Lelki szemeink előtt a divattudatos közönség számára készített réteghorrorfilmként pereg le az a valós eseménysor, amikor a tizenkilencedik század vége felé Egyiptomban dolgozó régészek gonosz múmia helyett egy pár piros zoknit találnak. A zoknik tűkötés nevű aprólékos, finom technikával készültek, színük élénk, és furcsa formájuk iszonyú titkot rejt.

A lábfej a lábujjakat kettéosztó, rákollószerű formában végződik, de nem homárszerű ősi űrlények titkos társasága hagyta hátra. A valóság ennél is megrázóbb: szandállal viselték (váratlan hegedűsikoly) 1600 évvel ezelőtt.

Az időszámításunk szerint 250 és 420 között készült zoknikat jelenleg egy londoni dizájnmúzeumban, a Victoria and Albert Museumban őrzik. Egyiptomban a helyi éghajlatnak kifejezetten megfelelő viselet a nappal szellős szandál, a hideg éjszakákon a langymeleg zokni. A Smithsonian szakértője, Emily Spivack szerint ugyanakkor a talált példányok valószínűleg nem egyszerű szandálzoknik, kiugróan nagy méretük, állapotuk és a tény, hogy temetkezési tárgyként találtak rájuk, mind arra utal, hogy a maga korában a hivatalos díszruházat részét képezték.

Bár a különleges zokniszandál tulajdonosa a régészeti adatok szerint kopt volt, eredetileg az ókori rómaiakat tekintették az első zokniszandálos civilizációnak, ha úgy tetszik, a római légiók zokniszandálban hódították meg az akkor ismert világ túlnyomó részét. Alapvetően nem tévedés zokni nélkül elképzelni őket, de az ősz érkeztével 

így fordulhatott elő, hogy az észak-angliai lelőhelyen árulkodó szövetszálakat találtak egy kétezer éves szandál maradványaiban.

A piros zoknik is a rómaiak korából származnak a Nílus partján található görög település, Oxyrhynchus temetőjéből, és bizonyítják, hogy a zokniszandál több mint ezer éve velünk van. Aki erőt érez, hogy a teljes igazsággal szembenézzen, annak érdemes tudnia, hogy eközben a szandál története minden jel szerint több mint százezer évre nyúlik vissza.

(Open Culture)