A NASA két új műszeregységet választott ki az Artemis holdi űrprogramjának kiemelt tudományos küldetéseihez, köztük egyet a Holdon található titokzatos képződmények feltárására, melyek kialakulásához a Földön óceánokra és lemeztektonikára van szükség.
Az amerikai űrügynökség a Lunar Vulkan Imaging and Spectroscopy Explorer (Lunar-Vise) nevű műszert választotta ki a Holdon található Gruithuisen-dombok tanulmányozására, melyek zavarba ejtették a tudósokat, mivel úgy tűnik, hogy egy szilícium-dioxidban gazdag, gránithoz hasonló összetételű magma (felszín alatti olvadt kőzet) alakította ki őket.
A kutatók szerint az ilyen képződmények kialakulásához a Földön óceánokra és lemeztektonikára van szükség. Mivel a Holdon nincsenek ezek a kulcsfontosságú összetevők, a tudósok számára rejtélyes, hogyan alakultak ki és hogyan fejlődtek ezek a kupolák az idők során.
A Lunar-Vise öt műszerből álló csomagot tartalmaz, melyek közül kettőt egy helyhez kötött leszállóegységre, hármat pedig egy mobil holdjáróra szerelnek fel.
A két kiválasztott vizsgálat a Hold fontos tudományos kérdéseivel fog foglalkozni
– mondta Joel Kearns, a NASA tudományos küldetésigazgatóságának felfedezésért felelős helyettes ügyintézője.
Az első vizsgálat a Holdon megmaradt korai bolygók geológiai folyamatait tanulmányozza, a holdi vulkanizmus egy ritka formájának vizsgálatával. A második a Hold alacsony gravitációjának és sugárzási környezetének az élesztőgombára gyakorolt hatását tanulmányozza, mely egy a DNS-károsodási válasz és -javítás megértésére használt mintaeljárás.
A Lunar-Vise műszerek segítségével a kutatók remélik, hogy tíz földi nap (egy holdi nap) alatt elemezni tudják a holdi talajt az egyik kupola tetején. Remélik, hogy a műszerek által gyűjtött adatok alapvető kérdéseket tudnak megfejteni azzal kapcsolatban, hogyan jöttek létre ezek a holdi kőzetformációk.
A NASA tudósai azt is remélik, hogy a vizsgálatokból származó adatokat felhasználhatják a robottal és emberekkel tervezett Hold-küldetésekhez.
Egy másik, holdkutató eszköz az űrbiológia-kutatásban (Leia) nevű tudományos tervvel a kutatók azt remélik, hogy Saccharomyces cerevisiae élesztőgombát juttatnak a Hold felszínére, és tanulmányozzák a sugárzásra és a holdi gravitációra adott reakcióit.
A Saccharomyces cerevisiae fontos mintaorganizmus, amelyet
az emberi biológia megértéséhez használnak a genetika, a sejtosztódási folyamatok és a környezeti tényezőkre, például a sugárzásra adott DNS-károsodási válaszok területén.
A kutatók úgy vélik, hogy a Leia adatai évtizedek óta fennálló kérdéseket oldhatnak meg azzal kapcsolatban, hogy a részleges gravitáció és a mélyűrsugárzás együttesen hogyan befolyásolja a biológiai folyamatokat – írja az Independent.
Az Artemis holdprogram célja, hogy az Artemis III küldetésben 2025-ben embereket juttasson a Hold felszínére.
A NASA megjegyezte, hogy az űrhajósok heteket vagy hónapokat töltenének a Holdon a 2027-től a 2030-as évekig várhatóan évente egyszer indítandó küldetéseken, ami az első, legénységgel végrehajtott Hold-küldetés lenne az 1972-es Apollo–17 óta.
Az Index is korábban megírta, hogy a Holdon élethez alkalmasabb körülményeket találtak, vagyis vulkanikus jeges vizet, melyet a Holdra szállók fogyaszthatnának és fürdésre is használhatnának, illetve ide kattintva olvasható részleteiben a felfedezés, miszerint a Hold talaja növénytermesztésre is alkalmas.