Pompeji emberi maradványait vizsgáló kutatók genetikai titkokat nyertek ki egy férfi és egy nő csontjaiból, akiket akkor temettek el, amikor a római várost elnyelte a vulkáni hamu.
Ez az első pompeji emberi genom az áldozatok genetikai utasításainak szinte teljes készletét tartalmazza, amelyet a csontjaikból kinyert DNS kódol. Az ősi DNS-t az idővel megkeményedett hamuba burkolt testek őrizték meg. Az eredményeket a Scientific Reports című folyóiratban tették közzé.
A két embert először 1933-ban fedezték fel abban a házban, amelyet a pompeji régészek Casa del Fabbro, azaz a Mesterember Házának neveztek el.
Az ebédlő sarkában kuporogtak, mintha éppen ebédeltek volna, amikor a vulkánkitörés bekövetkezett Kr. u. 79. augusztus 24-én. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a Vezúv kitöréséből származó hatalmas hamufelhő kevesebb mint húsz perc alatt halálos lehetett volna a város lakói számára.
A testük helyzetéből úgy tűnik, hogy nem menekültek. A válasz arra, hogy miért nem, az egészségi állapotukban keresendő
– mondta Serena Viva antropológus, a Salentói Egyetem munkatársa a BBC műsorában.
A csontjaikról készült új tanulmányban felfedezték a választ. Minden a csontvázak megőrzéséről szólt – magyarázta Gabriele Scorrano professzor, a koppenhágai Lundbeck GeoGenetics központ munkatársa, a tanulmány vezetője.
Ez volt az első dolog, amit megvizsgáltunk, és ígéretesnek tűnt, ezért úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk a DNS-kivonást.
Mind a figyelemre méltó konzerválás, mind a legújabb laboratóriumi technológia lehetővé tette a tudósok számára, hogy igazán kis mennyiségű csontporból rengeteg információt nyerjenek ki.
Az új szekvenáló gépek egyszerre több teljes genomot is képesek kiolvasni. A genetikai vizsgálat kimutatta, hogy
a férfi csontváza tuberkulózist okozó baktériumok DNS-ét tartalmazta, ami arra utal, hogy halála előtt szenvedett a betegségben.
A koponyája tövében lévő csontdarab pedig elég ép DNS-t tartalmazott ahhoz, hogy a teljes genetikai kódját ki lehessen dolgozni. A tanulmány azt mutatta, hogy a férfi genetikai nyomai, vagyis genetikai kódjának felismerhető referenciapontjai azonosak voltak más, a római császárkorban Itáliában élő személyekével. Ugyanakkor a Szardínia szigetén élőknél gyakran előforduló géncsoporttal is rendelkezett, ami arra utal, hogy az egész Itáliai-félszigeten nagyfokú genetikai sokféleség lehetett abban az időben.
Scorrano professzor szerint még sok mindent meg kell tanulni a pompeji áldozatok biológiai vizsgálatából, többek között az ókori környezet DNS-éből, ami többet elárulhat az akkori biológiai sokféleségről.
Pompeji olyan, mint egy római sziget. Képet kaptunk az időszámításunk utáni 79-es év egy napjáról.
Serena Viva kijelentette, hogy Pompejiben minden emberi test kincset ér, mert ezek az emberek a világ egyik legismertebb történelmi eseményének néma tanúi. Velük dolgozni nagy kiváltság.