Két apró, egy átlagos aszpirintablettánál is kisebb kövület jelentheti a kulcsot ahhoz, hogy megértsük a mai pókok és skorpiók agyának kialakulását és teljes evolúciós történetét.
A kambrium földtörténeti korszakból fennmaradt, az egykori Mollisonia symmetrica fajhoz tartozó egyedek maradványai ugyanis 508 millió éve megkövesedett, viszonylag jó állapotban vizsgálható idegszöveteket tartalmaznak.
Az, hogy az őskori lények szemei és idegszálai hol helyezkedtek el, egyértelműen megállapítható, de az idegrendszer más részeinek feltárásához nem elég az, amit a maradványok biztosítanak. Kérdéses például az, hogy volt-e az agyhoz hasonló idegkötegük ezeknek a lényeknek, és ha igen, akkor az hol helyezkedett el. Ez kulcsfontosságú bizonyíték lenne, hogy a leletek elhelyezhetők legyenek az ízeltlábúak evolúciós lépcsőjén – mondta az Arizonai Egyetem idegtudományi professzora, Nicholas Strausfeld a Live Science kérdésére.
Több, hasonlóan jó állapotban fennmaradt Mollisonia symmetrica-leletre lenne szükség ahhoz, hogy az „agy” helyét pontosabban meg tudják határozni, ennek segítségével pedig az evolúciós folyamatban el tudják helyezni az állatot – írják a Nature Communications által közölt tanulmányukban a kutatók, amelyben részletezik a korábban nem vizsgált fosszíliákat.
Az, hogy a kambriumból fennmaradt maradványokban idegszövetet találjanak, igazi ritkaság, magyarázta Javier Ortega-Hernández, a Harvard Egyetem gerinctelenekre szakosodott paleobiológusa és az egyetem állattani múzeumának kurátora. Az első kambriumi ízeltlábú-maradványt, amelyben bizonyítékot találtak az agyhoz hasonló idegcsomóra, tíz évvel ezelőtt fedezték fel, azóta nagyjából egy tucattal bővült az olyan fosszíliák sora, amelyekben megőrzött idegszövetre bukkantak. A tanulmányban szereplő alanyok sem új leletek, a Smithsonian Intézet és a Harvard állattani múzeumának gyűjteményéből valók.
A kutatók azt gyanítják, az őskori állat teste fejpajzsból, szegmentált törzsből és kitinpajzsból álló egyszerű külső vázzal rendelkezett, amiből hét függelék, két rágószerv és hat pár végtag állt ki. A kövületekben annak színei alapján egyértelmű bizonyítékokat találtak a szemekre, valamint látóidegekre is, de az ezekre vonatkozó bizonyítékokat kétértelműnek titulálták. A kutatók szerint az is egyértelmű, hogy a fejrészben jelen van valamilyen idegszövet, de az nem világos, hogy ez agyszerű struktúrát alkotott-e, vagy más formában volt jelen.
A leletek alapján két lehetséges evolúciós útvonalat állítottak fel, mindkettő közös ősöket nevez meg a Mollisonia symmetrica és a modern csáprágósok között. A kambriumi leletek azt sugallják, hogy az ősi állat egyszerű idegrendszere meghatározó szerepet játszott abban, hogy tömör agya alakuljon ki az ízeltlábúak csoportjának mai tagjaiban, például a pókokban, skorpiókban, patkórákokban vagy épp a kullancsokban.
Strausfeld szerint a pontos meghatározáshoz egyértelmű bizonyítékokra van szükség arról, hogy az ősi ízeltlábú látóidegei hogyan működtek, illetve milyen aggyal rendelkeztek, ha egyáltalán volt nekik. A most vizsgált leletek bizakodásra adnak okot, hogy talán egy múzeum gyűjteményében jobb állapotban fennmaradt kövületet találnak majd, ami választ ad a fennmaradt kérdésekre is – tette hozzá.
(Borítókép: Mollisonia symmetrica. Fotó: Nature Communications)