Bolygórendszerünk Naphoz legközelebb keringő bolygója, a Merkúr sarkai közelében sógleccserek vannak, amelyekben a NASA kutatásait támogató Planetary Science Institute (PSI) munkatársai által publikált elemzés szerint – a hasonló földi környezeteket figyelembe véve – élet is létezhet.

A Merkúr a Naprendszer négy kőzetbolygója közül a legkisebb, mintegy másfélszer akkora, mint a Hold. Nem volt mindig ekkora: egy kisbolygó becsapódása okozta kozmikus kataklizma valószínűleg lerobbantotta a korai Merkúr kérgét, a bolygó magja így nagyobb a bolygó méretéhez képest. Felszínét grafit és szennyezett gyémántok borítják, továbbá rengeteg kráter. Csillagunk közelsége természetesen nagyon érezteti hatását, az általunk megszokottnál háromszor nagyobb méretben és hétszer olyan erősen ragyogna az égen, amennyiben a Merkúr északi sarkán egy sógleccseren állnánk, kezünkben szénszálnyelű űrcsákánnyal.

A Planetary Science Journal hasábjain közölt új kutatás egyik érdekes megfigyelése, hogy a gleccserek a különböző bolygókon meglehetősen gyakran előforduló képződmények.

Megállapításaink kiegészítik nemrég megjelent kutatásunkat, amely szerint a Plútó felszínén nitrogéngleccserek találhatók, ami arra utal, hogy a gleccserek jelensége kiterjed a Naprendszer legforróbb környezeteitől a leghidegebbekig

– mondta Alexis Rodriguez, a kutatás fő szerzője.

A Merkúr sógleccsereinek keletkezése eltér a földi jéggleccserekétől, ezek ugyanis korábban volatilis elemeket tartalmazó, mélyebben elhelyezkedő rétegek voltak, amik az aszteroidabombázás során kerültek felszínre, és egymilliárd évvel később is tartalmazhatnak illékony elemeket.

Mivel a Föld legszárazabb környezetében, az Atacama-sivatagban is előfordulnak sóban gazdag élőhelyek, a kutatók szerint a Merkúr felszínétől elegendő mélységben az élet számára ideális viszonyok lehetnek.

Ez úttörő felfedezés, a Merkúr gleccserei kiterjesztik az élhető környezet paramétereit, és újabb fontos dimenziót nyitnak az asztrobiológia kutatásának, ami releváns lehet a Merkúrhoz hasonló exobolygók élhetőségének kutatása szempontjából is

– fogalmaztak.

A gleccserek megmagyarázzák a már régebben ismert és gyakori kaotikus felszíni képződményeket, amik egyes kráterekben megjelenő, a bolygó sötét felszínétől elütő világos és habos területek. Ezek olyan képződmények, amelyek belsejében a hő hatására gázzá szublimáló elemek üregeket hoztak létre. Az eddig ismeretlen üreges területek keletkezésének megfejtése, hogy a korábban volatilis elemekben gazdag rétegek felszínhez közelebb kerülése és az aszteroidabecsapódások találkozása hozta létre őket. Mindezt a tudósok az anyagok viselkedésével és a megfigyelésekkel egyezést mutató modellbe tudták integrálni.

Ez alapján egy olyan forgatókönyv rajzolódott ki, amelyben a Merkúr vulkáni tevékenységéből származó víz sekély, nagyon sós tengereket hozott létre, és miközben a napos oldalon 430 Celsius-fokos forróság volt, az éjszakai oldalon mínusz 180 fokra hűlt le. A ritka légkör ezért a bolygó éjszakai oldalán összeomlott, a víz elpárolgott, majd sós rétegeket és vizet tartalmazó agyagos kőzeteket hagyott a felszínen, amelyek később a felszín alá kerültek. 

A bolygó Borealis Chaos nevű kaotikus területén így olyan struktúra jött létre, amely leradírozta a korábbi krátereket, de közben az összeomlott rétegek alatt 4 milliárd évesnél is régebbi becsapódási kráterek maradványai húzódnak. 

(Planetary Science Institute)