Egy elmélet szerint bolygónk sugárzástól védő pajzsát fenyegeti a légkörbe kerülő fémpor. A tudósok kételkednek ebben, bár elismerik, hogy nem vizsgáltuk és nincs elegendő adatunk erről a potenciális környezeti veszélyről.
Tudományos szaksajtóban eddig még nem közölt elméleti cikkben hívja fel a figyelmet a légkörben elégő műholdak egy lehetséges veszélyére Sierra Solter-Hunt, az Izlandi Egyetem doktori hallgatója. A közlés előtti dolgozatok megosztására szolgáló ArXiv szerverére 2023 decemberében felkerült írás szerint az Elon Musk-féle, több ezer műholdból álló Starlink konstelláció légkörbe nagy számban visszahulló darabjai miatt olyan mértékben feldúsulhat a magaslégkörben keringő fémpor, hogy az megfelezheti a magnetoszféra erejét és kiterjedését.
Mindez azért jelent potenciális fenyegetést, mert a Föld mágneses mezeje teszi élhetővé a bolygót – azáltal, hogy eltéríti a Napból és az űr mélyéről érkező, nagy energiájú részecskékből álló sugárzás 99,9 százalékát, megvédve a felszínt és a légkört. Ellenpéldának ott a Mars, amelynek nagyon gyenge a mágneses mezeje, ezért erős a sugárzás a felszínén, és a légköre is nagyon ritka.
A Föld légkörébe napi szinten mintegy ötezer kilónyi mikrometeorit csapódik, amelyek mintegy 450 kiló port hagynak maguk után a magas légkörben – ez azonban semleges anyag. Ugyanakkor naponta ég el a légkörben egy-egy régi műhold, amely átlagosan háromszor ennyi, vezető fémport hagy maga után, amely vélhetően örökké 80 és 600 kilométer közötti magasságban kering.
Ez persze nem akkora gond, mint amit a SpaceX űrinternetes rendszere, a Starlink okozhat. Ez a rendszer a tervek szerint 42 ezer műholdból áll, ami oda vezet, hogy idővel naponta 23 Starlink műhold ég el a légkörben, ami miatt
napi 29 tonna fém kerülhet a légkörbe.
A helyzetet tovább rontja, hogy nem a SpaceX az egyetlen vállalkozás, hanem egy általános űripari fellendülés van folyamatban, amely miatt 2030-ra körülbelül félmillió eszköz kering majd a Föld körül.
Az anyag jelentős része alumínium, ami képes úgynevezett szuperatomokat alkotni, amelyek viszonylag magas, –174 Celsius-fokos hőmérsékleten szupravezetővé válhatnak.
Solter-Hunt szerint a szupravezető anyag felhalmozódása eltorzíthatja a magnetoszférát és a mágneses mező összezsugorodhat – emiatt jelentős dózisú kozmikus sugárzás éri magukat a műholdakat, helyenként a felszínt is –, továbbá elszökhet az atmoszféra felső része.
Ez az apokaliptikus forgatókönyv azonban a szakértői vélemények szerint erős túlzás. John Tarduno, a Rochesteri Egyetem magnetoszféra-kutató munkatársa szerint a szerző alapfeltételezései túlzottan leegyszerűsítik a kérdést, ezért valószínűtlen, hogy helyes következtetéshez vezetnek. Tarduno rámutatott, hogy a fémpor még nagy mennyiségben sem alkothat összefüggő vezető réteget, ami hatással lehetne a bolygó mágneses terére.
José Ferreira, aki az űrszemétből származó por környezeti hatásait kutatja a Dél-kaliforniai Egyetemen, ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy jelenleg nem rendelkezünk olyan modellekkel, amelyekben a visszahulló anyag és a mágneses mező kölcsönhatását bármilyen módon láthatnánk.
A cikket nem kívánta véleményezni az ebben a témában jelentős kutatást publikáló Aaron Boley, a kanadai British Columbia Egyetem adjunktusa, aki csapatával arra jutott, hogy a fémpor fő veszélye, hogy újabb ózonlyukak kialakulásához vezet. Boley csak annyit mondott, hogy a Solter-Hunt cikke
fontos vitát indít el.
A fenntartásaik mellett minden megszólaló egyetértett abban, hogy fontos a kérdés további kutatása.
Ha a bolygó nem is válik lakhatatlanná miatta, a fémpor által okozott probléma egyáltalán nem megoldhatatlan, hiszen Japánban már jelenleg is aktívan dolgoznak környezetbarát, fa műhold építésén és felbocsátásán.