A csillagrobbanások kozmikus porképződésben betöltött szerepét vizsgálták a James Webb űrtávcső segítségével a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatói – tájékoztatta a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága az MTI-t.
A közlemény szerint a csillagközi tér telis-tele van kisebb-nagyobb porszemcsékkel, amelyek jelenlegi tudásunk szerint kulcsfontosságú szerepet töltenek be a kozmikus körforgásban. Jelenlegi ismereteink alapján magát a Földet is ilyen, kezdetben apró porszemcsék összeállása indította el a bolygóvá válás útján. Jelentősége és nagy mennyisége ellenére ugyanakkor a kozmikus por eredete a mai napig nem teljesen tisztázott.
A nagy tömegű csillagok fejlődését lezáró magösszeomlásos szupernóva-robbanásokat régóta a csillagközi porszemcsék lehetséges forrásainak tekintik, amire a robbanást követő években, évtizedekben észlelhető, intenzív infravörös sugárzás detektálása szolgálhat közvetlen bizonyítékként.
Az elmúlt bő egy évtizedben az SZTE Fizikai Intézet asztrofizikusai Szalai Tamás vezetésével aktívan részt vettek a szupernóvák infravörös jellemzőinek vizsgálatában. A kutatót és korábbi doktoranduszhallgatóját, Zsíros Szannát meghívták egy nemzetközi kutatócsoportba, amely 2021 márciusában több pályázatot is elnyert a James Webb űrtávcső első tudományos ciklusában történő mérési lehetőségekre.
A közelmúltban megszülettek a szupernóva-robbanások kozmikus porképződésben betöltött szerepével kapcsolatos első, Webb űrtávcsőhöz köthető eredmények is, amelyeket a szegedi kutatókat is tömörítő nemzetközi csoport folyóiratcikkekben – köztük a rangos MNRAS folyóiratban – és konferenciákon ismertetett. Kettő közeli – mintegy 25 millió fényévre lévő –, „tűzijáték-galaxisnak” is nevezett, NGC 6946-ban vizsgált szupernóva esetén a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a kimutatott por a robbanás során ledobott anyagban keletkezett.
A szakemberek egy másik közeli, SN 1980K jelzésű szupernóvát is megfigyeltek, amely fejlődési szakaszából adódóan ígéretes jelöltként szolgál a fiatal szupernóvák és az idős maradványok közötti átmeneti szakasz vizsgálatára, valamint nagyszerű lehetőséget kínál a robbanás közvetlen környezetének beható vizsgálatára is.
A kutatócsoport eddigi eredményei több ponton egyértelműen megerősítették a magösszeomlásos szupernóvák elengedhetetlen szerepét a kozmikuspor-termelésben.
További bizakodásra ad okot, hogy az első ciklus szegedi közreműködéssel elnyert programjaiból számos további adat várható még a következő hónapokban, másrészt vannak további (főleg közeli galaxisokat felmérő) programok során született, szabadon elérhető mérések is.
Emellett pedig a szegedi kutatók közreműködésével további két program támogatást kapott a Webb űrtávcső következő, második mérési ciklusában, s ezek is segíthetnek majd közelebb kerülni a magösszeomlásos szupernóvák körüli porképződést övező kérdések megválaszolásához.