A forró gázbolygó pályája egykor csillaga belsejében helyezkedett el, kivéve, ha valami megakadályozta a csillag terjeszkedését.
A Kis Göncöl csillagképben található 8 UMi egy vörös óriás, amely a 2019-es csillagelnevező pályázaton a a Baekdu nevet kapta Észak-Korea legmagasabb pontjáról, a 2744 méter magas Pektu-hegyről. Az 532 fényévre található csillag a Nap tömegének másfélszeresét nyomja.
A koreai név nem véletlen, dél-koreai tudósok 2015-ben fedezték fel a csillag körül keringő exobolygót, a 8 UMi b-t, amely Dél-Korea legmagasabb hegye, a Hallasan után a Halla nevet kapta. Egy nemzetközi csillagászcsapat által a Nature-ben publikált tanulmány szerint a Halla nagyon különleges bolygó, amely minden jel szerint túlélte a saját halálát.
A Halla egy úgynevezett „forró Jupiter”, egy másfél Jupiter tömegű gázbolygó, ami mindössze 93 nap alatt kerüli meg a Baekdut. A forróság és gyors keringés oka, hogy a Halla 0,48 csillagászati egységre kering csillagától, vagyis nagyon közel (a Merkúr 0,4 egységre kering a Naptól).
A Baekdu jóval öregebb a Napnál, és mivel elfogyasztotta hidrogénkészletét, jelenleg már héliumot „éget”, mielőtt azonban kompaktabb héliumfúzió által fűtött csillaggá vált volna, óriássá duzzadt. A csillag határa ebben a szakaszban 0,7 csillagászati egységre tolódott ki. A Hallának ekkor valahol a csillag belsejében kellett volna keringenie, ha nem lennénk benne viszonylag biztosak, hogy egy bolygó nem élhet túl egy csillaggal való találkozást.
Két magyarázat létezik. Az egyik, hogy olyan pályán keringett, ahol túlélhetett a csillag légkörében, ennek valamivel több az esélye, mint az Ezeréves Sólyomnak az aszteroidamezőben, de így is csak 0,8 százalék. A másik, hogy a bolygó távolabb keringett, és a csillag visszahúzódása után került jelenlegi pályájára. Ez utóbb is esélytelen, mert egy ilyen közelítő pálya rövid távon ahhoz vezetett volna, hogy a csillagba zuhan.
Mivel a kézenfekvő magyarázatok közül egyik sem tűnt valószínűnek, a csillagászcsapat egy saját forgatókönyvvel állt elő. Eszerint a Baekdu eredetileg egy páros csillagrendszer kisebbik tagja volt. Amikor felpuffadt, fokozatosan leszivattyúzta a hidrogént a párjáról, majd a növekedés nyomán elérte a csillagot, amiből ekkorra csak egy héliumban gazdag mag maradt. A másik csillag magja ekkor belezuhant és létrejött a Baekdu jelenlegi, hidrogént fuzionáló formájában.
Ebben a forgatókönyvben a csillag nem érte volna el a Halla pályáját. Közvetett bizonyíték, hogy egy ilyen eseménysor végén a Baekduban jelentős mennyiségű lítiumnak kellett keletkeznie – a mérések valóban igazolták, hogy a csillag nagyobb mennyiségű lítiumot tartalmaz.
(Ars Technica, CNN, Nature, Wikipedia)