Túl konzervatív becslés volt, hogy száz csillagrendszerből egyben fordul elő folyékony víz, mert az életet adó anyagból sokkal több helyen húzódhat meg jelentős mennyiség a felszín alatt.
A Rutgers Egyetem csillagászcsapata Lujendra Ojha vezetésével készített elemzést arról, hogy mekkora esélye van folyékony víz előfordulásának Naprendszeren kívüli bolygókon – a Nature Communications hasábjain megjelent dolgozatuk végkövetkeztetése, hogy a tavak és óceánok előfordulása sokkal gyakoribb, mint eddig gondoltuk, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a felszín alatt is előfordulhat folyékony víz.
A vizsgálódás az M színképű csillagok közé tartozó, úgynevezett barna törpékre koncentrált. A környezetünkben ezek a leggyakoribb csillagok, a galaxisunk 70 százaléka ilyen, a Napnál kisebb és hűvösebb csillag. A jelenleg ismert földszerű kőzetbolygók túlnyomó többsége ilyen csillag körül kering.
Közvetlen tapasztalatainkból kiindulva a tudomány eddig a felszínen található folyékony vizet vette alapul. Ez alapján jelölték ki az adott csillagrendszerben nem túl meleg és nem túl hideg lakható zónát is. Ha azonban a Föld egyedi légkörében gyökeres változás állna be, és egy csapásra eltűnne az összes üvegházhatást okozó gáz, -18 fokra esne vissza a globális hőmérséklet, és jéggolyóvá válna a bolygó.
Ezzel együtt a Föld belsejében bekövetkező radioaktív bomlás energiája elegendő lenne hozzá, hogy maradjon folyékony víz a felszín alatt. Ez igazából most is így van, ezért találtak tavakat az Antarktisz alatt és az Északi-sark közelében. Ami azt illeti, ilyen tavak Marson is létezhetnek a sarkoknál.
Azt biztosan tudjuk, hogy a Naprendszerben vannak olyan holdak, amelyeken jelentős mennyiségű folyékony víz van a fagyott felszín alatt. Az Enceladus és az Europa esetében jelentős szerepe van az árapályerőknek, vagyis az égitest belsejét melegítő gravitációs hatásnak. Az tehát, hogy egy világon az égitest belső energiájából fakadóan fordul elő folyékony víz, nagyon is gyakori.
Ojha rámutatott, hogy bár az összes eddig talált földszerű kőzetbolygó a lakható zónában kering, nem tudunk semmit ezek légköréről, így megfelelő üvegházhatás nélkül ezek teljesen fagyottak is lehetnek. Az élet lehetősége meg ilyen esetben sem zárható ki – a fentiek szellemében.
Korábban úgy becsülték, hogy száz csillagrendszerből egyben van olyan bolygó, amelyen előfordul folyékony víz. Az amerikai kutatók a felszín alatti vizet is számításba véve arra jutottak, hogy minden csillagrendszerben előfordul legalább egy olyan világ, amelyben így vagy úgy, de van folyékony víz.
Mindez komoly adalék a Drake-egyenlethez – ez az intelligens idegen civilizációk esélyét latolgató formula, amelyben az emberiség létrejöttében döntő tényezőket (megfelelő csillag, folyékony víz, pár milliárd év a törzsfejlődéshez stb.) felszorozva nézzük, ahogy zuhannak az oddsok. Egy nem túl régi számítás szerint az egyenlet alapján 36 civilizáció élhet a Tejút spirálgalaxisban. Ha föld alatti vizek nem is borítják fel az értelmes élet esélyeit, két nullát biztosan lefaragnak annak valószínűségéből, hogy azért nem találkozunk soha földönkívüliekkel, mert az élet és a Földre jellemző körülmények végtelenül ritka dolgok.