Lesz mit enni az idegen bolygón.
A vörös bolygón élő emberi kolónia létesítésének egyik legfontosabb feladata az élelmezés megoldása. Erre talált egyfajta megoldást kollégáival az Arkansasi Egyetem kutatója, Abhilash Ramachandran.
A marsi talajban kevesebb, a növényeknek szükséges tápanyag található. A kaliforniai Mojave-sivatagban bányászott bazaltból készült Mars-utánzaton kisebbre nőttek ugyan, de megéltek a növények. Jelen tudásunk szerint a marsi talaj leginkább a hawaii vulkáni hamuhoz hasonlatos, de ismereteink finoman szólva is kezdetlegesek.
Az egyik legnagyobb probléma, hogy tápanyagban ugyan szegény, de emberre és növényre egyaránt mérgező perklorát vegyületekben azonban kifejezetten gazdag a Mars. A perklorátok fagyálló oxidáló vegyületek, ezért előszeretettel használják őket rakéta-üzemanyagként, tűzijátékokban és más pirotechnikában. Kissé zavarba ejtő is volt, amikor 2008-ban az amerikai Phoenix szonda kimutatta az anyagot: tisztázniuk kellett, hogy nem a leszállóegység fékezőrakétájából került oda.
A kutatók a mérgező anyaggal dúsított talajszimulációval kísérletezve megállapították, hogy amikor 3 gramm perklorát volt egy kiló talajban, semmilyen növény sem élt meg, 1 gramm koncentrációnál viszont a rizs vad változata és mutáns változatok is gyökeret eresztettek.
A kísérletezés során megállapították, hogy a növények ellenálló képessége a OsSnRK1a és OsTOR nevű géneken múlik – ez a felfedezés
megnyitja az utat, hogy géntechnológiával kifejezetten a marsi körülményekhez szabott haszonnövényt hozzanak létre.
A probléma az, hogy a vörös bolygó talajában 0,5-1 százalék a perklorátok aránya, így használható termőföld előállításához bányászott vagy hozott perklorátmentes anyaggal kell keverni, vagy más módszerrel mentesíteni. Egy kutatás például megállapította, hogy az Amazonas mentén őshonos közönséges vízijácint tolerálja és perklorátmentesíti a talajt úgy, hogy közben a növényben halmozódik fel az anyag. Egy másik tudományos dolgozat pedig olyan mikrobákról számolt be, amelyek szerényebb koncentráció mellett elfogyasztották és lebontották a perklorátokat.
Az utóbbi évek legsikeresebb marskolonizációról szóló fikciójában, A marsiban (filmen A mentőexpedíció) krumplit termesztenek, de ebben még nincs szó perklorátról, a regény ugyanis éppen akkor íródott, amikor a Phoneix felfedezte a problémát. A szerző Andy Weir később úgy nyilatkozott, hogy a megoldás egyszerű: a perklorátot egyszerűen ki lehet mosni a talajból. Csak pár köbméter tiszta víz kell hozzá...
A lényeg, hogy a kemény körülményeknek ellenálló rizzsel meglehet a kirakós egyik legnagyobb darabja: az oxigén, az élelmiszer, és ha rizskeményítőből készíthető betont is tudunk készíteni, akkor lesz hol lakni is.
Támogatott tartalom.