Tudósok eddig ismeretlen rejtőzködési technikát fedeztek fel denevéreknél, akik ha veszélyben érzik magukat, olyan hangot adnak ki, amitől veszélyesebbnek tűnnek.

Az állatok rendszerint megjelenésükkel és viselkedésükkel is igyekeznek védeni magukat természetes ellenségeiktől, ezt nevezik mimikrinek. Ezeknek a módszereknek egyik alcsoportja a Bates-féle mimikri, amikor az állat egy veszélyesebb állat küllemét veszi fel. Kígyóknál például jól megfigyelhető, hogy az ártalmatlan fajok hasonulnak a mérges kígyók külleméhez, mert így sokkal nagyobb eséllyel hagyják békén őket a ragadozók.

Olasz kutatók először jegyeztek fel ilyen viselkedést emlősöknél, és rögtön akusztikus mimikrit.

A Bates-féle mimikrinél a védtelen faj egy magát megvédeni képes fajt utánoz, hogy a ragadozót elriassza. Képzeljük el, hogy a denevért elkapta, de nem ölte meg a ragadozó. A zümmögés egy pillanatra elbizonytalaníthatja a ragadozót, és ez elég lehet, hogy kiszabaduljon

– magyarázza Danilo Russo, a Nápolyi Egyetem ökológusa. A kutató felfedezését a Cell magazin közölte.

Russo és kollégái közönséges denevéreket vizsgálva vették észre, hogy különös zümmögő hangot hallatnak, amikor a gyűjtőhálóból kiszedik őket. Eleinte valamiféle segélykiáltásnak gondolták, később ugrott be, hogy utánzás lehet.

Először a hártyásszárnyúak rendjébe tartozó fullánkos rovarok hangjával vetették össze a denevérzümmögést: a hasonlóság egyértelmű volt. Már csak az volt a kérdés, hogy az értő közönségre milyen hatással van.

A kutatók különböző zümmögéseket játszottak le denevérekre is vadászó baglyoknak. A reakció egyértelmű volt: míg a nem zümmögő hangokkal nem foglalkoztak, esetleg zsákmány hangjának gondolva közelebb jöttek a hangszóróhoz, a zümmögésre a madarak következetesen távolabb húzódtak a hang forrásától.

A kutatás megállapította, hogy a fogságban nevelt baglyok is utálták a zümmögő dolgokat, a vadon nevelkedett madaraknál kifejezetten erős viszolygást okozott. Később az is kiderült, hogy abban a frekvenciatartományban, amiben a baglyok hallanak, a denevérzümmögés sokkal hitelesebb, mint az emberi fülnek.

Elég meglepő, hogy a baglyok olyan evolúciós nyomást jelentenek, ami miatt a denevérek akusztikus viselkedésében a baglyok szúrós rovarokkal átélt kellemetlen élményei tükröződnek. Ez a törzsfejlődés végtelen szépségeinek egyik példája

– vélekedett Russo.

(Science Alert)