Az új megoldás a jelenlegi ionhajtóművek olcsóbb és hatékonyabb változata.
Az 1960-ban kifejlesztett és a hetvenes évektől az űrben is használt ionhajtómű lényege, hogy ionizált részecskéket elektromágneses térben gyorsítva állít elő impulzust. Ez a megoldás 90 százalékos hatékonysággal használja fel az üzemanyagot, ami nagyon jó eredmény a kémiai rakéták 35 százalékos átlagos hatékonyságához képest. Az ionhajtóművek ugyanakkor abban különböznek a rakétáktól, hogy sokkal szerényebb tolóerőt és gyorsulást produkálnak, viszont azt hosszabb távon, erényeik ezért a felfedező küldetések helyett leginkább a tartósan Föld körül keringő műholdaknál domborodnak ki.
Az ionhajtóművek üzemanyaga a xenongáz, ami könnyen ionizálható, és elég nehéz ahhoz, hogy a részecskéi gyorsítása hajtóerőt biztosítson. A xenon ugyanakkor egy ritka nemesgáz, és mint ilyen drága, ráadásul a tárolása sem egyszerű.
Ezt a problémát oldja meg az új kísérleti hajtómű, amiben a xenon helyét jód veszi át. A jódos ionmeghajtást a ThrustMe francia űrvállalat fejlesztette, amely a korábbiaknál hatékonyabb és olcsóbb meghajtásként ajánlja azt a műholdgyártóknak.
A jód jóval gyakoribb és olcsóbb, mint a xenon, és nagy előnye, hogy nyomás nélkül, szilárd állapotban tárolható
– mondta Dmytro Rafalsky, a ThrustMe alapítója a Science Alertnek.
A cég 2020 novemberétől tesztelte a meghajtást egy 20 kilogrammos CubeSat műholdon. A tesztek sikeresek voltak, ráadásul a jódnál mint üzemanyagnál magasabb ionizációs hatásfokot sikerült elérni a xenonhoz képest.
Az új rendszer jóval kisebb és egyszerűbb ionmeghajtó rendszer építését teszi lehetővé, és nagy előrelépést jelent annak ellenére, hogy maga a hajtás a korábbinál lassabban reagál, és mivel a jód nagyon korrozív, ezért kerámia-alkatrészek beépítését teszi szükségessé.