Az autógyártókra nagy nyomás nehezedik, az új modelleknek egyre szigorodó károsanyag-kibocsátási normákat kell teljesíteniük. Mivel ez belső égésű motorral idővel szinte lehetetlenné válik, akarva-akaratlanul előtérbe kell helyezniük a részben vagy teljes egészében elektromos hajtású típusokat. Közben pedig megy a vita arról, hogy mennyivel tisztább valójában a villanyautó – nagyon sok függ egy-egy ország energiamixétől, vagyis attól, miből állítják elő a villamos energiát. A lokális emissziómentességet ellenben nem lehet elvitatni tőle, magyarul nem pöfögi tele a várost mérgező gázokkal és részecskékkel.

A nagy márkák egymás után jelentik be a teljes elektromos átállás céldátumait, sőt a fenntarthatóság jegyében már nemcsak a hajtásmódon változtatnak, hanem – mondjuk – a belső térben felhasznált anyagokat is lecserélik. A prémiumautókat gyártó Volvo kidobja a bőrt, a Škoda pedig például cukorrépát használna. Eközben a vevők azt látják, hogy egyre kevesebb a dízelmotorral is elérhető autó, a benzinesek jelentős hányada pedig minimum lágy hibrid, vagyis a villanymotor ugyan önállóan nem tudja mozgatni,

Ezt a folyamatot már a szeptember eleji Müncheni Autószalonon is nagyon jól meg lehetett figyelni, hiszen a harminchat, személyautót leleplező kiállító közül harmincegyen mutattak tisztán elektromos járművet, míg belső égésű motorosat csak heten. Oké, erre még mondhatnánk, hogy ez csak a jövő, vagy megvalósulnak a tervek, vagy sem; vagy eljutnak a sorozatgyártásig a tanulmányok, vagy nem, ez a világ még mindenképpen odébb van. Csakhogy közben megrendezték az Év Autója díj odaítélését megelőző nagy csoporttesztet – a Tannistestet –, amelynek tapasztalatai azt mutatják, hogy közelebb van a villanyautós forradalom, mint hittük.

Az európai Év Autója díj a legrangosabb ilyen jellegű elismerés, legalábbis kontinensünkön biztosan. 1964-ben ítélték oda először, a hagyományosan a dániai Tannisbyben megrendezett Tannistest pedig 1978 óta képezi szerves részét a kiválasztási folyamatnak. Talán a legfontosabb állomás, hiszen a zsűritagok – köztük két magyar szakújságíró, a totalcaros Gajdán Miklós és az ex-totalcaros Csikós Zsolt – itt szinte az összes olyan friss modellt kipróbálhatják, amelyeknek szemernyi esélyük van a győzelemre.

Idén huszonhét típus különböző változataiból állt össze a hatvanhét autós tannisi mezőny, és ebből a hatvanhétből harmincnégy volt elektromos. Több mint a fele. Tegyük gyorsan hozzá: a maradék nagy része meg hibrid vagy konnektoros hibrid. Dízel csupán egyetlen, a Peugeot 308. Először fordult elő a Tannistest történetében, hogy több villanyautó legyen, mint belső égésű motorral szerelt. Márpedig ezek már nem valami kezdetleges stádiumban lévő tanulmányok, amelyekből a távoli jövőben lesz valami. Ezek olyan modellek, amelyek 2022. január elsején kaphatók lesznek Európa legtöbb országában – ez ugyanis feltétele az Év Autója-jelölésnek.

És ha már az autógyártás újrameghatározását emlegetjük, érdekes megfigyelni, hogy a tannisi mezőnyben több régi ismerős is felbukkan, csak éppen teljesen más tálalásban.

Európában szinte az amerikai autó szinonimájának is mondhatnánk, igazi ikon a jellegzetes formájával, röfögős V8-as motorjával. Csakhogy immár ott van mellette a Mustang Mach-E, egy különös szerzet, valahol félúton a normál személyautó és a mostanság annyira divatos SUV között, és naná, hogy elektromos. Vagy vegyük a Volkswagen Multivant – ha máshonnan nem, hát a politikusok nagy, fekete, sötétített üveges luxusbuszairól ismerős lehet. Olyan természetes velejárója az agyonüthetetlen dízelmotor, mint Cristiano Ronaldo mezének a 7-es szám. Vagyis volt, mert most már ebből is van konnektoros hibrid, sőt a dízel csak később érkezik a kínálatba. Másrészt meg mostantól nem a Transporter alapjaira épül, hanem a személyautós MQB-moduláris platformra, aminek költségcsökkentés szempontjából is van létjogosultsága.

Néhány éve még lemondóan legyintettünk a dél-koreai autókra, mára azonban hatalmasat fejlődtek. Nem is csak kimondottan műszakilag, hiszen ezen a téren korábban sem voltak rosszak. Hanem a valaha még oly idegen, bumfordi formákat hátrahagyva az évek során hozzásimultak az európai ízléshez. Most pedig a Hyundai-Kia vállalatcsoport úgy odatette a Hyundai Ioniq 5-öt és a Kia EV6-ot, hogy a fal adja a másikat. Nem úgy tekintettek ezekre a tervezők, mint kötelezően megoldott feladatra. Törekedtek arra, hogy otthonossá tegyék a belteret, egyszerűen jó legyen az autóban lenni.

Akik féltik a klasszikus értelemben vett, gépszagú, hangoktól, zörejektől életteli autózást, általában azt róják fel a villanyautóknak, hogy megölik az élményt. Ez parttalan vita lenne, az viszont a tannisi tapasztalatok alapján biztosnak tűnik, hogy a vezetési élmény nem fog eltűnni ebben az új, még felfedezésre váró érában sem. Erre nagyon jó példa az Audi E-Tron GT, a Porsche-alapú villanysportautó. Tengelyenként egy-egy motorral, ebből kifolyólag összkerékhajtással 476 lóerőt teljesít, és lehetne itt tovább is dobálózni a számokkal, amik vagy mondanak valamit, vagy sem, de sokkal lényegesebb hozzátenni azt, hogy ez a 476 lóerő teljesen más, mint egy benzines vagy dízel hasonló értéke. A villanymotornál nincs felépülő teljesítmény, mindig és azonnal reagál. De nem az erőtől, a sebességtől lesz élmény vezetni egy autót: a bő kéttonnás behemót finom futóművével és kormányzásával olyan könnyedén cikázik, olyan irányváltásokra képes, mint a sokkal könnyebb, filigránabb gépek.

Ezeknek a modelleknek nemcsak annyi az üzenete, hogy lehet gyors autót építeni villannyal is, hanem most már egyértelmű, hogy az elektromos közlekedés irányába csak késéssel mozduló nagy gyártók is elfogadták a helyzetet.

Ezen a ponton még nem lehet megmondani, hogy végül melyik lesz az Év Autója 2022-ben, az viszont látszik, hogy valódi átállás zajlik az autóiparban, és az egyik fontos fordulópont az idei év. Ugyanis most kezd lecserélődni a kínálat. Az autóállomány csak később fog, hiszen nem rohan mindenki új, elektromos autót vásárolni, de most már belátható időn belül el fogunk jutni oda, hogy egyszerűen nem nagyon lesz más opció. Ha tetszik, ha nem.

 (A szerző a Totalcar munkatársa)

(Borítókép: Varga György / MTI)