183 millió évvel ezelőtt a bolygót apokaliptikus méretű vulkánkitörések rázták meg, amelyek óriási mennyiségű üvegházgázt juttattak a légkörbe. Ez volt a pliensbachi–toarci kihalási esemény, egy rövidebb epizód a Föld történetén végigvonuló tömeges kihalások sorában. Ez egy anoxikus esemény volt, amelynek során visszaesett a világ óceánjaiban termelt oxigén szintje. Eddig úgy sejtették, hogy vulkanikus tevékenység okozhatta a történteket – most a dublini Trinity College professzora, Micha Ruhl Science Advancesban közölt tudományos dolgozata egy olyan megoldást talált a rejtélyre, ami a jövőre nézve is fontos lesz.

A kataklizma oka, hogy a kontinenseket hordozó földtani lemezek mozgása lelassult, aminek következtében nagy mennyiségű izzó magma lepte el a szárazföldet, így jöttek létre az úgynevezett terjedelmes vulkanikus területek, amilyenek Dél-Afrikában vagy az Antarktisz alatt találhatók.

Ruhl magyarázatának újdonsága, hogy a kontinensek sebessége összefügg a vulkanizmussal.

A mechanizmus egyezést mutat a terjedelmes vulkanikus területeket létrehozó eseményekkel a Föld története során, és ezzel együtt a földi légkör változásaival és kihalási eseményekkel.

– írják.

„Konceptuálisan ez egy nagyon egyszerű modell. Mindenki azt mondta rá, hogy ez egy csomó mindent megmagyaráz, miért nem gondoltunk rá eddig” – mondta Ruhl a Vice magazinnak.

A professzor szerint ez úgy működik, mint amikor egy papírt mozgatunk a gyertya lángja felett. Ha a mozgás gyors, nem történik semmi. Ha a mozgás lassú, a láng lyukat éget lapba. A kontinensekkel is ez történik: amikor lassabban mozognak, a magma átégeti a talapzatot, és a felszínre tör.

A szedimentológus és csapata másfél kilométer mélyről származó üledékmintákat elemezve alkotott modelleket, és megállapították, hogy a lemezek lelassuló vagy megálló mozgása egybeesik a legsúlyosabb kihalási eseményekkel, például a nagy kihalással, amely 250 millió évvel ezelőtt a földi élet kilencven százalékát törölte el.

A kontinensek ma több centimétert mozognak évente, akárcsak több millió évvel a pliensbachi–toarci kihalási esemény előtt. Az elmélet egyik fontos tanulsága a jövőre nézve, hogy nemcsak az emberi tevékenység, de a vulkanizmus is nagy mennyiségű szén-dioxidot juttat a légkörbe.

A vulkanizmus és a környezeti és légköri változások viszonya nagyon fontos, mert tudjuk, hogy a vulkánok nagy mennyiségű szenet és üvegházgázt juttatnak az atmoszférába. Az időbeli összefüggés megértése tényleg elég fontos, mert lehetővé teszi, hogy megismerjük, mennyi volt a szénkibocsátás, és hogy ez hány fokos felmelegedéssel járt az óceánok felszíni vizeiben, mennyivel csökkent a pH és így tovább. Ezt tanulmányozva megérthetjük, egy ekkora kibocsátás mivel jár a Földre mint rendszerre nézve

– mutatott rá Ruhl.

(Vice, Wikipédia)

(Borítókép: F öldrengés által megcsavart talajrétegek 2006. június 28-án a kaliforniai Palmdale közelében. Fotó: David McNew / Getty Images)