vanishing and Appearing Sources during a Century of Observations) takarja.

Minden eltűnő égitest érdekel, de ideális esetben olyan csillagot találunk, ami megbízhatóan a helyén volt, amióta vannak megfigyeléseink, aztán egyik napról a másikra eltűnt, és ha ráirányítod a világ legnagyobb teleszkópjait, akkor sem látsz a helyén semmit

– magyarázza a program célját Villarroel.

A svéd kutató és csapata 2017 óta dolgozik a legrégebbi csillagászati adatok feldolgozásán, és tevékenységüket élénk érdeklődés kíséri az aktív galaxismagokat, a csillagok fizikáját vagy a földönkívüli életet kutatók részéről.

Képhiba vagy más tünemény

Az USNO, vagyis az Egyesült Államok haditengerészetének obszervatóriuma az egyik legrégebbi aktív tudományos ügynökség – fő feladata az időméréshez és navigációhoz szükséges csillagászati adatok biztosítása, amihez megkapta a mindenkori legfejlettebb eszközöket. Az obszervatórium 50-es években készített, egész égboltot lefedő fotósorozatát a svéd kutatók a Palomar Obszervatórium és a Hawaii Halekala Obszervatórium felvételeivel hasonlítják össze.

Villarroel társai az Uppsala Egyetem informatikusai segítségével egy nyilvános weboldalt is indítottak, ahol bárki részt vehet az összehasonlításban, de ezzel párhuzamosan egy mesterségesintelligencia-alapú megoldáson dolgoznak.

A kutatók minden egyes hiányzó fényforrás minden tulajdonságát megvizsgálják, az alakjától a fényességéig, hogy kizárják a régi fotólemez hibáját.

Nem lehet garantálni, hogy nem a fotólemez hibája, de bizonyos tesztekkel kizárhatók a legnyilvánvalóbb dolgok. Aztán megnézzük a Sloan Digital Sky Survey-t vagy a Dark Energy Camera Legacy Survey-t, hogy maradt-e valami az égitest után

– mondta Villarroel.

A csapat az összes hozzáférhető forrást felhasználja, a USNO archívumán kívül az Európai Űrügynökség Tejútrendszert feltérképező Gaia-missziójának adatait is.

Idegenek és bukottak

A kutatás eddig 800 eltűnő csillagot talált, és bár egyik sem felel meg a Villarroel által áhított eltűnésnek, azért vannak izgalmas esetek.

Találtunk rövid életű, tűnő fényeket, amik csak egy képen tűnnek fel, aztán soha többé. A legtöbb találatunk ilyen. Megvizsgáltuk ezeket, és kizártuk az M törpecsillag flert vagy szupernóvát. Az egyik lehetőség, hogy ezek gamma-villanás vagy rádiókitörés optikai utóhatásai.

A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy amit látnak, azok tűnő fényjelenségek, mint például az említett M típusú törpecsillagok felvillanása, amelyek az amúgy gyenge fényű csillag fényerejét százszorossá növelik. Az ugyanakkor nagyon valószínűtlen, hogy az 50-es években több száz ilyen felvillanás látható egyszerre, és utána már nem.

Kevésbé valószínű, de ugyancsak lehetséges, hogy ezek egy része úgynevezett bukott szupernóva, vagyis olyan csillag, amelynek a belseje fekete lyukká omlik össze, és belülről falja fel a csillagot, végül mindent magába szívva eltünteti az árulkodó nyomokat a csillag környezetéből. Az ilyen esetek azonban nagyon ritkák, három évszázadonként egy ilyen következik be, így a száz évnél kevesebb időt felölelő kutatás esetében az is nagy szerencse, ha csak egy ilyet látnak.

Egy további magyarázat lehet az eltűnő csillagokra egy fejlett idegen civilizáció tevékenysége, amely elméletben úgynevezett Dyson-gömb építésével képes lehet eltüntetni egy csillagot, hogy annak teljes energiakibocsátását felhasználja.

A bukott szupernóván kívül egyetlen folyamatot sem ismerünk, ami csak úgy eltünteti a csillagot. Az eltűnő csillagok azért érdekesek, mert még nem figyeltünk meg ilyet. A fő elv, hogy olyan dolgot keresünk, amit lehetetlennek gondolunk

– tette hozzá a tudós.

(Space.com)

(Borítókép:  Nicolas Economou / NurPhoto / Getty Images)