Az Adélie-pingvin az Antarktisztól Új-Zélandig úszott, amikor rátaláltak, először plüssállatnak hitték a kimerült madarat. Infúzió és rehabilitáció után pedig szabadon engedték.
Antarktiszi élőhelyétől 3000 kilométerre, Új-Zélandon találtak meg egy ritka Adélie-pingvint. Az MTI híre szerint a környékbeliek Pingunak nevezték el az elveszettnek tűnő állatot. A helybéli Harry Singh, aki a madarat észrevette, először plüssjátéknak vélte.
Singh és felesége munka utáni sétájukon voltak a Christchurch közelében lévő Birdings Flat tengerpartján, amikor megpillantották a pingvint.
Hirtelen megmozdította a fejét, ekkor jöttünk rá, hogy nem játékot, hanem élő állatot látunk
– mesélte a BBC-nek. „Egy órán át nem mozdult... kimerültnek tűnt” – tette hozzá. Singh pingvinmentőket hívott, mert aggasztotta, hogy a madár nem indult el a víz felé, így könnyen a parti ragadozók prédájává válhatott volna.
A madár végül Thomas Stracke-hez jutott, aki tíz éve foglalkozik pingvinrehabilitációval. A szakértő megdöbbent, amikor megállapította, hogy a pingvin a kizárólag az Antarktiszi-félszigeten élő Adélie faj képviselője, amely felfedezője feleségéről kapta a nevét. A vérvizsgálat után kiderült, hogy Pingu alultáplált és vízhiányos, ezért infúzióval táplálni kezdték. Később egy kutyáktól védett partszakaszon engedték szabadon.
Szakértők szerint aggodalomra adna okot, ha ilyen esetek gyakrabban fordulnának elő. „Azt jelentené, hogy valami megváltozott az óceánban, és meg kell fejtenünk, mi az. Ha többet kutatjuk a pingvinek mozgását, viselkedését, populációik alakulását, az a tengeri ökoszisztémákról is elmond valamit” – mondta el Philip Seddon, az Otago Egyetem zoológusa.
Eddig kétszer, 1993-ban és 1962-ben találtak Adélie-pingvint Új-Zélandon.
Az Antarktisz partvidékén és a környező szigeteken élő Adélie-pingvinek számát 5 millióra becsülték, 2018-ban azonban a NASA műholdképei segítségével rábukkantak még egy 1,5 milliós kolóniára a Veszély-szigeten is. 15-20 évig élnek, 45-70 centis testhosszukkal valamivel kisebbek a többi pingvinnél, amit az átlagosnál hosszabb farkukkal ellensúlyoznak. Ezt leszámítva a megjelenésük teljesen tipikusnak mondható, szmokingszerű fekete háttal és fehér hassal.
A telet általában a tengeren töltik, míg költeni a szárazföldre járnak. Akár 70 kilométeres óránkénti sebességgel is képesek úszni, amire szükségük is van, mivel a leopárdfókák és néha a kardszárnyú delfinek is vadásznak rájuk.
A pingvinekről élő cuki kép ellenére igazi szemétládák tudnak lenni,
ha valaki megsérti a területüket, szokatlanul agresszíven lépnek fel a betolakodókkal szemben. De nem csak emiatt számítanak hírhedteknek.
Egy évtizede a Brit Természettudományi Múzeum raktárából kerültek elő Dr. George Murray Levick feljegyzései az Adélie-pingvinek szexuális szokásairól. A biológus Robert Scott tragikus sorsú Terra Nova expedíciójának tagja volt, és 1910-es jegyzeteit annyira extrémnek tartották, hogy nem merték megjelentetni. Feljegyzéseiben „elfajzottnak és perverznek” nevezte az Adélie-pingvineket, a hím példányokat pedig „huligánokként” írta le, amelyek nem riadnak vissza a nekrofíliától és a szexuális erőszaktól sem. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden pingvin megveszekedett szexőrült lenne, az ilyen szélsőséges viselkedés inkább a fiatalabb, a párzásban gyakorlatlan egyedekre jellemző.
1998-ban pedig azt is megfigyelték, hogy az Adélie-pingvinek között a prostitúció is bevett gyakorlat, csak az ellenszolgáltatásért párosodó madarak nem pénzt, hanem köveket kapnak, amelyekből aztán fészket építenek maguknak.
(Borítókép: A délie-pingvin a Banks-félsziget partjainál látható, miután az Antarktisztól Új-Zélandig úszott 2021. november 12-én. Fotó: Doc New Zealand / Handout / REUTERS)