Nem követelmény a látókéreg gyerekkori tréningezése.
Az idegrendszer alkalmazkodóképessége folyton képes meglepetést okozni a kutatóknak. Ilyen meglepetés, hogy a Kaliforniai Egyetem Irvine orvosi karának munkatársai idősödő kísérleti egereknél is sikeresen gyógyították a veleszületett vakságot.
Az egerek a Leber-féle veleszületett vakság modelljei voltak, ez egy mutációk találkozása által okozott örökletes rendellenesség, amely 40 ezerből egy embernél vakságot vagy súlyos gyengén látást okoz az élet kezdetétől fogva.
A retina fényérzékelő sejtjeinek működőképességét sok-sok évtizede igyekeznek visszaállítani. Próbálkoztak gyógyszerekkel, implantátumokkal és 2008-tól génterápiás módszerekkel is, több-kevesebb sikerrel.
Jelenleg a legígéretesebb irányt a receptorok működését helyreállító szintetikus anyagok jelentik. Ezek a kezelések a pálcika fotoreceptorok működését állítják helyre. A pálcikák a gyenge fény észlelésében jók. Az egészséges emberi retina esetében már hat darab (szubatomi részecskének minősülő) foton beérkezése olyan kémiai reakciót indít el, amely észleléshez vezet. Az A-vitaminból származó 11-cis-retinal molekula struktúrája a fény hatására átalakul a sejtben, ami a látóidegen az agyba jutó ingerületet vált ki.
Az ezeket a molekulákat kiváltó szintetikus retinoidokat injekcióval a szembe juttatva kedvező eredményeket értek el gyerekeknél. Nagy kérdés volt azonban, hogy
érdemes-e ilyesmivel kísérletezni felnőtteknél,
akiknél nemcsak születés előtt nem alakulhatott ki a megfelelő vizuális rendszer, de gyakorlatilag anélkül nőttek fel. Ha úgy tetszik, utána kellett járni, hogy az emlősök látórendszerére jellemző rugalmasság mit enged meg ezen a téren.
Az amerikai tudósok a kísérletek során hét napig kezeltek szintetikus retionidokkal retinadegenerációval született felnőtt egereket. Az állatok az injekciók hatására 27 napig mutattak megnövekedett reakciót fényre.
A kezelés során kilenc nap után jelentősen megnőtt a látóidegen haladó ingerületek száma, ami a vizuális információ mennyiségéről, vagyis a látás minőségéről árulkodik. Az is jelentős, hogy nem csupán beérkeztek a jelek, de jelentősen átalakult a vizuális feldolgozásért felelős agyi központ.
Rögtön a kezelés után az ellenkező oldali szemből kétszer annyi idegsejtet aktiváltak az agyban
– magyarázza Sunil Ghandi, az Irvine neurobiológusa.
Az eredmények cáfolják a korábbi vélekedést, amely szerint a látókéreg megfelelő működésének alapja a gyerekkori érés és tanulás. Lényegében a vizuális kéreg folyamatosan tanítható marad, és ahogy az egereknél megfigyelhették, nem is felejt.
A Leber-féle amaurózissal születettek esetében ez azt jelenti, hogy a látásuk akár szintetikus retinoidokkal, akár egy más jövőbeli terápiával felnőttkorban is visszaállítható.
(Interesting Engineering, ScienceAlert)
(Borítókép: sidsnapper / Getty Images Hungary)