A jelenleg nyilvántartott 6016 szitakötőfaj 16 százaléka került a kihalás közelébe a Természetvédelmi Világszövetség által frissen kiadott jelentés szerint. A legnagyobb probléma a vizes élőhelyek ember általi pusztítása, az állatokat leginkább a mezőgazdaság és az erdőirtások veszélyeztetik, de Délkelet-Ázsiában súlyos veszély a pálmaolaj-termelés is.

A kutatók jelenleg csak találgatni tudnak, hogy mennyit visel még el a természet, mielőtt összeomlana az ökoszisztéma, idézi Viola Clasnitzer biológus szavait a Qubit. Aggodalomra pedig van ok, ez ugyanis az első alkalom, hogy a Természetvédelmi Világszövetség listáján negyvenezernél is több (pontosan 40 084) állatfaj szerepel, melyek fennmaradása veszélyben van.

Az eredmények nem csak a szitakötőkre nézve aggasztók, hisz a vörös lista a rajta szereplő állatok élőhelyeinek pusztulására világít rá. A mocsaras területek például háromszor olyan gyorsan pusztulnak, mint az erdők, így az ott élő fajok is nagyobb veszélynek vannak kitéve. A vizes élőhelyek, elsősorban a mocsarak megmaradását a termőfölddé alakítás és az urbanizáció is egyre jobban veszélyezteti.

Kifejezetten fontosak lennének a mocsarak, mégis mostohán bánnak velük, magyarázza Bruno Oberle, a Természetvédelmi Világszövetség főigazgatója. Ezek az élőhelyek rengeteg szenet kötnek meg, tiszta vízzel és élelemmel látnak el rengeteg állatot, illetve embert is. Reményei szerint a szitakötők vészterhes helyzete segít felhívni az emberek figyelmét a problémára, valamint arra, hogy a mocsarak fontos, nélkülözhetetlen részei a földi ökoszisztémának.

(Borítókép: Róka László / MTI)