Az örök vegyszerek által okozott károk globális társadalmi költségei 17,5 ezer milliárd dollárra rúgnak a ChemSec svéd nonprofit szervezet becslései szerint. A ChemSec rámutatott, hogy a költségek mellett eltörpül az ilyen anyagok gyártói által bezsebelt 4 milliárd dolláros nyereség. Le nem bomló, az emberre is nagyon káros anyagokról van szó. Egy betiltásukért küzdő civilszervezet a vegyiparba fektető alapkezelőket kereste meg a problémával – sikerrel.
Örök vegyszereknek a perflouralkilokat (röviden PFAS) nevezik, és mintegy 15 ezerféle létezik belőlük. Tapadásmentes, vízlepergető és zsírtaszító tulajdonságaik miatt élelmiszerek csomagolásában, kozmetikai termékekben, naptejben, vécépapírban, edényekben, habbal oltókban vagy vízlepergető szöveteken. Különös nevüket azért kapták, mert nem bomlanak le, felhalmozódnak a környezetben, például ivóvízen keresztül az emberi szervezetben, ahol hormonális rendellenességeket, pajzsmirigybetegséget, veseelégtelenséget, magzatoknál fejlődési rendellenességeket, autoimmun betegségeket, elhízást, szív- és érrendszeri betegségeket és rákot okoznak.
Az Egyesült Államok és Európa ivóvizeinek nagy része ilyen anyagokkal szennyezett. A PFAS-ok túlnyomó részét 12 nagy vegyipari vállalat állítja elő, egyebek között a 3M, Chemours, Solvay, Daikin, Honeywell, BASF, Merck, és a Bayer. Közülük idén a 3M bejelentette, hogy a törvényi nyomás és perek nyomán felhagy a perflouralkilok gyártásával.
A ChemSec elemzése a szennyező anyag költségeinek négy területét vizsgálta. Ezek közül a talaj és víz megtisztítása a legdrágább, ezt követik az egészségügyi költségek és a biológiai monitorozás ára.
A ChemSec jelentése az aktivistamunkájukból nőtt ki, amelynek során újító stratégiával a termelés pénzügyi alapjait célozták meg, és az Európai Unióban működő befektetési alapokat kerestek meg az örök vegyszerek elrettentő közegészségügyi hatásait, jogi következményeit ismertetve. A munka eredményeként 11 ezer milliárd dolláros vagyont kezelő cégek csatlakoztak a PFAS-gyártás betiltását követelő nyílt levélhez.
A befektetők több olyan kérdést is felvetettek, melyekre sokáig nem voltak válaszok, ugyanis a vegyipar a szóban forgó anyagokra vonatkozó információkat legtöbbször üzleti titoknak tekinti.
Alig van átláthatóság, rengeteg dologról nem tudunk. Az alapkezelőknek azonban hatalmukban áll ezeket a kérdéseket feltenni, mivel tulajdonosok ezekben a vállalatokban
– mutatott rá Peter Pierrou, a ChemSec kommunikációs igazgatója.
Az örök vegyszerekkel kapcsolatban a vita egyik fő kérdése, hogy mely anyagok alapvetőek, és melyek nem, melyek válthatók ki biztonságosabb termékkel. A tervezett európai szabályozás minden olyan alkalmazást megtiltana, amiben az örök vegyszer kiváltható mással – egy ilyen szabállyal kiesnének a kiskereskedelmi termékek, ami megtizedelné a gyártók nyereségét.
Az ipar ellenérve, hogy a PFAS-ok alkalmazása szinte minden esetben alapvető célokat szolgál, orvosi eszközöktől az energiatermelésig. A ChemSec ezzel szemben úgy vélte, hogy az örök vegyszerek használata mindössze az esetek 8 százalékában elengedhetetlen, például félvezetőknél.
Az ipari szereplők, akik ellenzik a PFAS-ok betiltását, arra hivatkoznak, hogy az anyag nem kiváltható. »Nem tilthatjuk be a PFAS-okat, mert minden összeomlik«. Nagyon kevés esszenciális alkalmazásuk van, és nagyon sok dolgot meg tudunk oldani nélkülük
– szögezte le Pierrou.
A szennyezés problémájával és annak kiterjedésével az Egyesült Államokban szembesültek először 1998-ban, a teflonbevonatot gyártó DuPont egyik gyára közelében. Bár a közvélemény alig tud valamit az örök vegyszerek szennyezésének problémájáról, Európában 17 000 különböző terület tekinthető érintettnek. Ezek többsége főleg ipari régiókban található, és vannak gyárak, ahol fél évszázada kerültek örök vegyszerek a környezetbe. A szennyezés által érintett gazdálkodók mezőgazdasági termékei és földjei eladhatatlanná váltak. A németországi Rastattban például, mint utóbb kiderült, egy erősen PFAS-szennyezett papírgyárból származó, komposztált hulladékkal trágyáztak le 900 hektár termőföldet. A helyi hatóságok 2013 óta figyelik, ahogy a szennyezés a talajvízzel együtt lassan eléri a Rajnát.
(Borítókép: Füst gomolyog egy vegyi üzemből. Fotó: Giles Clarke / Getty Images.)