Detektoros kincskeresők egy híres Viking király ezüst érméjére bukkantak, de nem Skandináviában, hanem Magyarországon, ahol ezer évvel ezelőtt veszhetett el. A lelet a régészeket is meglepte, nem tudják, hogy a pénz hogyan kerülhetett ilyen messzire eredeti használati helyétől.

Csikós Zoltán detektorával a XVI. században kihalt Kesztölc mezőváros maradványait őrző Várdomb régészeti lelőhelyén találta a rossz állapotú pénzt és átadta Németh Andrásnak a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum régészének.

A korai norvég penning, bár ezüstből készült, nem volt különösen értékes korabeli pénz, mintegy 20 dollárnak felelt meg (7620 forint).

A penning a Magyarországon használatos dénárnak felelt meg. Nem ért sokat, egy család egynapi élelmét fedezte

– mondta Varga Máté a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum munkatársa a Live Science-nek. 

Varga szerint vannak olyan tárgyi emlékek, amelyek Magyarország és Skandinávia közötti kapcsolatokra utalnak, de ez az első eset, hogy ilyen érmét találnak.

A penninget a Harald Hardrada vagy Keménykezű Harald néven is ismert III. Harald Sigurdsson verette 1046 és 1066 között a trondheimi Nidaros pénzverdében. Az érmén a „HARALD REX NO” azaz „Harald Norvégia királya” felirat olvasható és egy háromágú ún. trikvetra látható, amelyet a Szentháromság jelképének tekintenek. Az érme másik oldalán egy kereszt és a pénzverde vezetőjének neve olvasható.

Harald Hardrada egy helyi klánfőnök gyermeke, II. Olaf király féltestvére volt. 15 évesen Olaf oldalán harcolt a király halálával végződő vesztes csatában, amely után Kijevbe menekült, majd a bizánci császár testőrségében szolgált, mielőtt visszatért volna Norvégiába. 1066-ban megpróbálta leigázni Angliát, azonban a Stamford-Bridge-i csatában meghalt, miután egy nyíl torkon találta. Ezt az eseményt tekintik a viking korszak végének és Keménykezű Haraldot az utolsó nagy viking királynak.

A Várdomb mellett talált penning veretését követően 10-20 évig lehetett forgalomban, így Salamon király (1063-1087) uralkodása idején kerülhetett a helyszínre, aki a Képes Krónika szerint 1074-ben ütött tábort Kesztölcön. A régészek szerint lehetséges, hogy a király népes és vegyes nációjú udvarának egyik tagja hagyhatta el. Az is elképzelhető, hogy valaki olyan hagyta el, aki átutazott a fontos kereskedelmi útvonalra, a Duna mentén épített római útra épült egykori Kesztölcön.

Az utat nem csak királyok, de messze földről érkező kereskedők, zarándokok és katonák is használták, akik közül bárki elhagyhatott egy ritka ezüstpénzt

– vélekedtek a régészek.

(Live Science, Wikipedia)