Az eddig feltételezettnél 19 millió évvel később, 233 millió éve fejlődött ki a melegvérűség az emlősöknél egy, a Nature hasábjain publikált tanulmány megállapításai szerint.

A tudósok a belső fül biomechanikai tulajdonságait vizsgálva jutottak erre a végkövetkeztetésre, amihez 243 élő és 64 kihalt állatfaj koponyáját vizsgálták meg.

A melegvérűség az egyensúlyozásért felelős félkörös ívjáratokban figyelhető meg. Az ívjáratok a belső fülben a tér három dimenziójának megfelelő szögben elhelyezkedő, egymásra merőleges, gyűrű alakú csövek, amelyekben folyadék áramlik. A csövek belső falán apró érzékelő szőrök találhatók, amelyek a folyadékban található apró mészkristályok segítségével érzékelik, ha a fej egy adott szögben elmozdul.

A mechanizmus nagyban függ a szervben mozgó folyadék sűrűségétől, ami mézszerűtől a víz folyékonyságúig változhat a hőmérséklettől függően. A hőmérséklet változásával ezért megváltozik az ívjáratok formája is. A hideg vérű állatokban az ívjárati folyadék hűvösebb és sűrűbb, ezért nagyobb tér kell a mozgásához, míg a meleg vérű állatoknál folyósabb, ezért kevesebb helyet foglal. Ez egyben az jelenti, hogy a belső fül vizsgálata alapján megállapítható a melegvérűség és annak evolúciós megjelenése.

Korábban úgy gondolták, hogy az emlősök legkorábbi ősei, a patkányszerű gyíkok, a cynodonták már meleg vérűek voltak 252 millió évvel ezelőtt. Mint kiderült, a melegvérűség egy későbbi fajnál jelent meg és terjedt el meglepő gyorsasággal, mindössze egymillió év alatt, a szőrrel, bajusszal és az emlősökre jellemző gerinc és anyagcsere megjelenésével egy időben.

Az emlősök melegvérűségének kialakulása eddig a paleontológia egyik nagy rejtélye volt. A kutatók szerint az eredményük azért lehet a rejtély érvényes megoldása, mert nagyon sok fajon tudták ellenőrizni, és a korábbi elképzelések ellentmondásaival szemben itt egyértelmű, hogy a melegvérűség a többi, más emlősökre jellemző tulajdonsággal együtt jelent meg.

(LiveScience)