Ahogy egyre elterjedtebbé vált a FaceTime, a Zoom, úgy csökkent a hangpostaüzenetek népszerűsége. Lassan már senki nem használja, de az új etikett szerint valamilyen formában üzenetet kell küldeni a másiknak, ha hívjuk akár videochaten, akár sima telefonhívással.
A koronavírus-járvány alatti lezáráskor terjedt el a leginkább a Zoom, a FaceTime és a Skype, ezek a technikák hozták egymáshoz közelebb a távol lévő családtagokat, az oktatás szereplőit, de a munkatársakat is. Használatuk mára sem szorult vissza, hiszen sok (szerencsés) munkahelyen ma is van home office, ami alatt a videochat a bevett kommunikálási forma. A videotelefonálás közel áll a fizikai kapcsolat replikálásához, de mégsem tudja helyettesíteni az élő kapcsolatot, sőt sok esetben felerősítheti a hiányt, például ha vége a hívásnak, vagy ha a másik lefagy.
James Coan, a Virginiai Egyetem pszichológiaprofesszora szerint a „majdnem olyan, mintha együtt lennénk” élménye elfeledtetheti a magányt, de az illúzió hamar szétfoszlik, legkésőbb a hívás végén. És ugyan a videohívások képesek a személyes beszélgetés újrateremtésére, de agyunknak dolgoznia kell, hogy lefordítsa a látottakat, ami Coan szerint egy asszociatív tanulási feladat.
A legnagyobb eltérés a videó és a valós élet között természetesen az érintés, ami erős, ősi szükségletünk. Coan kutatásának központi fókusza épp a kézfogás. Egy évekig tartó kísérletsorozatában áramütést mért alanyaira, és megfigyelte, hogy akinek egy ismerős személy fogta a kezét, annak nem volt akkora stressz az enyhe áramütés, mint annak, aki egyedül élte át azt.
Az amerikaiakra már a karantén előtt is jellemző volt az elmagányosodás, egy országos felmérés szerint ötből három magányosnak érezte magát. Ez azért baj, mert a krónikus magány különféle fizikai és pszichés problémákat okozhat. Például a régóta magányos ember túl éber lesz a társadalmi fenyegetésekkel szemben, de nemcsak a valósakkal, hanem a véltekkel szemben is. A huzamosabb ideig tartó magány miatt mindenhol elutasítást és sértést lát, ami még nehezebbé teszi a kapcsolódást másokhoz, ráadásul az egyedüllét 26 százalékkal növeli a korai halálozás kockázatát. Ezen segíthetnek a telefon- és videohívások, amik fenntarthatják a kapcsolatot, bár híján vannak a fontos nonverbális jeleknek.
A videotelefonálások megjelenésével eltűnt a hangpostaüzenet, lassan már az idősebb generációk sem használják, a Washington Post szerint nem is kell, sőt nem is illik. A telefonálás és videohívás új protokollja azt mondja, ha fontos mondandónk van, de nem érjük el a másikat, írjunk inkább SMS-t, amiben összefoglaljuk a lényeges továbbítandó információkat.
Az új etikett szerint a témától is függ, hogy használhatunk-e hangüzenetet, mert ha csak pletykálkodni akarunk, akkor ne a monológ ilyen formájával éljünk, ez a hallgatónak sem jó, és miközben mások szennyesét teregetjük ki, besétálhatunk a redundancia csapdájába. Jobb, ha dialógus formájában közöljük a fontos interperszonális információkat, ehhez viszont a másiknak fel kell vennie a telefont.
Az udvariassági kódex szerint küldjünk értesítést a másiknak, ha hívjuk, és várjuk meg, amíg elérhető lesz. A korábbi értesítés bármilyen jellegű kapcsolatfelvételnél minimális udvariasságnak számít, mert mindenkinek jobb, ha nem ütnek rajta egy váratlan pillanatban és helyzetben egy telefonhívással. Videohívásoknál pláne küldjünk értesítést, hiszen senki sem akar pizsamában, borzas hajjal mutatkozni, legyen az akár állásinterjú vagy csak baráti beszélgetés. Kell idő a sminkre, a borotválkozásra, a felsőruha rendbetételére.
Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy ismeretlen vagy rejtett számokra kell-e válaszolni. Az új etikett szerint semmilyen számot nem kötelező felvenni, ha nem alkalmas nekünk az időpont. Bárkit vissza tudunk hívni, akinek a telefon kijelzi a számát. Akinek nem, az pedig elküldheti, ha neki fontos, hogy elérjen minket.
Lizzie Post etikettszakértő szerint nincs értelme felvenni a telefont, ha már előre tudjuk, hogy idegesek leszünk attól, hogy megzavarnak minket valamiben. Ilyenkor küldhetünk SMS-t, hogy nem vagyunk elérhetőek, de visszahívjuk a másikat. Illetve azt is érdemes átgondolni, egyáltalán érdemes-e telefonálni, mivel szakmai vagy szervezési kérdések esetén jobb, ha írásban kommunikálunk. Azonban ha tanácsot szeretnénk, vagy bizonytalanok vagyunk valamiben, jobb, ha telefonálunk. Ugyanígy akkor is, ha vitánk van valakivel, ugyanis SMS-ben vitatkozni nagyon időrabló, és általában nem is hoz eredményt.