A közvélekedés, hogy az intelligencia és az agy mérete összefügg, teljesen logikus: a nagyobb agy több idegsejtet és nagyobb mentális kapacitást jelent. Az a következtetés viszont, hogy egy kisebb agy valószínűleg nem alkalmas összetett mentális műveletekre, nem biztos, hogy megállja a helyét.

Általában úgy gondolják, hogy a pókok valószínűleg túl kicsik, és valamiféle kritikus agytömegre van szükség az összetett viselkedés végrehajtásához. A pókok esetében azonban ez megdől. Vannak apró lények, amik képesek nagyon összetett dolgokra

– mondja Dimitar Dimitrov, a Bergeni Egyetem arachnológusa.

A pókoktól öröklötten kódolt automatikus viselkedésre számítunk, mégis elég gyakori náluk a kognitív, vagyis gondolati alapú viselkedés: képesek illat alapján jutalmat azonosítani vagy az elejteni kívánt zsákmányhoz igazítani hálójuk szerkezetét.

Nem annyira az agy mérete számít, mint inkább az, hogy az állat mit tud kezdeni azzal, amije van

– mutat rá Fiona Cross, az új-zélandi Canterbury Egyetem arachnológusa.

Cross az ugrópókok viselkedését kutatja, ezek a pókok világának egyértelmű szellemi bajnokai. Egy-két milliméteres állatkák, amelyek agya gyakorlatilag elfér egy tű fején, mégis képesek olyan műveletekre, amiket mondjuk a kutyáknál már a gondolkodás jelének veszünk (miközben aggasztó módon van olyan fajuk, amely kedveli az emberi vért).

Az ugrópókok intelligenciájának egyik titka, hogy a pókok közül egyben ők rendelkeznek a legkifejlettebb látással, ezt a képességüket pedig vadászatra használják, ugyanis hálóépítés helyett rendszerint becserkészik áldozatukat, jellemzően más pókokat.

Becsapja a többi pókot

Az ugrópókok között is az Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában élő Portia az elmebajnok. Erre példa, hogy egy másik ugrópókfaj, az Euryattus nőstényeinek szokása, hogy összepöndörödött levelekbe költözik, amiket egy szál pókselyemmel fellógat valamire. Az udvarló hímek leereszkednek az összetekeredett levélre, és egy csak rájuk jellemző módon megrázzák azt, a nőstény pedig csak a megfelelő „kopogtatásra” jön elő. A Portiák azonban kiismerték a szokásaikat, és képesek a hímet utánozva tőrbe csalni az Euryattus nőstényt.

A hálókészítő pókokat a Portia képes becsapni úgy, hogy megpendíti a hálójukat, és az odasiető állatot megtámadja, de itt is a zsákmányhoz igazítja a stratégiáját: ha nagyobb a pók, óvatosabb manipulációval, lassabban csalja oda. Ha egyik módszer sem működik, a szelet utánozva lengeti a hálót, hogy a közeledését elfedje, de mindig addig kisérletezik, míg megtalálja a megfelelő stratégiát.

Nem hagyja magát becsapni

A Portia vadászatának egyik lebonyolultabb része, amikor távolról azonosítja be a zsákmányt, és kitalálja a hozzá vezető optimális utat. Ezt a képességüket egy érdekes laboratóriumi kisérlettel tették próbára: építettek az ugrópóknak egy központi megfigyelőplatformot, majd mellé tornyokra egy zsákmányt tartalmazó és egy száraz faleveleket tartalmazó, a pók számára kevésbé érdekes dobozt. A tornyok alatt víz volt, amitől irtóznak az ugrópókok, de a dobozokhoz folyosókat építettek, amiket a megfigyelőpontról lemászva a megfelelő módon tudtak elérni. A legtöbb ugrópók alapos megfigyelés után képes volt az érdektelen dobozhoz vezető folyosót figyelmen kívül hagyva, a távolodó útvonalat követve eljutni a zsákmányhoz. Cross szerint ez úgy lehetséges, hogy a pókok a megfigyelés során eltervezték az útvonalukat.

A kutatók azt is vizsgálták, hogy a Portiák meg tudnak-e lepődni. Ugyanazt a kísérletet játszották el, amit emberi csecsemőknél szokás, amikor a paraván mögé egyik oldalról betolnak egy játékautót, de a másik oldalon egy plüssnyúl jelenik meg. A Portiáknak megmutatták az egyik fajta zsákmánypókot, amit takarás közben kicseréltek egy másik fajtára. Ilyen esetekben a pókok érzékelték, hogy valami nincs rendjén, és elálltak a vadászat folytatásától. Hasonló történt, amikor egy zsákmányt kettőre vagy két zsákmány háromra cseréltek – a pókok tehát valamiféle számérzékkel is rendelkeznek.

Az ugrópókok meglepő szellemi képességeivel egyetlen bökkenő van csupán: nagyon lassúak. Egy-egy feladat elvégzése több órájukba telt. Egy a menekülést jelentő legrövidebb útvonal keresésére vonatkozó kísérletben és a tornyoknál is úgy tapasztalták, hogy minden a látásról szólt: minél tovább nézegették a környezetet, annál nagyobb eséllyel találták meg a jó megoldást.

(Knowable)