Egy új hipotézis szerint az öregedés emlősöknél megfigyelhető folyamatának jellegzetességei arra az időszakra vezethetők vissza, amikor 100 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszokkal együtt éltek a bolygón. A Birminghami Egyetem professzora, Joao Pedro de Magalhaes szerint az együttélés következménye, hogy korlátozódott az emlősök élettartama.

Az elmélet kiindulási pontja, hogy kétéltűeknél és hüllőknél nem jár szemmel látható jelekkel az öregedés, az emlősöknél ezzel szemben nagyon is látványos.

De Magalhaes szerint ez annak a következménye, hogy a földtörténeti mezozoikumban a dínók uralma hatalmas nyomást jelentett az emlősök számára. Ez olyan kor volt, amiben rövid volt az élet, ezért fontos volt a gyors érés és szaporodás. A hosszú élettel összefüggő, a szövetek és a DNS regenerációjára szolgáló gének ebben a helyzetben nem értek sokat, ezért kikoptak vagy inaktiválódtak.

Az emberek a leghosszabb ideig élő állatok közé tartoznak, de sok olyan hüllő és más állat van, amely sokkal lassabban öregszik, és minimálisan mutatja idősödés jeleit

– mondta De Magalhaes, aki a Birminghami Egyetem öregedést és gyulladásos folyamatokat kutató intézetének molekuláris biogerontológia-professzora.

A legelső emlősök a tápláléklánc alján éltek százmillió évig, és gyors szaporodással éltek túl. Ez a hosszú ideig tartó evolúciós nyomás rajta hagyta nyomát az emberi öregedésen is.

A professzor rámutatott, hogy az állatvilág egyes tagjai szöveteik számunkra csodásnak tűnő regenerációjára képesek, de a korai emlősök nem éltek addig, hogy ilyesminek hasznát vehessék. A bálnáktól az elefántokig és emberig az emlősök nagyra nőnek és sokáig élnek, de sokkal gyorsabban öregszenek, mint a hüllők.

Mindez jelenleg csak egy hipotézis, de ebből az irányból megközelítve a kérdést, több dolog is új megvilágítást nyer, így például az, hogy másfajta állatokkal szemben az emlősöknél miért sokkal gyakoribb betegség a rák.

(Phys.org) 

(Borítókép: Wikipédia)