Kemény tél várható idén, sarkvidéki hideggel – egyre több hírben jelenik meg hasonló előrejelzés, egyben az energiaárak további emelkedését is jósolva. Pedig az igazság az, hogy a hosszú távú előrejelzések ma még nem minden esetben pontosak. Mikes Márk meteorológus, időjárás-előrejelző, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földtudományi Doktori Iskolájának doktorandusza a Másfélfokon elemezte a kérdést.
Jelenlegi tudásunk és előrejelző modelljeink segítségével csupán 1-2 hétre tudunk megbízható előrejelzéseket készíteni. Vannak hosszú távú, például évszakos modellek is, melyekben hetek vagy hónapok kiátlagolt értékei alapján elemezhetjük a várható időjárást, itt azonban sokkal nagyobb a bizonytalanság – inkább csak trendekről, egyes területeken enyhülő telekről vagy rendszeresebben érkező hőhullámokról beszélhetünk.
Mikes Márk meteorológus Másfélfokon megjelent cikke szerint a klímaváltozás biztosan hat és hatni fog a poláris örvényre, amelyre gyakran hivatkoznak az extrém telet ígérő hírekben – csak még azt nem tudjuk, hogyan. Egy olyan légköri jelenségről van szó, amelyről az elmúlt évtizedek kutatásainak köszönhetően valóban sokkal többet tudunk már, de viselkedése továbbra sem teljesen egyértelmű a tudósoknak.
A poláris örvény a sztratoszférában kialakuló ciklon, amely nem más, mint egy hideg levegőt magába záró légörvény, jellegzetes évszakos ciklikussággal: a nyári félévben lelassul és eltűnik, majd a téli félévben újra megjelenik a pólusok fölött. Ennek ugyanaz az oka, mint az évszakok kialakulásának: a Föld tengelyének dőlése, amely által a Napból érkező sugárzás a téli félévben nem éri el a sarkokat. Az északi póluson szeptember végén fél évre „lenyugszik a Nap”, ezáltal jelentősen csökken a hőmérséklet – ez nyomáscsökkenést idéz elő a magasban is, ami által egyre erősödő ciklonális, az óramutató járásával ellentétes forgás indul be. Ezt nevezzük a gyakorlatban sztratoszférikus poláris örvénynek, amely az északi féltekén fennmarad egészen márciusig, amikor újra felkel a Nap a póluson.
Egy erős poláris örvény általában melegebb telekkel jár együtt hazánkban, ám ekkor veszélyforrást jelenthetnek például Európára az Atlanti-óceán felől érkező viharciklonok – írja a Másfélfok. Előfordulnak azonban olyan telek, amikor a poláris örvény rövid időn belül legyengül, a szélirány nyugatiból keletivé változik a magasban, emellett a sztratoszféra hőmérséklete is több 10 °C-kal megemelkedik.
Ezeket az eseményeket nevezzük hirtelen sztratoszférikus melegedésnek, melyek a légkör legintenzívebb változásai közé tartoznak. Mivel csupán 40 év megbízható adatai állnak rendelkezésre, továbbra is vannak nyitott kérdések.
Az, hogy a hirtelen melegedéseket mi indítja be, még nem teljesen tisztázott.
Egyes elméletek a troposzféra jelentős anomáliáival, mások a légkör még magasabban található részeivel hozzák kapcsolatba. E hirtelen melegedések után a poláris örvénnyel két dolog történhet:
Mindkét esetben várható, hogy a hirtelen sztratoszférikus melegedés valamilyen hatással legyen a mindennapi időjárásunkra, ám statisztikailag csak az esetek kétharmadában történik meg az interakció.
A troposzférában – azaz a légkör legalsó, nagyjából 8-12 kilométeres részében – általában 2-3 héttel az esemény után detektálhatók a hirtelen melegedések hatásai, elsősorban a pólus fölötti légnyomás emelkedik meg látványosan. Ez a troposzféra mindenkori elrendeződésétől függően általában hideg légtömegek alacsonyabb szélességek felé történő mozgásával jár.
Mikes Márk cikke szerint erre tankönyvi példa volt a 2020/21-es tél, amikor egy január 4-én bekövetkezett hirtelen sztratoszférikus melegedést februárban Észak-Amerikában és Európában is komoly hidegbetörés követett.
Ám egyelőre nem jelenthető ki biztosan, hogy egy ilyen eseménynek pontosan mikor és milyen hatásai lesznek a felszín közelében. Ahogy abban sem lehetünk biztosak, mire számíthatunk idén a poláris örvény alakulásával kapcsolatban: a légkör egy komplex rendszer, így nem vonhatunk le olyan merész következtetéseket, hogy extrém hideg telünk lesz csak azért, mert statisztikailag nagyobb az esély idén télen egy gyengébb poláris örvényre.
De miért is fontos nekünk a poláris örvény, várhatóak-e változások a klímaváltozással összhangban? A rövid válasz Mikes Márk szerint igen, várható – ám a pontos kép ennél jóval árnyaltabb. Az üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedésével a troposzféra tovább fog melegedni, ám a fölötte található sztratoszféra, illetve poláris örvény esetén nagyobb a bizonytalanság a változásokat illetően.
Egy fontos trend, amelyet az elmúlt évtizedekben fedeztek fel, hogy az úgynevezett Brewer–Dobson-cirkuláció – amely nagyon leegyszerűsítve a troposzféra és a sztratoszféra közötti anyagmozgást jelenti – a klímaváltozás miatt felgyorsult. Egy másik jelentős változás, amely már most is megfigyelhető, hogy az északi sarkkör nagyobb ütemben melegszik, mint a Föld többi területe
– olvasható a Másfélfok cikkében.
Ez a jelenség a gyorsabb jégolvadással együtt megzavarhatja a troposzféra és a sztratoszféra cirkulációját is. Bár ebben a forgatókönyvben is sok a bizonytalanság, az azonban bizonyos, hogy a troposzféra és a sztratoszféra közötti bonyolult kölcsönhatásokat érinti a klímaváltozás, így a felmelegedés mérséklése továbbra is közös érdekünk, akár kemény telünk lesz idén, akár nem.
(Borítókép: Sóki Tamás / Index)