Az autizmus spektrumú rendellenességek és a figyelemhiányos hiperaktivitás előfordulásának arányai a hetvenes évek óta folyamatosan és meredeken emelkednek. Ennek pontos okai jelenleg nem ismertek, de különböző magyarázatok léteznek – az egyik, hogy a jelenség környezeti tényezőkre vezethető vissza, például a műanyagok elterjedésére. A PLOS ONE tudományos folyóiratban nemrég jelent meg egy olyan tudományos kutatás, amely először mutatja ki a műanyagok és a gyerekek idegrendszeri fejlődésének zavarai közötti összefüggést.

A Rowan-Virtua és a Rutgers Egyetem orvosi karának munkatársai szerint az autista és ADHD-s gyerekek esetében kimutatható, hogy csökkent a szervezet képessége a biszfenol kiválasztására és eltávolítására. A gyerekek szervezetében ezért felhalmozódik a biszfenol és a ftalátok.

Az említett anyagok olyan adalékok, amelyeket széles körben használnak a műanyagok rugalmasságának és hőállóságának növelésére. Maga a biszfenol az egyik legnagyobb mennyiségben gyártott vegyület, amelyből több millió tonnát állítanak elő évente. A BPA néven is ismert anyag hormonális elváltozásokat, elhízást, cukorbetegséget és agyi változásokat okozó egészségügyi hatása sok éve ismert, ennek ellenére ma is használják. Az Európai Unió 2011-től tiltja a használatát cumisüvegekben, 2018-tól más, gyerekeknek készült termékekben, 2020-tól pedig a pénztári nyugták nyomtatására használt szalagoknál.

A BPA a szervezetbe kerülve a vérárammal a májba kerül, ahol a glükoronidáció nevű folyamat során egy cukormolekula adódik hozzá, amitől a molekula vízben oldhatóvá válik, és a vesén keresztül a vizelettel távozik. E folyamat hatékonyságában jelentős eltérések lehetnek ember és ember között a genetikai adottságoktól függően – ennek következtében van olyan, akinek a szövetei hosszabb ideig és nagyobb koncentrációban vannak kitéve a vegyszernek.

Ez alapján kimutatható a biszfenol szerepe egy sor rendellenességben. Jelen esetben az autista gyerekeknél a kontrollcsoporthoz képest 10 százalékkal alacsonyabb a cukormolekula hozzáadásának képessége, az ADHD-s gyerekeknél pedig 17 százalékkal.

A szakemberek a Rutgers New Jersey-i gyermekklinikáján 66 autista, 46 ADHD-s és 37 egészséges gyerek glükoronidációját vizsgálták.

Ez az első erős bizonyíték a biokémiai összefüggésre, ami a BPA-t az autizmus és az ADHD kifejlődéséhez köti. Meglepett minket, hogy az ADHD esetében ugyanazzal a BPA detoxifikációs hiányossággal találkoztunk

– mondta a kutatás fő szerzője, T. Peter Stein, aki szerint további vizsgálatokat igényel annak megállapítása, hogy a szennyező anyagok hatására már az anyaméhben elkezdődik-e az idegi rendellenességek kifejlődése, vagy erre csak a születés után kerül sor.

A kutató szerint más tényezők is szerepet játszhatnak a rendellenességek kialakulásában, mivel az érintett gyerekek közül nem minden esetben volt meg a BPA-anyagcsere probléma. Stein szerint ettől függetlenül biztos, hogy jelentős a BPA szerepe, különben nem rajzolódott volna ki ennyire egyértelműen az általuk vizsgált nem túl nagy mintán. 

(MedicalXpress)