Cikkünk apropóját egy friss amerikai vizsgálat adja, de a megkeresésünkre válaszoló, magyar kórházakban dolgozó nővérek gyakorlatilag az Egyesült Államokbeli eredményekkel megegyező tapasztalatokról és trendekről számoltak be. Két eltérő egészségügyi modellel rendelkező ország betegellátásban dolgozó munkatársai tehát sok szempontból hasonló problémákkal néznek szembe. De nézzük a konkrétumokat!

Az amerikai NNU (National Nurses United) 5000 nővért vont be vizsgálatába, amelyben a válaszadók 31 százaléka a munkahelyi atrocitások gyakoriságának növekedéséről számolt be. A nővérek mindezt a már most is jelen lévő és egyre súlyosbodó nővérhiánnyal, a várakozási idők növekedésével, illetve a beteglátogatások feltételeinek állandó változtatásával magyarázzák. Ezek pedig hazánkban is hasonlóképp alakulnak. 

A nővérek zaklatása pont most lesz egyre gyakoribb, amikor amúgy is túl vannak terhelve!

- nyilatkozta Jenn Schmitz, az amerikai Sürgősségi Osztályos Nővérek Egyesületének elnöke. „Ilyen időszakokban inkább, és persze általában is, inkább türelmesnek kellene lennünk velük!” – tette hozzá.

Egy másik vizsgálatban a Medscape 10 ezernél is több nővért kérdezett ugyanerről a témáról. Ebben a vizsgálatban részt vettek diplomás ápolók és segédnővérek is. Az eredmény azonban ugyanaz lett. A vizsgálatban különválasztották a fizikai (ütés, rúgás, harapás stb.) és verbális (fenyegetés, káromkodás) atrocitásokat, illetve a szexuális zaklatást, ami lehet tettleges vagy szóbeli.

„A nővérek általában önzetlen, segítőkész emberek, akik a betegeket ápolni és kezelni szeretnék. De az sem mindegy, mi hogyan állunk hozzájuk. Van az a pont, ahol elegük lesz!” – tette hozzá Schmitz, aki szerint már közel vagyunk ehhez a helyzethez, mivel egyre több nővér hagyja el a pályát, és keres más, kevésbé megterhelő munkát. Nézzük a részleteket! A szóbeli zaklatásnak leginkább a nővérek voltak kitéve (58 százalékuk tapasztalt ilyet munka közben), a diplomás ápolók és segédnővérek valamivel kevésbé, 47, illetve 49 százalékban). Az ezt elkövetők messze túlnyomó többsége maguk a betegek voltak (75 százalék), illetve valamennyivel kisebb arányban a látogatóik.

A nővérek azonban részesültek szóbeli zaklatásban az orvosok, illetve a főnővérek és egyéb kórházi dolgozók részéről is. Ilyesmiről egyébként a férfi ápolók gyakrabban számoltak be, mint nőnemű kollégáik. Fizikai, tettleges bántalmazást a nővérek és segédnővérek szenvedtek el legnagyobb arányban, a diplomás ápolók kissé ritkábban. Ilyet szinte kizárólag a betegek és látogatóik követtek el ellenük, a dolgozók közti viták csak elvétve érték el a tettlegesség szintjét. Szexuális zaklatást nővérek és segédnővérek egyenlő gyakorisággal szenvedtek el, a diplomás ápolókhoz képest ritkábban.

Mindhárom csoport tagjai megegyeztek abban a vonatkozásban, hogy feletteseiknek az ilyen eseteket csak igen ritkán jelentették, mintegy 15 százalékban, a szexuális (tettleges vagy szóbeli) zaklatás tehát legtöbbször nem jutott a kórházi vezetők tudomására. Azok közül, akik viszont segítséget kértek szexuális zaklatás után, igen kis arány gondolta úgy, hogy az eset megfelelő módon került rendezésre. A jogosan elvárt támogatást tehát a legtöbben nem kapták meg, ami az egyik oka lehet annak, amiért nem jelentik az ilyen eseteket.

(Borítókép: Brandon Bell/Getty Images)