Hat évtized után nyert igazolást a tudományos elképzelés, hogy a kvazárok galaxisok összeütközéséből keletkeznek. A kvazárok a világegyetem legnagyobb energiájú és legfényesebb jelenségei, több billiószor fényesebbek a Napnál.

A Hertfordshire Egyetem kutatói Jonathon Price vezetésével kétmilliárd fényéves körzetben ismert 48 kvazárt vizsgálva oldották meg a rejtvényt. Az angol Királyi Csillagászati Társaság folyóiratában közölt tanulmányukban bizonyították, hogy a kvazárok tevékenységének kiváltója a galaxisok közötti kölcsönhatás.

Ez alapján a kvazárok olyan aktív galaxismagok, amelyek közepükön egy szupermasszív fekete lyukkal óriási mennyiségű anyagot nyelnek el a környező gázfelhőkből, és közben olyan hatalmas energiát adnak le a fény minden hullámtartományában, hogy a világegyetem másik végéből is jól láthatók.

A galaxisok ütközése azért különösen alkalmas a kvazárok beindítására, mert nagy mennyiségű anyagot juttatnak a galaxisok közepére

– írta a Vice magazinnak Pierce, aki szerint a korábbi kutatások nem dolgoztak elég érzékeny eszközökkel a bizonyításhoz.

A tudós kollégáival a La Palma-i Isaac Newton teleszkóppal vizsgálta a gázfelhők által takart 2-es típusú és közvetlenül látható 1-es típusú kvazárokat.

Az 1-es típusú kvazárok nagyon fényes csillagszerű megjelenése komplikációkat okozhat, és megnehezíti a galaxisok kölcsönhatásának megfigyelését. A 2-es típusúaknál ez nem áll fenn, mert a kvazár közvetlen fénye takarásban van

– magyarázta a tudós. A szakemberek a kutatásban kontrollcsoportként 100 szokványos galaxist is megvizsgáltak – ezekkel összevetve megállapítható volt, hogy a kvazárok környezetében háromszor akkora eséllyel volt kimutatható a galaxisok kölcsönhatásából származó torzulás. 

A megfigyelhető jelekből végül véletlenszerű mintákon, vakon is meg tudták állapítani, hogy kvazárnak otthon adó galaxist látnak-e. Voltak azonban olyan aktív galaxismagok, amelyek nem illettek ebbe a képbe, így feltételezhető, hogy van még egy ismeretlen mechanizmus, amelyből kvazárok születhetnek.

A kvazárok erőteljes hatással vannak a környező csillagrendszerre: a gázfelhőket lényegében az intergalaktikus térbe fújják, ezért az ilyen galaxisokban az új csillagok keletkezése drámaian visszaesik.

Az eredmények egyben a Tejútrendszer egyik lehetséges jövőjét is leírják, mivel galaxisunk 4,5 milliárd év múlva összeütközik az Androméda-galaxissal.

(IFLScience, Vice)